Asszonyállat azt mondta, hogy nincs egy rongya, amit felvehetne a szilveszteri bulira. Javasoltam neki, hogy akkor ne vegyen fel rongyot. Nem biztos, hogy megérem az új évet.


BUÉK népek, reménykedjünk benne, hogy 2006 jobb lesz, mint 2005.


...és az év utolsó brilliánsa Búvárzenekar kimeríthetetlen kincsestárából: a dohányosok próbálkozzanak meg a Silverado márkájú filteres szivarkával. A cucc cigiméretű, jó izű, elég erős, és ráadásul 279 kicsi HUFért mérik/20, és létezik belőle vaníliás és cseresznyés is, ha érdekel valakit. Jövőre én is váltok.

Serious Sam rulezik. Szép grafika, dögös fegyverek, és kellemesen arcade stílusú játékmenet, hogy a magamfajta lúzer is élvezetesnek találja a dolgot. Titokzatos jódlist meg amúgyis nehéz legetlingezni más játékokban, nemde?

Forrest tüzel. Még jó, hogy Wilhelm még túl kicsi a baszáshoz, mert ha egy napon nyolc vak kismacskát találnék az előszobában, bizisten nyitnék egy olasz éttermet.

Egy éve eltört a lázmérő, és mivel Asszonyállat úgyis meg van fázva, és úgyis patika közelében jártam, gondoltam veszek egy újat. Kipróbáltam, aszonta, 37,3. Különben nem is jutott volna eszembe megmérni a lázamat. Micsoda faszság! A fogorvos is mindig talál egy rossz fogat, még akkor is, ha egyszerű rutinvizsgálatra megyek. Betegeskedni meg ráérek, ha végeztem az aktuális melóval, és ha Asszonyállat meggyógyul.

Jól halad ellenben a dohányzáscsökkentő programom, már vagy 3 napja tartom a napi max. 15 szálas penzumot. Ezzel elégedett vagyok.

Nagyon várom, mit fog szólni asszonyállat az ajándékhoz.

...de ha a macskák tovább basztatják a véres verejtékkel megdizájnolt csomagolásomat, hozok a házhoz egy bulldogot. Ha meg az fogja baszogatni a csomagolást, akkor egy Thompsont is, azt' induljon a show.

Boldog karácsonyt, este 21:00-től lehet nálam gyülekezni.

Jah, és a szokott helyen mindjárt lesz 2-3 új Transmet rész. Stay tuned.

Ismételten meg kell, hogy állapítsam, Srakker egy állat. A tegnapi termés:

"Hogy hívják azt az érzést, ami akkor jelentkezik, ha úgy gondolod, hogy egyszer már adóztál valami után?

Dézsma vu."

Komolyan, a nyílt utcán megroggyant a térdem.

Spyderco Byrd Harp. Hogy a francba működhet ez a gyakorlatban? Nem kurva kényelmetlen ez a markolat? És különben is, hogy ekrül egy moltitoolba kalapács?

Jah, és egy korrekt blog Örököröm kollega gyűjtéséből. Nem munkahelybiztos.

Tisztázzuk; Kerényi Imre beszámíthatatlan idióta, vagy köztörvényes bűnöző, esetleg mindkettő. Civilizált országban* ezért még azt is letagadja az érintett párt, hogy valaha is ismerte szegény beteg balfaszt. Ha ez a kretén tényleg rávesz egy-két agyhalottat, hogy a választások után randalírozzank az utcán, megyek én is, és beállok abba a - minden bizonnyal igen hosszú - sorba, amelyben azok az állampolgárok állnak, akik bézbólütővel kívánják abuzálni.

*Persze, civilizált országnak abban a pillanatban lemondott volna a miniszterelnöke, amint nyilvánosan terroristának merészelné nevezni más országok sportolóit.

I vote with a bullet.

Ahogy Forrest meghallja, hogy bekapcsolom a mikrót, felmászik ,és meredt szemmel bámulja az odabent forgó kaját. Szerintem két tányér között macskaeledel-reklámokat kellene sugároznom.

Azt hiszem, ezt ötletet megéri szabadalmaztatnom.

Annak idején még a saját vérrokonaim antiszemita böfögését sem toleráltam. Nem fogom eltűrni az effélét mástól sem, főleg nem a saját házamban. Asszonyállat zajosan egyetért, hálistennek.



Más.

Rég esedékes volt már a tegnapi vedelés Raonnal (akit a saját kérésére ezentúl ilyen néven emlegetek) valamint Zenmesterrel. Gondolom, legkésőbb nyáron folytatjuk.

Nixon és becsület egy mondatban? Igen. Nixonban volt annyi becsület, hogy ennél kevesebbért is lemondott, és eltakarodott a picsába.

Oké, írok én is nap nótáját. Pantera: Mouth for war. Ilyeneket sokkal gyakrabban hallgattam akkor, amkior még fiatal voltam, romlatlan és szűzies. Manapság már a koponyán megreccsenő hidegvágó hangját is szelídnek tartom néha.

Szekularizált Magyarországot akarok!

Nem de jure, hanem de facto.

Érzem, hogy egyszer, Összeomlás közeli hangulatom egyik random pillanatában a hétköznapian induló párbeszéd a következő fordulatot veszi majd:



Pénztáros: - Kisebb pénz nincs?
Búvárzenekar - De van, baszod. Csak azért fizetek százas helyett tízezressel, mert pazarolni akarom a saját időmet, elélvezek, ha két kiló aprópénz ütögeti a bal herémet a zsebemben, és mert imádom, ha a magadfajta pondró durcás pofával megmoccantja a zsíros valagát, miközben a visszajáróért nyúlkál. Szóval igen, van apróm, csak nem adok! Végezd a munkádat, amiért megfizetnek, te geci, mert agyonbaszlak egy rollni ötvenessel! Kurva anyád.

Pillanatnyilag megelégszem a "- Ha lenne, azt adnék." válasszal, és egy gyilkos tekintettel, de egyre fogy a türelmem.



Mellesleg mostanában elég ritkán fordul meg papírpénz a zsebemben. Lehet, hogy ezért csökken a toleranciaküszöböm.

A keresőszavakból tudom, hogy olvasnak olyan késbuzik is, akiket nem ismerek személyesen. Hasznossá teszem magam; alant egy dögvészesen jó táblázat látható, amely a különböző késacélok kopásállóságát és szívósságát mutatja. Durva megközelítéssel a kopásállóság az éltartást jelzi, a szívósság pedig a hirtelen mechanikai hatásoknak való ellenállást (csorbulás, stb.).

A cucc kis hibája, hogy nem jelzi az acélok aktuális keménységét, de a Crucible gyakorlatát figyelembevéve valószínűleg az optimális értéken ábrázolják a dolgokat, pl. a táblázatban 44C 58-60 rockwell, az M2 pedig 62-64 rockwell táján lehet. Nem szentírás, de hasznos.

Jah, és a keresőszavak, hogy nőjön a látogatottság:

Késacél
Késacélok
Strider
Benchmade
Spyderco
154CM
440C
O1
D2
Porkohászati acél
Rozsdamentes acél
Szerszámacélok
Szerszámacél
CPM acél
CPM 3V
CPM S30V
Pornóadó

Jah, és Asszonyállat példáján okulva a slágertémák:
Iranyan sex, valamint kopasz punci.

Összecsukható bajonett. Akarok egy ilyet!

Láttam már svájci tiszti bicskát MP3 lejátszóval, öngyújtóval, órával, sőt, egy Garfield képregényben még esernyővel is, de a tampontartós pink verzió azért meg tudott lepni. A helyzetet ez csak súlyosbítja: "The following sales material was supplied by the manufacturer. We find it amusing and hope that it doesn't offend any of our public."


A PC sódernek sürgősen gátat kell vetni, mert a Nagy Pocsolyán túl már '92-ben sem illett a távol-keletiekre azt mondani, hogy távol-keletiek, és ezt még ők maguk sem értették, mert hát ugye, ők tényleg távol-keletiek. Nem fájna, ha a nigger, a bibsi, a nyomorék, vagy a bozgor kifejezések kikopnának a köztudatból, de abban a pillanatban, amikor kötelező lesz Szun-cut nagy euro-ázsiaiként, a bunkókat műveltségileg kihívásokkal küszködőkként, a gyújtogató csőcseléket pedig szegény, meg nem értett harmadik generációs bevándorlókként emlegetni, emigrálok az Antarktiszra.

Ott legalább csak arra kell ügyelnem, a pingvinek politikailag korrekt megnevezése Pygoscelis antarctica.

Karácsonyi hangulat? KARÁCSONYI HANGULAT, MI? Jó. Tessék.

Tizenkét levélből tizenegy spam. Új rekord.

A Volga nagyon, de nagyon hiányozni fog. Leállt a Zil és a Csajka gyártása is, Jelcin óta pedig német limókon utaznak a cár atyuska mindenkori utódai. Ezzel kimúlt az utolsó személyautógyár, amely az ötvenes évek amerikai autóinak technikai megoldásait alkalmazta. Mindent felzabál a bádoglemezből összekúrt, önhordó karosszériás, trendi és aranyos személyszállító kapszulák divatja. Szomorú. RIP Volga. Azért nem panaszkodom hangosan, mert ha meghallják az elvtársak, elvisz majd a fekete Matiz.

Néha feltévedek az Index polfórumára, ezzel letudva a hathavonta esedékes hánytatókúrát. Politikai témájú internetes fórumokba fröcsögni körülbelül olyan, mint nyilvános vécék falára firkálni. Én meg egy fasz vagyok, hogy egyáltalán odaklikkelek.

A Ronson az eddigi gyakorlattal szakítva nem 20, hanem 19 szál cigit pakol a dobozba. teljesen véletlenül vettem észre. Ez burkolt árdrágítás. Kurva anyádat, Austria Tabak.

Most pedig a nagy sikerre való tekintettel megyek, és ismét megölöm Heinrichet.

You can be destroyed, positively.

Végeztem a Wolfensteinnel. Pofás kis játék, igaz, a botok intelligenciája és a játékélmény a közelébe sem jöhet pl. a MOHAA és a COD szintjének, de mégiscsak század eleji cuccról beszélünk. A sztori és a szövegek kibaszottul okésak, és csak ezért csináltam végig. Megérte, buli volt.

"You know as well as I that I cannot be destroyed!

Yes you can sucka'. "


Mwuhahaha!!!

Időközben Római is elérte a 30-at, és a helyzet csak fokozódik. Sűrű születésnapokkal tarkított évnek nézünk elébe.

Apeh pillanatnyilag kushad, de azért még sokág fogom érezni a bűzös leheletét. BQA.

