vasárnap, október 31, 2004

Whoa! On with the bodycount!

Gyerünk, szórakoztassatok népek! Csak nehogy megemlítsétek a nevemet valamiféle kétes összefüggésben, mert rátok gyújtom a fórumot. Kezdetnek.

Hol az a popcorn?


Nem hagynak ám nyugodtan aggódni, holnap egésznapos, hótt céltalan megbeszélésre megyek a Céghez. Remélem, kaját azért adnak, a múltkor is füstölt lazacot és sztéket zabáltam a pénzükön. Plusz juttatás.

(Buvárzenekar kis Kerry zászlócskákat lengetve balról be, majd kétségbeesettt üvöltéssel bebetonozza magát a tévé elé.)

Bocs, Édes, de mostantól kedd hajnalig el kell, hogy búcsúzz a szappanoperáidtól. A távirányítóról már leszedtem a felesleges gombokat. Ha nem akarsz konfrontációt, hamar hozd a Bushról formázott voodoobabát, és vesd az éhes macska elé. Ölel a te Búvárzenekarod.


szombat, október 30, 2004

A tegnapi Vampire party termése: "aki a sátor tetején lakik, annak a sátor alja új hely."
Gótikus horror, baszod.

Két nap van hátra az elnökválasztásig. Ugyan, nem kicsit vagyok ideges. A Kerry gyerek sem egy impresszív figura ugyan, de II. Bushnál még egy véznaujjú maki kezében is jobb helyen lenne a piros gomb. Ralph Nader ugyan a jenki történelem egyik legszimpatikusabb figurája, de most kivételesen a halál faszára kívánom. Ha csak azt a szükséges pár tízezer szavazatot szedi el a demokratáktól, akkor ronda négy év vár a bolygóra.
Jah, és Michael Moore bekaphatja, bő nyállal. Még Bush mélységes utálata sem igazolja az intézményesített demagógiát és félreinformálást. Ez a fickó lehetne az új Leni Riefenstahl, (sp) csak neki nincs hozzá elég jó alakja.




Oh fuck, a macska a párkányon punnyad, bassza meg. Tudom, felelőtlen állat vagyok, hogy nyitvahagytam az ablakot, de mégiscsak jött egy 20 fokos hőhullám, és fene se gondolta volna, hogy a kistermetű ragadozó éppen most akarja felfedezni a Rákóczi utat két emelet magasból. Senkit ne tévesszen meg a hóttnyugodt blogger kamuflázs, egy merő idegbaj vagyok. Ha a bundás nyomoronc lezuhan, akkor vagy a talpára esik, vagy nem, de a csuklós 78É garantáltan kivégzi, és akkor nekem sem lesz hosszú életem. Ráadásul vissza sem merem csalogatni, mert ha megközelítem, akkor a végén még pánikba esik, azt' kiugrik.
"Sosem kapsz el élve! Nyau, vinny."

Kénytelen leszek tárgyalni vele. Ha visszajön, kap egy saját klaviatúrát, és a fotelem felét. Egy tuti, a HVG akkor is az enyém lesz először! You gotta take a stand somewhere.


csütörtök, október 28, 2004

A KMFDM és a Static-X tényleg kibaszott jó bandák. Igaz, ezt eddig is tudhattam volna, elvégre az előbbit a Rammstein remixek miatt, az uróbbit pedig Fattyzerg és Srakker kollegák lelkendezése okán ismerem, de ez most itten fejbevágott. Asszem irány a legközelebbi P2P rencer. Igaz,a régi, jól bebetonozott kis vírusbányámat, a Kazaalite-ot sikeresen leradírozták a hálóról, így maradt a Soulseek. Hát, szar, de szerencsére asszony hozott magával DC++-t, asszem, előbb-utóbb feltelepítem azt is. Igen, a hamisítvány megöli a zenét, meg minden lófasz, de ha valamelyik jenki zenész esetleg pont az én letöltésem miatt hal éhen, esküszöm, küldök virágot a sírjára. USPS-szel, bazmeg. A kiadók és a terjesztők meg bekaphassák. Sőt a BKV-n is lógok. Shame on me.






A modernség jegyében ICQ-n kommunikálok a munkaadóimmal. Tiszta XXI. század, tudom, de azért rühelltem feltelepíteni a gépemre azt az elbaszott vírustanyát. Azért arról, hogy éppen online vagyok-e, nem értesítem sem őket, sem mást. Privacy, bazmeg, privacy.

Úgy tűnik, elpatkol a régi kiadóm. Tough man, tough job, tough luck. Faszé’ kell totál dilettánsokra bízni tízmilliós üzleteket! Soha nem fogom fel, bazeg. Whatever, amíg nem találok új kiadót, írok a saját kedvemre, azt’ igyekszem eladni, ahol tudom. Szerencsére pillanatnyilag úgy tűnik, nem szorulok rá.