Forrest pedig lehányta a Descartes fordításom eredetijét. Már mindegy, a pénzt megkaptam, így mindenképpen kihajítottam volna, de ez a bajtársiasság azért jólesett. Jó cica.

Rámszállt az adóhivatal. Pénzem nincs, adósságom sok.

A születésnapomra kapott ajándékok között volt annak a könyvnek a folytatása is, amelyet tavaly nyáron fordítottam. Nos, távol álljon tőlem, hogy autofellációt kövessek el, de szerintem egész tisztességes munkát végeztem annak idején. Az alapanyag nem volt rossz, és az ezernyi nyomorom ellenére igyekeztem még jobban feldobni, anélkül persze, hogy megerőszakoljam az alaphangulatot egy szöges tűzcsappal. Amikor a kezembe vettem a második kötetet, és láttam, ki fordította, már tudtam, hogy ez rendkívül fos lesz. Nem csalódtam. Ugyan, természetesen van bennem annyi szakmai szolidaritás, hogy ne írjam le a mind szerzőként, mind fordítóként hírhedten tehetségtelen "kollega" nevét.


Baszd meg, faszkalap, hamár stílusod nincs, ha egyszer nulla érzéked van a dramaturgiához, és még a fogalmazáshoz sem ugatsz többet, mint egy alsós, legalább azt tanuld meg, hogy az ige előtti igekötőt egybe kell írni a kibaszott igékkel, hogy a jóisten akárhova tegye azt a hülye fejedet.

Kedves Sony, isten hozta Önt a Búvárzenekar által bojkottált cégek kicsiny, de dinamikusan növekvő listáján. Illusztris banda ez; jelen van rajta a Volkswagen, a T-Com és összes leányvállalatuk valamint filiáléik, a Cold Steel, a Lidl és a Nike. Tudom, hogy a nevezett vállalatok vezetőin most nem vesz erőt a féktelen pánik, de nem ez a fontos. A lényeg az, hogy legyek a jövőben bármilyen gazdag, változzon bármennyire az ízlésem, vagy az említett cégek termékválasztéka, az én pénzemet soha a büdös életben nem fogják látni. Ez elvi kérdés.

Montag, Whoisnot, Zöldíjász, welcome. A házigazda kibaszottul lusta, mint mindig, de csak felrezzent végre. Nah. És most igyunk.

Asszonyállat nincs kimondottan elragadtatva a helikopternevektől, de noprob,. kispöcs sorsát időközben eldöntötte az, hogy miután feltűnően érdeklődött a söröm után, kísérletképpen adtam neki egy csepp Szalont. Megitta. Tehát a macska csukaszürke, és szereti a sört. Egyértelmű a választás: Wilhelm.


Überalles, Gotterhalte, meg minden.

Pár hete, amíg még volt pénzem efféle faszságokra, vettem az Ikeában egy tükröt. Kicsit extrém formája van az én reménytelenül konzervatív ízlésemnek, de olcsó volt, megfelelő méretű, és ráadásul aránylag kevés macerával szállítható. Aki póbálta, az tudja, hogy fullsize tükröt hurcolni azért jó tömegközlekedési eszközön, mert nagy, nehéz, törékeny, drága, és nincs fogása. Namost. A cucc megteszi, ott punnyad a hálószobában becsomagolva, csak ugye ezek után azt kell kikombinálni, hogy hova a halál faszára pakoltam azokat kis műanyag biszbaszokat, amelyek a sarkokat a falhoz rögzítenék, mert az üveglapokon furat az kurvára nincs. Pozitív, hogy aránylag kicsi a kéró, és negatív, hogy a nevezett biszbaszok még kisebbek.


Az új macskának továbbra sincs neve, ideiglenesen a "Kis Pöcs" azonosítót kapta, de a helyből felemelkedésre való képességét, valamint instabilitását figyelembevéve talán nem rossz ötlet Kamov 26-ra keresztelni.

Az idei volt életem legjobb - és felnőttkorom első - születésnapi bulija. KIöszönöm mindenkinek, aki eljött - de főleg neked, béjb.

30.

Forrest megszabadította szenvedéseitől Asszonyállat szobanövényét.

Hol az a kurva seprű?

Van valahol a kristályszférák alatt/között egy világ, amelyet meglehetősen kedvelek. Ha ott élnék, és a regényem hősei nem vernének agyon egy szöges hintótengellyel, tuti lenne pár törzskocsmám arrafelé, egy nyugodt helyen, például Erionban.


Sokan szaggatták meg és taposták össze, többek között én is. Mentségemre szolgáljon, hogy az én nyomaimat Caterpillar bakancs hagyta, nem lánctalp.

Épp hagytam volna nyugton oszlani a tetemet, de most talán történik valami odaát. Habár a dolog nem teljesen mentes mindenféle zászlóemelgetésektől, azért ígéretes. A szervezés nem rossz, a kollégák kedvelnivalók, és ha a zsákmány megéri a ráfordított időt és fáradságot, lehet, hogy csendben kilépek a Torozon'sból, elhajítok egy sörösüveget a kapuk tere felé, és a kedvenc járműveimet hátrahagyva elindulok valamerre még odaát.



Talán. De azért előtte ezt még a tenyeremre tetoválom:



"There's one hole in every revolution, large or small. And it's one word long----PEOPLE. No matter how big the idea they all stand under, people are small and weak and cheap and frightened. It's people that kill every revolution."

Six levels of the French terror scale.

1 Empathize
2 Sympathize
3 Run
4 Hide
5 Surrender
6 Collaborate

Ugyan, emberek, túlbonyolítjátok a helyzetet. Ez itt nem etnikai/vallási/társadalmi probléma, hanem kriminalisztikai. A csőcselék vallástól, nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül csőcselék, és tökmindegy, hogy gyújtogat, vagy hidat foglal, egy megoldás van: könnygáz, gumilövedék, és ha a helyzet eszkalálódik, eléslőszer meg gyerektörő-rács a Renault Magnumokra, azt' induljon a rock&roll.

"God made man and God made woman, but Samuel Colt made them equal."

Buli készül, aszony sminkel, és én nem merek neki beszólni. Remélem, hajnali egykor meglesz a szokásos leszbishow, mert ha már én nem kenhetem el a sminkjét, legalább egy másik csaj tegye meg., és lehetőleg úgy, hogy lássam.

"Ugye Önnek is van kedvenc Chevrolet modellje?" Jah, persze, hogy van, több is, de szerintem kurvára nem örülne a nyomorult Daewoo díler és a marketingesei, ha kiderülne, hogy a Chevrolet márkanévről sem nekem, sem másnak nem az ímmel-ámmal négyhengeres, alufóliából hajtogatott koreai juppimobbil ugrik be, hanem például ez. Mivé lesz így a világ, bassza meg? Tudom, badge engineering, de akkoris.

Hűt.

Beüzemeltük az "új" hűtőt. Azt, amelyiket ugye kizárólag állva lett volna szabad szállítani, de a 130 literes Lehel és a Renault 5-ös csomagtartója nem teljesen kompatibilis. Imádkozzunk.

Szerelmes vagyok a saját nőmbe. Beteg féreg vagyok, tudom, de akkoris.

Tegnap összefutottunk Hombre haverral. Sokszáz más téma mellett érintőlegesen megemlékeztünk Hombre melóhelyének - Királyi Tévé - perverzióiról. Figyelem, az alább link kurvára gyilkos.

Ezért a fostalicskáért huszonötmilliót áldoztak a pénzünkből. A mi kibaszott pénzünkből, igen. Teljes hosszában természetesen nem néztem végig, mert azért mindennek van határa, de az agylebenyt érő mustárgáz-támadás időpontját megjegyeztem. Ez 03:31-kor kezdődik, amikor Sebestyén Büdöskurvaanyját Márta elkezdi a következő sódert, hogyaszongya: "Magyar izmos/török vézna/erről tudósít a Géza/a Gárdonyi Géza". Utána rapbetét balalajkakísérettel. Mindenki hallgassa meg, baszki, ne csak én szenvedjek egyedül. Szellemi nihil extraordinaire.

Az egy dolog, hogy én személy szerint kiütést kapok a nyomorult sznoboktól, akik "világzene" címen magyar és nemzetközi lagzilajcsikat és zámbódzsimiket hallgatnak, és ezek után azt hiszik, hogy ők az emberi kultúra zászlóvivői. De ennek a takonyfolyamnak még ez a legvesbé negatív aspektusa. A világ megérett a pusztulásra.

Ha az ember magával hurcol egy frissen vásárolt fémhokedlit a kurva zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, mindig lesz ülőhelye, továbbá feldobja a napját az értetlenkedő idióták, és a mindenáron az ülés átadására felszólító kombatnénik döbbenete. Csakis arra kell ügyelni, hogy a nevezett bútordarabot ne hagyjuk merő felelőtlenségből a villamoson, mint pl. ahogy kis híján én tettem. Érdekes volt a cikk, nah.


Amúgy a sámli extrém esetét kivéve soha nem hagyok el semmit, kivételt talán az esernyők képeznek. Lapzártakor vagy tíz esernyőm van a világ két kontinensének kilenc városában.

My blog is worth $4,516.32.
How much is your blog worth?

Ó bassza meg, eladom én 10 százalékért is.

A húszéves Minszk hűtő javíttatása 30K lenne, egy öt-tíz évvel fiatalabb használt cucc kábé ugyanennyi. Lehet töprengeni, vajon melyiket fogom választani. Kölcsön kell kérnem. Megint. A kurva életbe, már azt hittem, túlvagyok a nehezén. Lófaszt.

Mellesleg mindenkit megbaszott az őszi depi, de nem ezért.

Tegnap Zöldíjásznak köszönhetően bekurbliztuk a közelmúltban megbeszélt középkori vámpír gémet.

Béjb toreador, Gimp tremere, Kötéltánc nosferatu, Srakker Brujah színekben indul, részemről a dán ventrue. A nemzetiséggel nem volt komoly gáz, mert mindig ki akartam próbálni egy normann karaktert. A norvég hamar kiesett, mert ez a nép hirhedten kevés vizet zavart az 1100-as évektől egészen a XX. századig, az meg lehet hátrány. A svéd karakternek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a kérdéses korban az egyetlen jelentősebb városuk a rendkívül nemes csengésű Birka volt, és ez számtalan tréfás asszociációra adhat lehetőséget, pedig a partink eddig sem a gótikus horror maradéktalan átéléséről volt híres. Kizárásos alapon dán lettem.

Fog ez menni, nah. A társaság többségéhez képest aránylag kevéssé vagyok geek, de most a legjobbkor érkezett a cucc.

És baszki, ez lenne az első bejegyzésem szerepjátékról másfél év alatt? Unfuckingbelievable.

Mivel naivan őszinte és/vagy módfelett tahó vagyok, még soha nem zavart, hogy a blog intézménye alkalmatlan rá, hogy bizonyos emberekről nyilvánosan nyilatkozzak. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd a az lesz problémás, ha azt akarom leírni, hogy egy állatot akarok megnyúzni, felkockázni, és kukoricakörítéssel feltálalni Forrestnek.


Minden rosszban van azonban valami jó; az tuti, hogy a fürdőszobaszekrény alatt csillogóan tiszta lesz a talaj.


Note to self: el ne felejtsem törölni ezt a bejegyzést hétfőig.

Úgy érzem magam, mintha egy kibaszott természetfilm közepébe cseppentem volna.

A lakásban ideiglenesen vendégmacska állomásozik, Borsó megtermett, szürke exnősténye. Forrest a sarokban parázik. Kiderül, hogy bírják egymást. Pillanatnyilag meglehetősen szórakoztatóak, de azért aggódom kissé. Vzipisztoly készenlétben.

A Szigeten temettük el. Ezentúl minden fesztivál első itala az övé.

Szar, nagyon szar.

Meghalt Dönitz. Ráesett a létra.

R.I.P.

Épp panaszkodni akartam mindenféle jelentéktelen dolog miatt, de már nem.

Köln. Erről beugrik egy régi sztori; annak idején négy haverral elzúztunk Amszterdamba. Nem volt egy eseménytelen látogatás, de most csak egy epizód ontopic. Utazunk haza a vonaton, mérsékelt flashback, másnaposság, csillárszem, effélék, de mindezeket leküzdve a társaság egyetlen hölgytagjával kimentünk a folyosóra cigizni. A távolban megjelenik a kölni dóm, mire a kislány ezeket a szavakat bírja előpréselni a Pall Mall filtere mellől: "Hülye németek, hát nem képesek voltak ezt a szép templomot pont a pályaudvar mellé építeni?"

Leírhatatlan arcot vághattam, mert azonnal kapcsolt, és erőnek erejével megpróbált visszatartani attól, hogy visszacsörtessek a kupéba, és mindenkinek elmeséljem a dolgot. Nem járt sikerrel. A mondatból innentől kezdve legenda lett, a komiszabb fajtából, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy így, évek múltán is izzé-porrá lehessen szivatni a delikvenst.

Ha az ember tanulmányozza Anglia (nem az UK, szigorúan Anglia) történelmét, eluralkodik rajta az undorral vegyes csodálat. Ez a bagázs a százéves háborútól az első világháború végéig mindent elért, amit csak lehetett, ráadásul úgy, hogy közben alig hozott áldozatot. Van magyarázat a harmincéves, a spanyol örökösödési és a hétéves háborúban való szereplésükre, balance of power, perszepersze.
Az aljasságnak azonban olyan lélegzetelállító szintjére sikerült süllyedniük a napóleoni háborúk korában, hogy az ember lélegzet után kapkod az olvastára is.


Történt, hogy Franciaország megtámadta, és elfoglalta Hollandiát, és Batáviai köztársaság néven korlátozott autonómiával rendelkező tartományt kreált belőle. Tehette; a hollandok csak a tengeren voltak erősek, szárazföldön - nyilvánvaló okokból - esélytelenek voltak.
És hogy mit tettek erre dicső angolok, a hollandok régi szövetségesei? Természetesen francia csatlósállamnak nyilvánították a csak papíron létező Batáviai Köztársaságot, hadat üzentek neki, és elszedték egy-két jelentős gyarmatát.

Ahogy olvastam, könny szökött a szemembe, mintha wasabival kenegették volna az összes nyálkahártyámat. Ez olyan gyönyörűségesen aljas, hogy a szofisztikált emberből csak a egy elhaló hubazmeg! törhet elő reakcióként.

Az angol elegancia ott jelenik meg, hogy mindezt legalább nem hívjék gloire-nak.

A lakás hőmérséklete 17 fok. Fűtés nincs, mert mi a faszért lenne? Senki ne kérdezze meg, mennyi a havi fűtésszámlám, mert sikoltozni fogok, mint egy hatéves kislány az óriáskeréken.

Lapszemle.


Vettem egyet a Késműves nevű időszaki kiadvány első számából. A cucc a damaszkuszi acél-mammutagyar-ezüstberakás-gyöngyház-scrimshaw ötszögben kempel. A 40 oldal jelentős részét a magyar bugylibicska-ipar, és a jó öreg Késmánia reklámjai teszik ki, de szorítottak helyet két oldal viccnek (igenbazmeg, VICCNEK!) és versnek is. Mocskosul hasznos. Szerintem kiváló forrásanyag mindenkinek, aki utálja a titánt, a G10-et, és még soha a büdös életben nem hallott a 440C-nél korszerűbb acélokról.
Megtudhatjuk még továbbá, hogy a 60 rockwellnél keményebb acélok módfelett törékenyek. Mindezt lazán, visszakézből, mintha a porkohászatot fel sem fedezték volna. Kurvára nem vártam jobbat, de azért jó lett volna kellemesen csalódni. Kiváló olvasmány lesz a vécén.

És ez itten az ország egyetlen szaklapja. Baszhatjuk, feleim.

Igen, visszanyávogok a macskáknak, ha azt hiszem, hogy senki nem hallja. Nem tetszik vazze?

A hátam mögött azt üvölti a reklámpicsa, hogyaszongya: "És ön hány kilótól akar megszabadulni?"
Ha már itt tartunk, elmondom: néhány grammtól, éppen annyitól, amennyit az állkapcsomra eszkábált géz+leukoplaszt installáció nyom.

Sajnálattal tudomásul kell vennem, hogy Asszonyállat telivér fogyasztózombi. Tökmindegy, milyen szart reklámoznak a TV-shopban, pillanatokon belül "Akarok egy ilyet! Meg egy ilyet is!" csatakiáltással bociszemeket mereszt felém, mintha nem tudná, hogy akkor sem vennék Ninjatron 3000 márkájú késkészletet, ha lenne rá pénzem, pedig erről szó sincs. A halefok egyetlen előnye, hogy rozsdamentesek, és ugye hiába vesz az ember dögös szénacél Mora Ericssonokat, ha azokról törvényszerűen lerohad az él a mosogatóban. Felesleges kütyünek tartom továbbá az apró áramütésekkel operáló fogyasztóbaszokat is, mert keserúen meg kellett tapasztalnom, hogy az edzés akaraterő dolga. No pain, no gain.

Forrest pedig annak ellenére, hogy totál szobatiszta, lefosta a saját oldalát, ezért kénytelen voltam bevágni a fürdőkádba. Ez alkalommal nem mulasztottam el vizet is engedni rá.

Huhh, bassza meg, azt mondta a tévéshopos lúzer, hogy "Telefonáljon most!" Haladéktalanul ki kell csavarnom a csajom kezéből a mobilt.

Fél óra. Nem is olyan rossz, főleg, hogy holnap megyek utoljára.

A fejemben novellatémák rohamoznak. Lánctalpcsörgés, lódobogás, bakancstalpak csattogása, hajtóműsivítás. Sort fogok keríteni mindannyiukra, nyugi.

Csak előbb keresek egy kis pénzt.

Tegnap 4 órát vártam a doktorluvnyára. A ma várakozási időt egy órára saccolom, fogadásokat a tagboardon lehet kötni. Eleinte egy vaskos Hemingway kötetet akartam vinni unaloműzőnek mára, de aztán mégis inkább asszonyállat mellett döntöttem.

Kötéscsere.
Ártatlanul hangzik, ugye? Lágy, meleg, érző női kezekre asszociál az ember, amelyek ropogósan fris gézlapokat helyeznek a sebre. Hát a nagy büdös lófaszt. A "kötéscsere" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy feltépik a sebet, és kívül-belül nyúltagyik bedörzsölik a páciens fejét 100%-os kénsavval, vagy valami effélével. Érzéstelenítés természetesen nincs, pedig a metódus deklaráltan sokkal fájdalmasabb, mint maga a műtét. Kaptam is dícséretet Dr. Ms. Mengelétől, hogy milyen stramm fickó vagyok, mert ugye szisszenés nélkül tűrtem a tortúrát. Jah, ha tudtam volna, hogy szabad a verbális kommunikáció, hát hajókürthangon méltattam volna a családfáját hetedíziglen. Külön fájdalmas, hogy az eljárás közben tilos megütni az eü. dolgozót, mert a végén még eltörik, vagy ilyesmi.

Új olvasók kedvéért: tavaly megcsípte egy darázs az arcomat. Allergiás vagyok a kis rohadékok mérgére, így akkorára dagadt a fél fejem, mint egy Zeppelin. Megműtöttek, bekötöztek, elmentem vedelni Troll haverrel, stb. business as usual.

Idén a bal pofám ismét ugyanezt a mutatványt produkálta, így hagytam magam ismét orvoshoz kergetni.
Eredmény: ismét itt ülök szemtől kulcscsontig bekötözve, pár deci gennyel szegényebben. Unom.
Mrs. Bakó/Mészáros/Hóhér, vagy mi a franc azt mondta, ezzel nem úszom meg, mert később tényleg be kell feküdnöm 2-3 napra, hogy végleg kiszedjék belőlem azt a faggyúmirigyet, amelyik konstans be van gyulladva a kurva rovar miatt.
Hát lófaszt. Ezt a kis kozmetikai műtétet letudom, azt' hazazúzok saját felelősségre még aznap, ahogy ma is.

Ha lehet, szeretem magam gézben tartani a dolgokat. Jah, külön örülök neki, hogy a hülye Ms. Mengele szombatra és vasárnapra egyaránt csak 7.30-ra tudott berendelni kötéscserére.

Rossz doki, nincs hálapénz.

Note to self: ezt itt okvetlenül meg kell vennem. Aztán majd beidézem a 23. oldal 5. mondatát. Tuti, ígérem.

Nah, ezért néz ki úgy a magyar scifi, ahogy. Egymás faszát szopó tehetségtelen, de hatalmas egójú dilettánsok, stb.

Még egy verseny, amelyet megnyerni szégyen, elveszteni méltánytalan.

Hát baszki, ismét kétszeres életnagyságúra dagadt a pofám. Úgy látszik 2004-ben mégis bennem hagytak néhány ízeltlábat. Nem örülök. Ha hétfőig nem múlik el, megyek dokihoz, és ez alkalommal talán egy olyat választok, aki érti is a kibaszott szakmáját, hamár befizettem vagy másfélmillió forintot a kövönbaszott tébének semmiért. Valami nagyon nem stimmel az egésszel, mert átaludtam a fél napot. Őszi punnyadás, vagy csak a gyulladás dolgozik az állkapcsom bal felén?

Jah, és persze meló miatt parázom. Két meló miatt, hogy pontos legyek.