A macskaformájú természeti csapás meg kizárólag az e heti HVG-t hajlandó megzabálni, a kiolvasott hetilapokra rá se baszik. Még nem döntöttem el, hogy ezért tiszteletet, vagy öt perc mikrosütőt érdemel-e, de még töprengek.




hétfő, október 25, 2004

Jóreggelt bazmeg. I'm back. No vengeance this time. A picsába, majdnem elfelejtettem a blogspot.com jelszavamat.

Hírek: Van melóm. Az rpg.hu maffia ismét működésbe lépett, hála legyen a közreműködőknek. Az állást mindenesetre azért egyedül szereztem, kibaszottul lehengereltem a népeket, és ehhez csak négy alapvető tulajdonságomat kellett megvillantanom.
1. Aránylag kevés lopással össze tudok dobni egy közepes politikai krimit, még akkor is, ha a végeredmény nem könyv lesz, hanem számítógépes játék.
2. Tudok angolul írni maximum 3-4 katasztrofális nyelvtani hiba/oldal minőségben.
3. Van annyi közöm a jelenlegi világpolitikai helyzethez, mint amennyit a BBC, CNN és HVG rendszeres olvasójának illik.
4. Nem vagyok azonos az ország legjobb ponyvaírójával, akit ugyan egyik mesteremnek tekintek, és mellesleg egy kibaszott zseni, ellenben kábé kétszer annyit kérne a munkáért, mint én.

Bele sem merek gondolni, hogy talán ez utóbbi miatt kaptam meg a felszállási engedélyt. Whatever.

Ha a T. olvasók figylmesen szemügyre veszik a tagboard legfrissebb bejegyzését, felfigyelhettek egy The Very Newest fedőnevű júzerre; nos, a hölgy az új nőm. Nem Mark valahány, mert ő itten az egyetlen, és ezt kurvára nem azért írom, mert olvassa ezt a telibaszott blogot. Szerelmes vagyok bele, mint egy hülyegyerek, e történtek már velem idén furcsább dolgok is. Ez legalább kellemes. Sőt, kurva jó. Dicsérni itt nem fogom a hölgyet, mert mi a fasznak? Maradtam a vérgeci, hóttcinikus tahó, aki eddig, csak újabban valamivel vidámabb pofát vágok. In fact, annyit vigyorgok, hogy egy Strider PAB sem lenne elég, hogy leradírozza a pofámról az infantilis mosolyt.
Szóval, újabban ágyba hordom a kávét, vörös rózsát, a Bloody Maryt, meg minden egyebet is. Igen, egy ágyba, abba, amelyikben ő van. Úgy tervezem, ez így is marad.
Nem röhögni!

Új asszony csatolt file-ként hozott egy macskát is. Nos, aki régebbről ismer, az tudja, hogy ha valaha elkészülne a Búvárzenekar találkozásai a természettel című természetfilm, akkor az leginkább egy gótikus horror és egy frenetikus burleszk szentségtelen ivadékára emlékeztene, ennek ellenére kezdem megkedvelni ezt a lehetetlen kis szőrgombócot is. Asszony szerint Resztli a neve, de én azért következetesen a - kétségkívül kibaszottul szellemes - macska néven emlegetem, alternatív megoldásként a randa dorombgép, a hessabalherémrőltemocsok!, valamint Srakker kollega jóvoltából a Device jön szóba. Az alulméretezett állatka fingással, hörgéssel (dorombolás?), vinnyogással tölti napjait, de ha ezt megszokom, akkor sem jön zavarba. Találékony zsebtigrishez van szerencsénk, mindig kitalál valami újat. Eddig az újságok és nejlonzacskók legyilkolásával idegesített, (hangeffekt: Cinc!), de miután ettől a szórakozási lehetőségtől megfosztottuk, most a klaviatúrán való fetrengést, valamint intim együttléteink megzavarását választotta. Nem kell félteni, mindig megtalálja a Power out gombot, és a gondosan kulcsra zárt ajtókon is átjut az ágyig, vagy a fürdkádig. B+. Erősen gondolkodtam rajta, hogy beadom egy olasz étterembe, de miután Asszony erre mindenféle súlyos testi sértést helyezett kilátásba, (nekem, nem a macskának) így maradt a kettes opció; idomítani fogom (a macskát). Érzem, jó úton haladok: ha azt mondom neki, hogy "Arghhh! Takarodj a kurva anyádba te elbaszott dög, baszodanyád!" akkor felmászik az ölembe, megnyalja az orromat, aztán pedig garantáltan azt csinál, amit akar. Ezt komoly haladásnak érzem.

...és most kotródok vissza melózni, mert kirúgnak.

hétfő, október 11, 2004

Nédda' vazzeg, folding claymore és mentálmaszturb. Úgy tűnik, a Hálón business as usual.








Hosszú, gusztustalan két hónapom volt, de már elmúlt. Good riddance. Mától ismét jelentkezem, több-kevesebb rendszerességgel.

Stay fuckin' tuned.