Mivégre vagyunk a földön?

Mi az élet értelme?

Miért hordanak nyáron túlsúlyos nők olyan szűk nadrágokat, amelyekre lányan ráhullámzik a derekukon lerakódott zsír?

...és végezetü:l miért próbál mindenféle faszarc akkora adag szemetet lepasszírozni a szemétledobón, amekkora szemmel láthatóan el fogja tömni az érzékeny berendezést?

Úgy látszik, a végén megint lesz aránylag okés, rendszeres melóm. Könyveket kell fordítanom (Mily kibaszottul meglepő!) Tűrhetően fizetnek, ha nem szakadok meg, de rendszeresen ledolgozom a 8/5-öt, akkor lehet majd annyit keresni, mint a cégnél, év elején. Pozitív, hogy ez még kezdő lóvé, és nagyon pozitív, hogy mindezt itthonról, kényelmesen kipárnázott fotelből. Már csak a közeljövőtől félek, mert hiába lesz ez okés, az elkövetkezendő két hónapot semmiképpen nem vészeljük át kölcsönkérés nélkül. Megint. Hánynom kell. Jah, a Deák téren a kilences busz megállójánál Yog-Sothot népszerűsíti a budapest2010.hu honlapot. Creepy.

Besüt a nap az ablakon, én meg napoztatom a hátam meló közben. Egész nyáron nem napoztam (nem kell sajnálni, a napozás nálam azt jelenti, hogy cipőben és farmerban monokinizek az árnyékban egy/sok hideg sörrel) ezért most pótlom, mert amúgyis mindig olyan színem lesz őszre, mintha egy uránbányában nyaraltam volna. Kivételt azok a ritka alkalmakjelentenek csak, amikor a Tiszán evezek, mert akkor a golyóállóan vastag réteg napolajréteg ellenére is szénné égek.
Hogy eközben a két macska a lapockámon nyáladzik, hogy megfájdul a derekam a hasonfekve gépelésől, és hogy a kurva napfénytől szart se látok a monitorból, az már collateral damage.

Tudom, nehéz a kedvemre tenni.

Csókolom, készül ám atomcsapásra a kurva anyátok retkes picsája, amiből a szenzációhajhász, hazug fejetek először kipislogott, az. Már elnézést. Ez itt egy körülbelül ötvenöt éves katonai doktrína része, amelyet nemcsak a NATO, hanem a keleti blokk is magáénak vallott.

Bassza meg, tudom, mit beszélek, voltam újságíró, méghozzá külpolos. Tisztában vagyok vele, hogy az uborkaszezon nagy úr, de ilyen esetekre az a bizonyos kódex azt írja elő, hogy sok kis színest kell nyomatni, de az aljas hazugságok terjesztéséra nincs bocsánat.

A nagy gáz az, hogy az esetek túlnyomó részében sajtópárti vagyok. Most nem megy.

Megy ez.

PRÓBA
próba

Bloghegesztés folyamatban.

Nah, akkor találtam a blognak egy korrekt háttérképet, így mostantól minden a HTML szakértőkön múlik. Tudom, inkább írnom kellene, és átkozottul rendszeresen, de C. Northcote Parkinson zseniálisan elmagyarázta, hogy az intézmények csak akkor omolhatnak össze, ha már szépen felépült a székházuk.
Például a brit gyarmatügyi minisztérium márványdíszes epületét bőven a XX. században avatták fel. Amíg a birodalom csillaga még kivilágított a béka kloákájából, addig különféle kormányhivatalok ablaktalan hátsó szobáiban döntöttek a gyarmatügyekről. Well.

Épp most készülök letörölni a monitort az utolsónak maradt Suicidal Tendencies pólóm cafatjaival. Múlik az idő, én meg konszolidálódom. Nyugi, nyakkendőt azért még nem tudok kötni, és nem is szándékozom megtanulni.

Erre vártam. "A civilizáció olyan, mint a hibrid patkány. A világ leghatásosabb mérge sem elegendő az elpusztításához" mondta a legjobb magyar sci-fi író*, és igaza volt.

*Vagy lopta valakitől.

Én a civilizációnak drukkolok.

...feltéve, ha túlélem az Asszonyállat megszólításra adott reakcióját. Stay tuned.

Most, hogy Asszonyállat bepakolta a linkjei közé a BBC-t, nyugodtan felvehetem a blogját kezdőlapnak.

Tízezredik olvasóm között kisorsolok majd valamit, de pillanatnyilag csak az jut eszembe, hogy az illető leszaladhatna nekem sörért, azért meg ugye, nem igazán érte volna meg.

Vizeléshez ritkán hordok magamnál feszítővasat és/vagy álkulcskészletet. Hiba. Miután óvatlanul becsuktam az elbaszódott zárú klozetajtót, kénytelen voltam a jobb sorsra érdemes nyílászáró lezúzásával elhagyni a vécét. Oké, az erőnlétem kielégítő, de azért erre az incidensre nem vagyok különösebben büszke.

Mindegy, ez egy meghatóan őszinte blog.

Nah, akkor tehát pihenés megvolt, életem első esküvői tanúskodása megvolt, jöhet a meló. Pénzt kell keresnem, meg minden. Sokat. Különféle módszerekkel. Megteszi a történelemtanítás is, olyat még soha nem csináltam.

Az izzó drótok átkerültek a torkomba és az összes derék feletti testrészem ízületeibe. Influenza? Kurva jó, épp indultunk volna nyaralni. Mindegy, hétvégétől sok buli, jó haverokkal, és én jól fogom érezni magam, ha beledöglök is.

Közérdekű: az eddigi telefonszámom hősi halált halt mobilommal együtt elesett. Szolgáltatót is váltottam, de kábé egy hónapig nem tiltatom le magam a tudakozóból, így aki ismeri a polgári nevemet, az megtalál.

Az új telefonom egy - számomra - zavarbaejtően korszerű Ericsson R320S. Használt ugyan, de kurva jó állapotban van, az ára meg bőven ötjegyű. Lapos, mint egy Szélesi regény, elég nagy, hogy egy kézzel is kezelhessem a gombjait, éppen annyit tud, amennyit kell, továbbá fémből van a háta, tehát baj esetén kubotanként is megállja a helyét. Elégedett vagyok.

1. A tépőzáras telefontok sux, és még fogazik is.
2. A Korn a '99-es bécsi koncert óta elfelejtett színpadon zenélni.

A többi már történelem. Öregszem, de kibaszottul.

Pihennem kéne.

Megyek Szigetre, mert a Korn zúzik, és nélkülem tuti nem kezdik el a showt, az az meg nagy kibaszás lenne az összegyűlt tinikkel. Vajon pogózzak az első sorokban, vállalva azt e lelki terhet, hogy letarolom a 60 kilós átlagsúlyú közönség jelentős részét, vagy öregesen, sörözve punnyadjak valahol hátul? Dilemmák, dilemmák.
Ami biztos, hogy a délutánt Hombre haverral fogom tölteni, kreatívan alázva a sötétzöldeket. A saját sátrukban. Már betáraztam a tavaly zsákmányolt "50 éves az atomenergetika" feliratú bandanámat.

Yeee-haw!

Jah, és élménybeszámoló valószínűleg nem lesz, mert brutál másnapos leszek holnap. Különben is, mi a faszom az az iPod?

Tudósítás a fotelem bal karfájáról:

Dönitz Forrest farkát kergeti. Forrest szintén Forrest farkát kergeti. Ráadásul egyikük bolhás.

Megnéztem, hogy bontják a Sajtópalotát. Kurva nagy, legalább 50 éves lánctalpas Caterpillarrel nyomultak Mr. Destructoék, volt is a dologban valami retrofíling. Nos, az épületet szemmel láthatólag pár sor téglából baszták össze annak idején, nem igaz, tehát a legenda, hogy csatahajó-lövegtoronyhoz hasonló vastagságú vasbeton védte volna a derék firkászokat. Erősen kétlem azt is, amit Gimp haver mondott; kizárt, hogy autónyi menekülőútvonal volt az épület alatt.
Annak idején tényleg újságírónak készültem, és bár ugyan nedves álmaim között nem szerepelt olyasmi, hogy épp a Sajtópalota falai között működő orgánumokban publikáljak, azért tényleg egy darab történelmet basznak egy halom téglává a Blahán. Nem, mintha kár lenne érte.

Megyek Római legénybúcsújára. Asszem, be fogok rúgni, mint két állat. Még soha az életben nem voltam legénybúcsún, de azért nem izgulok különösebben.

A második macska folyton periszkópozik valamiféle ökölnyi objektum mögül. Valószínűleg a Dönitz nevet kapja majd a keresztségben. Pezsgősüveg szétver, azt ki a dokkból. Forrest meg zavarbaejtő hasonlóságot mutat a véznaujjú makival (Daubentonia madagascariensis).

A terepszínűnek Forrest lesz a neve, v.ö.: "Run Forest run!"

Okéoké, kissé azért elfogódottnak látszanak.

Szereztem asszonynak két macskát. Az egyik őserdei terepszínű, a másik fekete-fehér-barna-félignyúzott.Valamelyik hím, a másik nőstény, de fassetuggya. Tökös kis szőrcsomók, alig pánikoltak be az út és az installálás alatt. Most felfedezőkörúton vannak, de azt már tudják, hol a kaja és hova lehet szarni. Macskának lenni egyszerű. Várom a csajomat, és a hatást. Biztos, ami biztos beszereztem három szál rózsát is, nehogy felbillenjen a flóra/fauna egyensúly. Jah, az ablakokat meg páncéloztam üvegszálas szúnyoghálóval. A vanádiumacél/kerámia páncél később jön.

Köszönet a közreműködőknek.

Remélhetőleg nem szükséges kívülről megtanulni, de hasznos ötletek azért vannak benne békeidőre is.

Somszédeláztatás, 4 óra alvás, meló, netes perpatvar, stb. Ez persze csak a hab, a torta az, hogy talán - annak ellenére, hogy nem a szelektív memóriámról vagyok híres - elbasztam valamit, és vagy 40K HUF-fal több az adósságom Adminhaver felé, mint eddig gondoltam. Nem kicsit baszna haza a dolog.

A csütörtöki napot várom, mert csak. Majd tudósítok. Stay tuned.

Kurvára zavar a dilettantizmus, mocskosul idegesít, hogy a barátaim fejjel mennek a falnak, felbassza az agyam a saját elkúrt természetem, és szöges deszkával lenne kedvem agyonbaszni ezt a kibaszott hőséget.

Mivel csak ez utóbbi ellen tudok tenni, most megyek teszkóba azt' veszek egy ventilátort.


...jah, és lenne még pár szavam a kínai PET palackfúvó gépek használati utasításáról is, de azt nem bántjuk, azért fizetnek. Jól.

Agyonverni? Ugyan, elég lett volna a péniszét megnövelni. Mondjuk két franciakulcs segítségével. Remélem, valami jótét lélek mindig pakol majd néhány szórólapot a sírjára.

Mintha egy izzó acéldrót lenne a jobb karomban inak helyett úgy csuklótól vállig. Legszívesebben sikoltoznék a fájdalomtól, mint egy tizenkétéves cserkészlány, ha izombasszák. 14 év versenyszerű sport kriplit csinált belőlem huszonéves koromra. Bassza meg.

Mai kérdés: elküldjem-e egy kedves ismerősöm kabalaállatát a büdös kurva anyjába online, ha a new-yorki és londoni merényleten élvezkedik, vagy ne?

Válaszlehetőségek:

1. Ne, mert a faszfej ugyan nem oszt nem szoroz, de a gazdája talán megsértődik, az meg kell a francnak.

2. Igen, okvetlenül, mert jólesik.

3. Szükségtelen, személyesen sokkal élvezetesebb az ilyesmi, és ha mákom van, még vissza is szól.

Megfejtés 2., fenntartva a 3. lehetőségét is.

Kibaszottul fáj a könyököm. A jobb, amelyiket darabokra műtötték vagy hét éve. Vagy nagyon hülye időjárásra, vagy újabb operációra számítok.

Knock knock "Shit happens"

Nincs is jobb, mint reggeli kávé közben jehovakapuisokat rémisztgetni. Azt hiszem, fizikai fenyegetés nélkül ennyire hamar még sehonnan nem menekültek el. Fiúk, ezzel az értelmi szinttel, valamint ilyen hiányios teológiai, természettudományos és retorikai ismeretekkel jobb lenne, ha szakmát váltanátok, mielőtt egy magamfajta elvetemült állat vad szunnitát vagy szikhet farag belőletek.

Velkam Drótsáska.

Kezdődik.

Pukkant. Good.

Van egy kibaszott ronda, aranyszínű, műanyag öngyújtó az íróasztalomon, a pártízforintos, eldobható fajtából. Ha kényelmesen rá akarok vele gyújtani, egyik ujjammal önkéntelenül a fém rostélyához érek, és ilyenkor menetrendszerűen megráz a kis mocsok. Kurva piezo. Most kifogyott belőle a gáz, és ez tökéletes ürügy rá, hogy kibasszam az emeletről úgy, hogy csuklóból rásegítsek.
Remélem, pukkan, mikor földet ér.

Az apeh nem harap, csak fogazik, ellenben a büféjük is kurva drága. Lenne itt mindenféle megjegyzésem a "több, mint egymillió+235 HUF+sokszázezer többévi részletre =/= fél liter jeges tea" képletről, de ez már itten nem kimondottan publikus. Egy ideig mindenesetre talán nyugi lesz. Nem véletlenül cseréltem lakást, nah.

Még jó, hogy a rohadékoknak nem volt hegyes konyhakésük.

Cinikus geciséget félretéve; szerencsétlen londoniaknak a legcsekélyebb sanszuk sem volt megúszni. Egy nagyvárost esélytelen megóvni az efféléktől. Hacsak.

A képet nem teszem be, ízléstelen lenne.

Holnap showdown az adóhivatallal. Házhoz jönnek, ami rossz jel, de még nem foglalnak, max. helyet. Be tudom ugyan tömni a szájukat valamivel, de azért nem megy ki a fejemből az ominózus jelenet a Kelly hőseiből. Igen, a Tigris II vs. három jenki '45-ösökkel.

A különbség, hogy az én hátam mögött nincs bank.

Rohadt, negyve szál cigis napom volt, és még kurvára nincs vége. Első pofon, meg minden.

...az illetékesek szerint mégis rossz. Nem tisztem megítélni, mennyire van igazuk, pedig jólesne.
Ha pedig Zebegényben jár valaki, érdemes megnézni a privát hajózási múzeumot a vasútállomásnál, mert nagyon kúl. A trianoni emlékmű és a falu temetője közötti szex fakultatív program, de az még kúlabb.

...jah, és életemben először írtam novellát nappal, józanul. Nem is lett rossz. Sört ide!

Elutazott a csajom valahová a Dunakanyarba, hogy a tűzzománcozás rejtelmeire oktassa az új generációt. Nem tudom, milyen meló ez, de az tuti, hogy fizetik, márpedig júliusban ő lesz a családfenntartó. Alig 34 órája lépett le, de az entrópia máris nyerésre áll a lakásban. Kajám van, és lesz is, köszönhetően Béjb gondoskodásának. BTW ezt közkinccsé kell tennem:

TÉSZTA FŐZÉSE

A legnagyobb lábost, a halványsárgát töltsd meg vízzel úgy, hogy a vízszint kábé az edény fülének a magasságában legyen. Tedd a jobb hátsó gázrózsára a tűzhelyen, gyújts alá (a gázcsövön a csapot el szoktam zárni, mert szerintem ereszt a tűzhely valahol, szóval előbb ezt a csapot kell kinyitni, majd főzés után el is kell zárni). A vízbe szórj annyi sót, amennyi öt rázásra kijön a sótartóból (a kicsi sárgatetejűből). Ha a víz felforrt, tegyél bele egy borításnyi étolajat. Fogj egy marék tésztát – emlékszel, mennyi volt, mutattam  -, törd ketté, és tedd a vízbe. Kavargasd egy percig, aztán vedd le közepesre a lángot (kábé félúton legyen a full nagyláng és a pici takarék között). Kábé öt percenként kavard át alaposan, s ha letapadna a tészta a lábos aljára, feszegesd fel. Nagyjából húsz perc múlva halássz ki egy random tésztát, és középen harapd ketté. Ha a közepe más színű, és még ropogós, főzd tovább pár percig. Egészen addig, míg az egyik ilyen kihalászott tészta már teljes keresztmetszetében egyenletesen világos és puha nem lesz. Ha elérte ezt az állapotot, zárd el a gázt, és szűrd le a tésztát a mosogató fölött a nagy kék tésztaszűrővel. Közben folyasd a hideg vizet, hogy a forró szét ne csessze a mosogató csövét.

Jóétvágyat!



RIZS FŐZÉSE

Fogj egy laposabb lábost, a mustársárgát vagy a világoskéket. Önts bele annyi olajat, hogy ellepje az edény alját kábé három-négy mili vastagságban. Tedd a jobb első gázrózsára, gyújts alá. Egy normál méretű, kb. két és fél decis bögrét tölts meg rizzsel, és ha forró az olaj (egy-másfél perc alatt forró lesz), borítsd bele a lábosba. Keverd össze alaposan, hogy az összes rizs olajos legyen. Kevergesd így egy percig, majd boríts rá két bögrényi hideg vizet (azzal a bögrével mérd, amiben a rizs volt). Sózd meg, öt-hat rázásnyi sóval. Keverd el, tegyél rá fedőt, és tedd közepes lángra (ld. tészta). Ötpercenként keverd át egy kicsit, hogy minél kevésbé ragadjon le. A fedőt mindig tedd rá vissza! Ha már nagyjából elfőtt róla a víz, kóstold meg rizst. Ha még kemény, boríts rá még egy fél bögrényi vizet, és fedő alatt, takaréklángon főzd további tíz percig. Elvileg mire teljesen megfő a rizs, a víz eltűnik róla, tehát nem szükséges leszűrni. Ha megpuhult, de maradt rajta egy kis felesleges víz, zárd el a gázt, és hagyd még ott az edényt pár percig fedő nélkül.

Jóétvágy!



KRUMPLI SÜTÉSE

Hámozd meg a krumplit (krumplikat), mosd le, és vágd fel olyan vastag szeletekre, mint a Red Alert. Fogd a nagy, mély serpenyőt, azt a ronda nyeles feketéspirosat, és töltsd meg kábé félig olajjal. Ez akár fél flakon étolajat is jelenthet. Tedd a jobb hátsó lángra, gyújts alá, és full lángon forrósítsd kb. két-három percig. Onnan tudod, hogy elég forró az olaj, hogy ha belelógatod egy krumpli csücskét, azonnal el kezd pezsegni körülötte a cucc. Ha ez így megtörtént, tedd bele az olajba a krumplit (ha többet is felvágtál, egyszerre kábé egynek megfelelő mennyiséget süss). Folyamatosan böszögetni kell azzal a lapos falapáttal. Addig süssed, míg a krumpli el nem éri a számodra leginkább kívánatos barna színt. Akkor fogd azt a lapos, lyukas, hosszúnyelű fémbaszt, és szedd ki a megsült cuccot az olajból. Ehhez használd például a nagy kék üvegtálat, amit előtte kibéleltél pár szalvétával. Az azért kell, hogy leitasd a fölös olajat a kajádról. Leitatás után mehet a cucc a detoxba – sózzad meg ízlésed szerint.

Étvágy!

Még mindig nem tudok főzni. Ennyire sem. Nem ez a lényeg, évekig elvoltam egy főzésképtelen nővel, utána meg full agglegénymódban, de ő törődik velem, és ez tényleg megható.

"Az amatőrnek ihlet kel, a profinak előleg"


Innen is látszik hogy amatőr vagyok. Mindegy, legalább nem dilettáns.

Az erkélyen állva láttam, ahogy az exmacskánk (még mindig macska, ex csak a birtokviszony megváltozása miatt lett) hihetetlen sebességgel keresztülzúz a parkolón, valami elmosódott izét üldözve. (Csak egy dioptriányit vagyok rövidlátó, de az éppen elég hozzá, hogy az efféle kétpixeles szarokból csak a mozgást lássam.)

Cicmic persze nem néz fel az erkély irányába pocsolyaszemekkel, mint az efféle disneyádákban szokás, csak szaggat a távoli Baross utca felé, keresztül a dús aljnövényzeten. Innentől nem látok belőle semmit, de azért még hallom, hogy valami kétségbeesetten felvinnyog, egy másik valami pedig diadalmasan kurrog. Mintha csak porrongyszínű inget belezne. Látszik, hogy belejött a dologba, hiába, a tapasztalat...

Be free lil' motherfucker.

Vetettem utána egy maréknyi teszkógazdaságos macskaeledelt, de rá se baszott. Elvégre, ma már tuti megvan a reggelije, vagy mije.

Üdv, kollegina.

A Sin City márpedig egy kurva jó film. Period.

Megyek írni. Ingyen. Sebaj, élvezem. Más melóm pillanatnyilag nincs, és ez aggaszt. Jah, és elkészültem a Transmet aktuális részével, hamarosan fel is kerül a szokott helyre, ékesen bizonyítván, hogy a látszat ellenére nem csak a bal herém vakargatásával töltöttem a tegnapi napot.

A szívem szakad meg. Este őrjáratozni fogok, bár macska+nyócker=tű+szénakazal-mágnes.

Éjjel eltűnt a macska.

Pillanatnyilag nem is tudom, mi bánt jobban; az, hogy a csajom gyászol, vagy a kistermetű ragadozó hiánya. Persze, indítunk expedíciót a környékre, és kiragasztunk pár tucat cetlit, de a helyzet kurvára reménytelennek tűnik.

Bonyolult problémát kell megoldanom. Kifinomult diplomáciai érzék, és nagy adag türelem kell hozzá.

El fogom baszni.

Baszódjon meg az a cég, amelyik azt a fordítóprogramot gányolja, amelyik nem a TRADOS. A kibaszott bugos hulladékuk miatt vagy 25K értékű megrendelésem ment el a levesbe. Ráadásul még le sem írhatom a márkát, mert Magyarországon csak egy iroda alkalmazza a szutykot, és nem szeretném, ha egy körmönfontabb kereséssel idetalálna a megrendelőm.

Szüljetek sünt.

Blogírás? Jah, perszepersze.

Először is, megjött az új késem. Tökéletes. 6 milliméter vastag M2 acél, halálpontosan 501-es zsebre méretezve, és vág, mint a vágóhíd. Már mindenen kipróbáltam, ami nem vérzik és puhább, mint 62 HRC.



Chase Axinn sensei meg megy szépen ide oldalra, a linkajánlóba, mert kurvára megérdemli.

Melóügyben a fejlemények nem rosszak, de majd akkor iszom medvére, ha betáraztam a 88-ast.

Jó érzés ugyan a félamatőr kétkezi meló, de ma csináltam valami félamatőr intellektuálisat is.
Most pedig két csipa őrzi az álmom.

Egy darab laminált parketta, 30 centi hegymászókötél és három kulcskarika felhasználásával fél óra alatt megszereltem azt a vécétartályt, amit egy hivatásos sem tudott.
Kibaszott büszke vagyok magamra.

Olyan hülyék vagytok, mint a segg. Először is: kalapácstól a sarlón át a seprűnyélig MINDEN hatékonyabb fegyver, mint egy konyhakés. Másodszor: a konyhakések hosszúak, tehát a vágás sokkal jobb támadási mód, mint a döfés. Etessétek meg a brit séfekkel az élszalag nélküli halefok ötletét! (Nem, mintha az angol konyhán ez bármit rontana, de azért próbáljátok meg.)
Jah, és tudtommal Nagy-Britanniában meredeken emelkedik az erőszakos bűncselekmények száma, mióta a lőfegyvereket gyakorlatilag betiltották.

Azt hittem, csak Magyarországon ilyen döbbenetesen ostobák a törvényhozók, de be kell látnom, tévedtem. BTW, itthon soha, egyetlen politikai erő som fog beleegyezni, hogy fizikailag, erkölcsileg és mentálisan alkalmas emberek lőfegyvert tarthassanak vagy - horribile dictu - viselhessenek. Az észérvek, és a normális szabályozással működő országok (Pl. a kurva civilizálatlan, lövöldözéseiről híres Norvégia, Németorszég, Szlovákia, Svájc) tapasztalatai sem elégségesek. A fegyver nem öl, hanem lehetőséget ad az állampolgárnak, hogy megvédje magát, szeretteit és tulajdonát. A kés ráadásul nem is fegyver, haenm szerszám, amit esetleg fegyverként lehet használni, ha a szar végképp elérte a ventilátort.
Következő lépésként javaslom a fémcsatos bőrövek, a rollnizott százforintosok, a kiálló antennájú mobiltelefonok, valamint a nehezebb kulcscsomók törvényen kívül helyezését. Utána jöhet az önvédelmi sportok, a rendszeres testedzés, valamint az átlagosnál bügykösebb öklök betiltása is. Ebben a stádiumban pl. a hozzám hasonló közveszélyes figurák már mind rács mögött lesznek, és akkor, a neonpinkre fújt, bolyhos kis világban mindenki szabad prédája lesz azoknak a mocskoknak, akik maguktól érthetődően rá se basznak a törvényekre. Hurrá.

Népek, azért a heti Szerk. rovatban elismerhettétek volna, hogy elbasztátok a dolgot úgy, ahogy a magyar sajtó 90 százaléka. Nem mintha ez mentség lenne. A Mancs és a HVG kiolvasása újabban alig telik többe, mint 120 perc.

Úristen, mi a faszba csöppentem már megint? Mindegy, fizetnek.

Nem vettem ám le a kezem a közélet pulzusáról, de a 21-es buszon történt lekardozás, és az azt követő műbalhé ÖSSZES szereplőjétől okádnom kell, ezért no comment. Dögöljetek meg mind, az Úr majd kiválogatja az övéit.

Fogy a türelmem. Egy kétoldalas szöveget három napig írtam. Újrainstall lesz, bassza meg.

És most a fogyasztózombi rovat, á la Homár. BTW észrevettétek, az "Innen lopunk" címsort oldalt? Remélem, mndenki számontartja, hogy kibaszottul én írtam ezt először. Csak a miheztartás végett.

Nah, szóval. Volt egy hajvágógép. olcsóbb, mint egy mezei hajvágás egy lepukkant VIII. kerületi fodrászatban, és egy alkalommal már kifogástalanul működött. Dyras, és teszkótermék, ha érdekel valakit.

Beszereztem továbbá két fémplakátot, a békebeli fajtából, mert az igazzy '930-as évek hangulatot semmi sem hozza olyan autentikusan, mintha két ilyet kipakolunk a mikrosütő és a PC fölé a vasbetonfalra. Nah.




Volt még továbbá ez itten: . 1800 HUF volt hóttra leértékelve egy eldugott miltaryshopban, de hiába is mondanék címet, elvittem az utolsót. Mwuhahaha!!! Dögvészesen jól megcsinált kis kütyü, vagy másfélszer nehezebb, mint a Leatherman Micra, és pont azok a cuccok vannak benne, amik abból hiányoznak. Már amúgyis kezdett vészesen könnyű lenni a kulcscsomóm.


Jah, amúgy azt érti valaki, miért számít a teszkóban kellemes bevásárlózenének a Sound of silence? Aszongya: "Fools said I, you do not know
Silence like the cancer grows". Nehéz ám így felhőtlenül a fogyasztózombulni. Ilyen erővel berakhatnának Suicidal Tendenciest is muzaknak. Nem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy ironizálnak, szerintem egyszerűen csak faszok.

Folydogál, módjával. Befutottak az első (második első, hehe) szabadúszós megrendelések. Nem is rosszak, és komolyabban még el sem kezdtem izmozni. Adok a dolognak egy hetet, ha megy, folytatom, ha nem megy, állást kerítek. Azért nem felejtettem el a nyári szükségállapotot, pár tucat CV-t szerteszórtam erre, arra. Meg amarra is. Állami cég nincs köztük, Az sem.

A lakás szépen alakulgat, most, hogy kihajítottunk pár köbméter lomot, működik az erkély is. Nagyon rulez. Ha az alattunk lörkölő rémisztő kis faszkalapot is sikerül meggyőznöm arról, hogy a szertelen fenyegetőzés közben meg is sérülhet, akkor minden nagyon szansájnhepi lesz, tejszínhabbal, mangalányok szempillarebegtetésével, meg minden. Ez még nem tudja, kivel kezdett.

Hehh! És pont most, amikor többé nem kell foglalkoznom azzal, mivel kötöm le magam a melóhelyen. Franc.

Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a macska vajon láthatatlan dolgokat kerget, vagy azok elől menekül-e, de az biztos, hogy kibaszottul szórakoztatóbb, mint a TV.

Nah, hát csak leépítettek, és rajtam kívül még 4 szerencsétlent. Humanista a cég, a gyermektelenek között mazsolázgatott. A pesti kirendeltség még jól járt, a legtöbb kelet-európai egyik napról a másikra ment el a levesbe.
Hát, terveztem ugyan, hogy lelépek, de azért nyár végéig kihúztam volna valahogy. BTW a dolog lehetett volna rosszabb is, azért a havi fizetésemet még megkapom, és jár valami lóvé a felmondási időre, de azért engedtessék meg nekem, hogy ne ugrándozzak örömömben. A kurva életbe.

Nah, akkor reménykedem, hogy külsősként/szabadúszóként viszem még valamire. Pár hónap egérutam van, és ha minden kötél szakad, marad a Cég. Közalkalmazotti bértábla, 13. havi fizu, ruhapénz, fegyverviselési engedély. Sounds like fun.


PS. regényírásból még mindig nem lehet megélni, kreatív melóból dettó, de azért van még a tárban pár CV, és el vagyok szánva, hogy használom is őket.

Úgy érzem, hamarosan ki fognak baszni a munkahelyemről, vagy ha nem, hát magától elsüllyed a seggem alól. A gond az, hogy egyszerűen nem aggódom, és ennek nem a fásultság az oka.

A Ratzinger+Hitlerjugend* témakörben csatlakozom Örököröm kollegához. Nála az igazság. Én sem attól lennék szakmai kudarc pápaként, mert úttörő voltam.

*Micsoda kibaszottul okés keresőszavak!

Ratzinger. Hmmm. II. Bush gyanús figura, de szerencsére a vatikán lehetőségei azért korlátozottabbak, mint az Államokéi.

Átadtam a lakást a szimpatikus új tulajnak, a kedves lúzerházaspárnak. Kifutott a vér az arcukból, amikor az üres kérót meglátták. Persze, lehet, hogy az is siettette a hirtelen vérnyomászuhanást, hogy rosszul visszafojtott vigyorral el-elmagyarázgattam nekik, hogy mi az, ami NEM működik az új fészekben. Geci vagyok, tudom, de ők meg alkudtak félmillát. Igazi klasszikus idézettel adtam át a kulcsot; "Sok szerencsét balek, szükséged lesz rá!"

Good riddance.

Beköltöztünk. A lakás kibaszottul kúl, a költözés aránylag sima, és egyáltalán, ez a része okés. Magánjellegű adósságok túlnyomó rész eliminálva, köztartozás szöges bunkóval agyonverve, a legnagyobb tétel, az APEH tartozás kb sínen, de ehhez még nekik is lesz pár szavuk. Félelemre minden okom megvan, de rettegnem azért asszem nem kell.

Volt lakásbúcsúztató. Hát, korrekt buli volt, megvolt minden, amit szeretek egy házibuliban, kivéve talán a csajozós részt, de nyilvánvaló okoból ez nem is hiányzott. Azért jobban szeretem, ha egy házibuliban nem én vagyok a házigazda, és ehhez a jó szokáshoz a jövőben is tartani fogom magam. Egy töküres lakásban mindenesetre igen nehéz lett volna kárt tenni, de láttam én már szétrúgott cserépkályhát. Tudom, én is rugdostam. Fiatalság, bolondság, acélbetétes bakancs. Most csak a felesleges bútorokat juttattam erre a sorsra, és esküszöm, még pogózás nélkül is élveztem a dolgot, annak ellenére, hogy egyetlen adóellenőr sem rejtőzött a jobb sorsra érdemes ruhásszekrények egyikében sem.

A múlt héten vettem még továbbá 45 centis pengehosszú kínai Kalasnyikov bajonett-replikát 2500 HUF-ért. A hülyének is megéri, komolyan. Hát még nekem.

Itt is köszönet mindenkinek, aki segített átvészelni a 2003-2004-es szarzivatart, és special thanx azoknak, aki felemelték a seggüket azért, hogy ezt a költözéses balhét könnyebben megússzam.

Nem volt ez éppen egy szórakoztató post, vágom, de mínuszos hírnek azért megteszi, nah. Bár annak meg kurva hosszú.

Ó, a francba.


Nem tudom, haver, hová indultál. Remélem, egyben érkezel meg, és jobban érzed majd magad ott, mint ideát.

Bye, Mr. Jonhson.

Összecsomagoltunk.

Move it troops!

Nah, asszony lerakta a parkettát, én meg feszítettem, csapdostam meg nehézkedtem, ha kellett. Igen, az eszemért szeret, kusspofabe.

Próba: pornóadó.

Költözünk. Tudósítás itt.

A pápának pedig kívánok békés, boldig elmúlást, olyat, ami szinte minden 84 évesnek kijár. Nem többet, nem kevesebbet. Tényleg ideje lenne már véget vetni ennek. Terry Schiavo ügye simább volt.

Az a helyzet, hogy izomból keresztülgyalogolt a digitális korszak mindannyiunkon. Egy kibaszott fordítóirodában dolgozom, ahol ma behalt külső/belső hálózat. Oké, előfordul. De hogy a 15 birkából én legyek az egyetlen, aki nyomtatott szótárért kiált, és hogy ne legyen egy nyamvadt Országh az egész bolhacirkuszban, az azért elszomorító.

Nédda vazze, egy éves lett a blogom. Ha annak idején ezt jósolja valaki, garantáltan kiröhögöm. Késett kissé a szülinap, merthogy a mama, az a kövönbaszott kurva tegnap sztrájkolt, de azért a 367. nap is szép kerek évforduló.

Költözési idegbaj ezerrel. Átírások, felújítás tervezése (nyugi, a gipszangyalkákat profikra bíztuk) adósságtörlesztés, csomagolás, yaddayadda. Faszkivan. Lassan a legkínosabb rohadtságokat is sikerül letudni. Régi, nagyon régi ügyet tettünk sínre a hétvégén. További komment nincs. Nem is lesz.

Jah, meg buzgón tesztelem a melóhely tűrőképességét. 2 hét múlva lejár a próbaidőm, és ha addig nem rúgnak ki, kurvára aktív netes jelenlétem lesz ezentúl is. Azért a szabadúszás lenne az igazzy, nah. Persze, ha minimum ennyit vághatnék zsebre, mint most.

Asszony régóta gyanús volt, de most végleg lebukott. Persze, nem hitte volna, hogy a "transmetet" keresőszóval találja meg ábrki az ő titkos blogját. Mwuhahaha!!! Ragozott szavak béjb, ragozott szavak.

Aztakurva!

"A computer lets you make more mistakes faster than any other invention in human history, with the possible exception of handguns and tequila."

Zseniális.

Majd még írok, de most indulunk Rómaiék koncertjére. Asszony sminkel, de egész gyorsnak látszik.

Nah, bazmeg végre megjelennek azok a könyvek, amelyeket tavaly lefordítottam. Kíváncsi vagyok, kapok-e belőlük tiszteletpéldányt, vagy egyszerűen csak örvendezzek azon, hogy a 2-3 hónap késés/darab miatt nem tesznek lófejet az ágyamba?

Adósságokat törlesztek. Végre. És mindezt úgy, hogy közben tudok enni, inni, és nem kapcsolják le az áramot. Hú, bassza meg olyan nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, hogy Buddha hozzám képest egy felhergelt csivava.(TM)
És most megyek sörözni.


Ez egy kibaszott pénteki bejegyzés lett volna, de megzabálták a blogspot.com pixelei. Oké, ennyi lóvéért tökéletesen megfelelő a szolgáltatás.

A helyzet amúgy hótt változatlan, szombaton viszont nyertem kb. 8500 forintot pókeren. Mindezt százasokban, és annál is kisebb címletekben, de nem rinyálok, a pénz akkor is pénz, ha gyűlölnek érte a közértben. Étteremben azért nem mertem volna egy befőttesüvegnyi aróval fizetni, nah.

Bizalmas infó következik: az Andrássy úti CBA-ban 1600 HUF a fél literes Moszkovszkaja. Ha másért nem is, legalább ezért érdemes Búvárzenekart volt olvasni ezen a héten, mi?

Ooops... Baaad move. Csak rosszabb jöhet.

Huhh, bassza meg, ebből minimum jegyzékváltás lesz, de talán hadüzenet is. Nem mondhatnám, hogy az utóbbi időben a szívembe zártam a franciákat, de ez azért már túlzás.


BTW elgondolkodtam a jövőn. Ritkán teszek ilyesmit, és többnyire depressziós roham jön rám utána, de most volt valami említésre méltó szikra is; ha nem basznak ki, akkor is lelépek a cégtől max. 1-2 év múlva. Az ilyen kibaszott monoton meló jégcsákánnyal fogja kiverni belőlem az összes energiát és kreativitást. Csókolom, úgy akarok meggazdagodni, hogy büszke is legyek arra amit csinálok, ha már a kevés munka már nem opció, elvégre valamit valamiért. Következtetés: megvárom, amíg minden szinten kikerülök az anyagi halálcsapdából - a lakáscsere amúgy is eliminálja az efféle gondok 95%-át - aztán irány az első álomgyár. Azért ki nem rúgatom magam idejekorán, ezért felkelek holnap istenbaszta 00:70-kor. Fuckfuck.

Legendásan hidegtűrő állat vagyok, de már kezd megtelni a tököm a téllel.

Eladtam a lakást, és lefoglalóztam az újat. Kicsivel szarabbul jöttem ki a dologból, mint terveztem, de...

1. ...ahogy a T. olvasók már bizonyára észrevették, akkora lúzer vagyok, mint egy ház...

2. ...az új kéró kurva jó, az adósságoknak így is a torkába tudok taposni, tehát semmi nyafi.

Bassza meg, az elmúlt hónapban alig láttam ki a fejemből. Meló, lakáscsere, miegymás. Mostantól asszem megint aktívabb blogger leszek, azt' lesz mit magyaráznom így, visszamenőleg.

Beizzítottam a kazaalite-ot, azt' jobb ügyhöz méltó buzgalommal lopom a KMFDM és a White Zombie cuccokat. I feel sooooo industrial today.

A hónap veszteséglistája:

RIP Mr.Jerusalem.

De kurva régen nem írtam! Lassan lelkismeretfurdalásom lesz. Nem mondom, hogy majd holnap, de ezen a héten tuti. Nah. Van miről, de amilyen lusta féreg vagyok, max. a fel... harm... negyedét írom meg. Az is lesz vagy két flekk.

Rendkívüli hajnali kiadásomat olvashatják. Ma megérkezik a cég lengyel főnöke, és ahogy hallottam, mindenkit zaklatni fog. Gondolom, a magamfajta újhusikat sem hagyja ki a szórásból, ezért jó alkalmazott módjára be fogok esni 0900-re, ahogy mindig kellene. Most épp vontatottan bootolok, mint Windows 2000 egy 600-as procin. Shit. A 0830-as ébredéssel már megbékéltem, de ez nem embernek való. Nem érdekel a város hajnali bája, csodáltam már eleget, igaz, eddig többnyire lefekvés előtt.
Jah, és nem látom a macskától a monitort, mert a fotelem jobb karfáján punnyad, de nem merek rajta deanimationt sem végezni covertly, mert még bent vannak a varratai. Még ezt az apró örömöt is megtagadja tőlem ez a nap. Fuck.

Figyelem, díszfaszriadó!

Ez itt a legpofátlanabb, leggagyibb rakat szar, amivel valaha is találkoztam a késmarketingben. Még nem döntöttem el, hogy hányjak, vagy röhögjek. Ehhez képest még a Cold Steel és a Mad Dog is egy decens, ízléses cég. Jól jegyezzük meg a Darkops nevet, bazeg. Ha nem lenne elég, hogy kibaszottul szánalmasak, hadd jegyezzem meg, hogy az egész nyomorult termékskálájuk Extrema Ratio lopás. Persze, már az olaszok is nevetséges mallninja-attitűdökkel indulnak, de az ő cuccuk legalább minőségi, és többé-kevésbé eredeti. (Már amennyire a Strider csíkos halefok eredetiek lehetnek 2005-ben.)

Garantálom, hogy az "I will fuckin' covertly deanimate ya, fuckah" szállóige lesz. Érzek a dologban legalább akkora potenciált, mint a "Tegyé' hozzá kéccáz dollárt, azt' vegyél egy Sebenzát" c. klasszikusban.




Mwuhahaha!!!

Valami döbbenetes mennyiségű dolgot nem írok ám be a blogba, basszameg, pedig ezek afféle érdekes lelki rezdülések, vagy mijafasz. Említettem már például, hogy kurvára leszoktam a Gauloises-ról, és Ronsont meg Benson&Hedgest szívok? Nem? Pedig de. Nemcsak azért, mert van vagy 150HUF előnyük a french brandhez képest, hanem azért is, mert a minőségük is sokkal jobb. Azért a "légióscigi" imidzs sem hiányzik igazán, sőt... Van valami nagyon brites ezekben a márkákban, még akkor is, ha mindkettő Pécsett készül, garantáltan török dohányhulladékból.

Nah, template aktualizálva, új mailcím bekurblizva. Home sweet home. Már csak egy falvédő hiányzik, pár virág, meg egy-két díszpárna. Adig is hadd mutassam be Castle Buvarstein frissen kinevezett Igorját. Ime:

Örömhír No. 1: Valószínűleg nem árverezi el a fejem fölül a lakásomat az APEH. We're sooo happy, we could cry. Semmi pánikkeltés, a múlt hét közepén ez a dolog még egyáltalán nem volt tuti.


Örömhír No. 2. Kezdem beidomítani a melóhelyen az elbaszottnál elbaszottabb programokat. A Timesheet nevű monstrosityt ugyan eccer még elkapom, de már egész ügyesen verem át az ostobát. Igaz, a hülyeség nem mentség a célzatos rosszindulatra. (Note: a Timesheet egy virtuális blokkolóóra. erkezéskor, távozáskor, cigiszünetnél, ebédnél stb. meg kéne nyomni rajta kis megnyomnivalókat, hogy tuti nyolc óra legyen a 8. Nekem többnyire 8 óra 20. (olcsó poén lett volna ezzel szóviccet gyártani, nemde?))

Örömhír 3. A főnökasszonynál sokkal, de SOKKAL jobban bírom az alkoholt, nem is beszélve a tapasztalatlanabb kollegáknál. Figyelemreméltó figurákkal dolgozom együtt, és ez jó. Van köztük egy hobbipilóta, meg egy féllelkes rajongóm. Nem unalmas bagázs, nah. Jah, és volt ingyensör meg ingyenscotch.


Itthon meg hótt rátekeredtem a Return to castle Wolfensteinre. Ahhoz képest, hogy 2001-es játék, állítom, hogy sztoriban és hangulatban a mai napig megállja a helyét. Az eleje decens fantazizmus...

"Fool! You know I cannot be destroyed!
Imprison then."

...de hamarosan beüt az AD 1943, azt' szabvány fritzgyilkolás mellett különféle lidérces monsták '45-állóságát is lehet tesztelni. Megarulez. Akár Hálózat sztori is lehetne. Persze, nem az. Ellopni randa lenne, nem felhasználni szinte lehetetlen, de majd igyekszem visszafogni magam.

A macskát mellesleg miskárolták, így sem kilencet kölykedzeni, sem tüzelni nem fog, és ennek mindhárman egyemlősként örülünk. Fogamzásgátlót tuti nem szedett volna, a kandúrok óvszerhasználati szokásai is középkoriak, tehát maradt ez a drasztikus megoldás. A ragadozó ugyan kába még kissé, és elég röhejes hatást kelt a hasából kilógó zöld cérnákkal, de a szüzességéért meg kell szenvednie.


A lakást még mindig nem vette meg a lófasz sem. Kezdem unni a dolgot.

De egy elkúrt hét volt ez! Majd mesélek.

Jah, és S30V lesz, vagy M2. Még hezitálok, bár a kérdés pillanatnyilag kurvára akadémikus. Az is lehet, hogy mire lesz rá pénzem, már rég nem ez a kettő lesz a Steel de Jour.

Jah, ha netán akadna valaki, aki hiányolja a késes bejegyzéseket: pár hónappal ezelőtt súlyosan eldöntöttem, hogy I'll take the custom way. Sokáig gondolkodtam egy Strider WP-n, de mire ideér, az a $175 lenne vagy 300 is, az meg akkor is sok lenne, ha volna pénzem, amiről természetesen kibaszottul szó sincs. De ha lesz... nos, ha egyszer lesz, és nem zabálja meg az APEH, meg a többi adósság, akkor innen rendelek valami gusztustalan kis fixpengést. Pillanatnyilag egy ilyen és egy ilyen rosszindulatú kis ivadékát tervezem, aztán majd meglátjuk. 7-8 inch még kényelmesen zsebrevágható, ezt mindenki tudhatja, akinek valaha volt már erekciója szűk farmerben, ráadásul a fixpengést nem kell tisztogatni, jobb a markolat/pengehossz aránya, és a pengevastagság is bátran lehet feszítővasnyi. Csak a nyitómechanizmus határozott kis "klikk" -je fog hiányozni, dehát valamit valamiért.

A nap híre: nem ömlik töbé a konyhai csap, és nem azért, mert elzárta a díjbeszedő bagázs. Hiába, a becsületes vízvezetékszerelő nagy kincs, továbbá ez a fajta kihalófélben van, mint a bálnák. Már csak egy lépés van hátra: az, hogy még egyszer elhívjuk, és rávegyük, hogy semmiképpen ne tekerje vissza a vízórát saccperkábé balatonnyi köbméterrel ezelőtti állapotba. Az efféle pofátlan csalást soha nem élném túl.

A hét érdekes lesz: még a közepe előtt meglesz a nagy találkozás. Csak az APEH és én. Bezsírozom a pisztolytáskát, mondok még valami szellemeset, azt' amikor az óra elüti a tizenkettőt, rinyálok, de kurvára.

Morriconés szájharmonika, ördögszekér, miegymás.

Véres részletek később.

Jah, és a gázbojler működik, csak elég erősen kell ütni. Meg ne halljam még egyszer, hogy az erőszak nem megoldás, bazeg!

Clawfinger rulez. Ezerrel.

Helyzetjelentés: a munkahely megteszi. A főnök (ötvenes, matektanárnéni külsejű hölgy) nyugodt, türelmes, és első naptól kezdve tegeződünk. A kollegák többsége huszonharminc éves penészvirág, akik egyformán öltöznek, egyformán hordják a hajukat, és hótt egyforma a modoruk is. Beválhatott a prototípus.
A meló baromi könnyű, itthon kétszer ennyit dolgoztam feleennyiért. Az első napokban még legszívesebben kettétépett monitorképernyővel támadtam volna a fordítóprogramokra (Trados, SDLX) de újabban rájöttem, hogy a kis mocskok többet segítenek, mint ártanak. Hiába, a technikai haladás megállíthatatlan. Igaz, a szoftok egy fordító munkáját még Dr. Sohár Anikó színvonalán sem tudnák elvégezni, de titkárnőnek beválnának. Igaz, nem hiszem, hogy egy halomnyi bit élvezetesen tudna leszopni az asztal alatt, de kivételesen a titkárnők eredeti funkcióit kérem rajtuk számon. Nah.

Végeztem egy kis számítást: ma kb. 100.000 leütésnyi fordítást csináltam meg. (Persze vagy a fele kopipészt, 45%-a meg fordítóprogram-ivadék volt, de who gives a fuck?)Ezért én 200000 kicsi HUF+áfát kértem volna szabadúszóként, egy fordítóiroda pedig IMHO vagy háromszor ennyit. Persze ez nettó, meg minden, de hadd ne magyarázzam el, mekkora része a fizetésem az általam termelt értéknek. Azt hiszem, szembesültem a közgazdasággal.

Nah, rinya off, a munka megteszi, a társaság tűrhető, a pénz meg olyan annyira kell, hogy arra már a "kibaszottul" jelző is kevés.

Most pedig épp földimogyoróval etetem a macskát, ő meg zabálja buzgón. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy asszony háziállata valóban ragadozó.

Megint kölcsönből élünk, remélhetőleg ez a szakasz hamarosan végetér, és akkor indul a törlesztés. Izgi lesz, főleg a dolog APEH része. Jah, és éppen most tönkrebaszódott a gázbojlerem, 2-3 hétig meg sansz sincs rá, hogy meg tudjuk csináltatni. Annyi baj legyen, a hidegvizes zuhanyozás január közepén csak pezsdíti a vért.
Csak ki ne csattanjunk az egészségtől, bassza meg.
Murphy meg szopjon le, bő nyállal.

A kurva életbe, én meg pont úgy öntöttem ki a reggeli kávémat, hogy kisjézus alakú folt keletkezett a monitoromon. Amúgy meg felmerül a kérdés, hogy az efféle szentfazék déli luvnya:

1. Miért jár kaszinóba, amikor az maga a fertő, ugye?

2. Miért ad el ilyesmit, amikor ez személyreszóló ereklye?

3. Ha már túlad a fejlett penészen, akkor miért nem adományozza a helyi gyülekezetnek, és miért kér pénzt érte? anyuci kisfia sem szerette a kufárok+szent dolgok mixet, ugye...

Mert bizony mondom néktek, nagy az Úr, de az Ő állatkertjéhez képest kisebb, mint a hangyafasz. Vala.

Szóval ilyen érzés rendszeresen korán kelni. Megboldogult főiskolás korom óta nem csináltam ilyet.

A kurva életbe, ez borzalmas, bassza meg. Mindegy, szétteszem a lábam, és a pénzre gondolok.

Csak azért ignorálom olyan tahó módon az Incoming! alatti e-mail címemre érkező leveleket, mert elfelejtettem a jelszót. Nyomozás folyamatban.

Friss keresőszavaim:

Benchmade 2, Spyderco 2. Hát fiúk, ha magyarok voltatok, jó helyre jöttetek.

Aston Martin buggy 1. Beteg dolog lehet, mi?

A picsába 1. Aha, abba. Bele.

Búvárzenekar 1. Gondolom, ez nem véletlen.

Diplomás minimálbér nettó 1.


Hé, semmi pornó?

Ha az új melóhelyről lehet észrevétlenül netezgetni, akkor nagyon, de nagyon sűrűn frissített blog lesz ez ismét. Mindenesetre szélessávú net van, és ez nem lehet véletlen. Azért az első héten nagyon jó magaviseletű kis sarariman leszek, az tuti.

Nah.

Hát, megtörtént az elképzelhetetlen; elmegyek dolgozni. Nem mintha eddig nem gályáztam volna magam halálra, de most szépen, hajnali 10:00 és este 18:00 között fogok melózni, mint a normális emberek. Mindent meg lehet szokni, főleg, ha pénz van a dologban. 3-4 évig kibírom, utána meg csak adódik valami izgalmasabb, mint a fordítás futószalagon. Addig tégla leszek a falban. Jól fizetett porotherm. Vannak persze nagyratörőbb tervek is, de csak szép sorjában, mint az aknamezőn. Ma este elleszek a kisebb jelentőségű cuccokkal is, páldául lefordítom a Transmet hármat, mert kibaszottul legfőbb ideje.


Hé, bassza meg, rövid egy este lesz, holnap 08:30-kor kelek, tehát, ha ember akarok maradni, legkésőbb 01:30-kor aludnom kell. Álmatlan forgolódás nem ér pontot, szóval most szépen kitépem a kávéspoharat a saját kezemből.

"The heart is a bloom
Shoots up through the stony ground
There's no room
No space to rent in this town
You're out of luck
And the reason that you had to care
The traffic is stuck
And you're not moving anywhere

You thought you'd found a friend
To take you out of this place
Someone you could lend a hand
In return for grace

It's a beautiful day
Sky falls, you feel like
It's a beautiful day
Don't let it get away

You're on the road
But you've got no destination
You're in the mud
In the maze of her imagination

You love this town
Even if that doesn't ring true
You've been all over
And it's been all over you

It's a beautiful day
Don't let it get away
It's a beautiful day

Touch me
Take me to that other place
Teach me
I know I'm not a hopeless case"

Yes, it's been all over me. I feel like roadkill.

Soha többé nem lesz 2004.

...és ez kurva jó.