hétfő, május 31, 2004

Mai mottónk:

"It takes a strong man to cry, but it takes an even stronger man to laugh at that man."

Sírni sajnos nem igazán tudtam, a röhögésem meg még kábé olyan őszinte, mint W. Bush, de azért ez is egy kezdet.

Péntek óta elszívtam egy karton cigit. Kék Gauloisest és Camelt, felváltva. Az addig oké, hogy ezt a tempót anyagilag sem fogom bírni, de gazdag még lehetek, tüdőlebenyből ellenben csak öt van. Ezt tehát sürgősen abba fogom hagyni. Ex-asszony búcsúajándékként pofánvert két csomag kék csíkos Fisherman's Frienddel, és gondolom, nem azért adta, hogy ereklyeként őrizgessem.
I've got mints, and I'm not afraid to use it. Hétfőtől visszatérek a napi 5 Hunorra, kibékülök a fókával, és szépen elkezdek kimászni magam alól.

Nem történt semmi.

Az embereket néha elhagyják a nőik, és ha valaki úgy bánik velük, mint én szegény, jobb sorsra érdemes ex-asszonnyal, akkor hülye, aki az én kis szappanoperámon csodálkozik.

A hörcsög halott, de a kerék forog tovább.

Most mindenesetre megyek, és ruppótlan módon bebaszok Vilmos kollegával, és közben elmagyarázok neki mindent, amit a Pontiac Parisienne-ről tudok.

vasárnap, május 30, 2004

szombat, május 29, 2004

Ha viszont az a rohadt plüssfóka tovább bámul a sarokból a gombszemeivel, akkor kibaszottul le fogom mészárolni, bassza meg.

Szorgalmasan öblítgetem a sebeimből a sót. Ginnel. Mar és szaggat, de legalább van benne alkohol.

Rossz hír: Fáj. Kibaszottul fáj, és nem kell nyomogatnom, nem kell a vart tépdesnem, nem kell egymáshoz dörzsölgetnem a törött csontvégeket, akkor is fáj, ha nem basztatom.
Jó hír: Miután (engedéllyel) kidobtam az ex-asszony baszait, végre kényelmesen elfér a borotvahabom és a fogkrémem. Mi több, ami azt illeti, egy tengeri mérföld hosszúságú borotvahab-csíkot is be tudnék tekerni az eddig olyan túlzsúfolt fürdőszobaszekrényembe, annyi a hely. A végén még ki is próbálom.

péntek, május 28, 2004

Válaszolt.

Azt mondta, én is neki, de nem úgy.

Hurrá.

Stay fuckin' tuned, a reklámszünet után becsapódunk ez Empire State Buildingbe is.


Valaki felírta a telefonszámát a tenyeremre. Szerencsére alkoholos filccel, így még mindig olvasható. Tegnap este éppen Hölgy Mark II-höz mentem, hogy rázúdítsam azt a hektoliteres lelkemet. Útközben egy aranyos barna leszólított a villamoson. Azt mondta, szomorúnak látszom. Tévedett, az igazat megvallva nem a szomorú lett volna a megfelelő kifejezés, de ha ragaszkodott volna a tényekhez, ezt kellett volna kérdeznie: „Figyelj, éppen úgy nézel ki, mint a Desperado
egyik rosszarcú statisztájának frissen exhumált hullája. Megkérdezhetem, mi a baj?” Ismerjük el, ez így nem lett volna olyan romantikus.
Szóval egy név egy telefonszám, és egy szmájli, épp a (kurva hosszú) életvonalam közepén. Fel fogom hívni. Majd.
Persze, teljesen kizárt, hogy éppen ő legyen majd Ms. New. Ilyen dolgok egyszerűen nem történnek meg. Legalábbis romantikus filmek forgatókönyvein kívül nem.
Call me a pessimist.
Aktuális Hölgy Mark Másfél, tudom, hálistennek nem olvasol ugyan, de itt is köszönöm, hogy elviseltél ma éjszaka.
Valaki magyarázza már el nekem, mi a faszért küldtem neki egy "Hiányzol" szövegű SMS-t. Nem, köszönöm, azt nem kell kifejteni, miért nem válaszol. Azt értem.

Jah, és ha már az a bizonyos valaki veszi a fáradságot a magyarázkodásra, akkor jó lenne, ha főzne nekem egy teát, lemosná az arcomat, ledugná az ujját a torkomon, ágyba dugna, adna egy puszit a homlokomra, és fogná a kezem, amíg el nem alszom. Ha ez nem megy, akkor megelégednék azzal is, ha iszonytatóan felpofozna. Megérdemelném.

Jé, van lelkem. Olyan régen nem használtam, hogy egészen elfeledkeztem arról a vacakról. Azért jobban örültem volna, ha soha nem kerül elő.

Ordas közhely alert: Nem tudjuk, mink van, amíg el nem veszítjük.


Előrelátó faszkalap vagyok. Néhány napja beszereztem vagy ötszáz eldobható, fröccsöntött kávéskanalat, kétszáz műanyagpoharat, és vagy fél kiló műanyagtányért. Utána persze megbántam a dolgot, mert tudtam, egy héten belül hazajön az asszony, és neki ugye, van egy olyan perverz szokása, hogy rendszeresen mosogat.

Berendezkedem az agglegény életre. Megint. Mondjuk, minden rosszban van valami még rosszabb.
Legalább nem hagyta nálam a macskáját, mint Korben Dallas exe.
Itthagyta ellenben a kurva szobanövényeit, a ruháit, egy havi fogamzásgátlóját, és az elbaszott, bociszemű plüssfókáját, amit négy éve vettem születésnapjára. Remélem, hamarabb viszi el a biszbaszait, mielőtt elfogy a türelmem, mert érzem, hamarosan lelángszórózom az egészet a picsába. Tényleg, ilyen túszcserére mindenképpen sort kell kerítenünk a közeljövőben. Vidám nap lesz, előre élvezem, bazmeg.

El akarok költözni. Már eggyel több okom van rá. Fejlemény: kisebb lakás is megteszi. A Hölgy Mark Sokak nem kimondottan helyigényesek, vagy ha mégis, hát legalább nem hosszú időre. Bassza meg, tényleg úgy terveztem, hogy vele maradok. Épp most határoztam el, hogy jókisfiú leszek, és a jövőben rácsavarom a fogkrémes tubusra a kupakot, nem gyújtok rá az ágyban, és nem csalom összevissza fűvel-fával. Mostantól persze már mindent szabad. De kurva jó nekem.

And now, the news.

Single vagyok.

Aktuális Hölgy Mark I. tegnap lelépett. Az illető nem összetévesztendő az itt tárgyalt Aktuális Hölgy Mark egyessel, akkor ugyanis ő volt Aktuális Hölgy Mark II. Bonyolult, tudom, de ez mégiscsak egy nyilvános blog, nem fogok nevekkel dobálózni. Se telefonszámokkal. Se mellbőségekkel, se szopási technikákkal.

Aki most lelépett, a nőm volt. Öt kibaszott évig. Életem első stabil, hosszútávú nője. Vele csináltam végig az évezred utolsó, és az új évezred első kettyintését. Vele terveztem először hosszú távra. És természetesen így ő volt az első is, aki itthagyott. Olyan közhelyes, olyan ócska, és olyan ruppótlan sztori, hogy szinte fáj leírnom.

Nem mondom, hogy nem volt igaza. Tényleg szarul bántam vele, talán jobb lesz neki egyedül. Sőt, jobb lesz neki mással is. A francia lyuksógorommal mindenesetre garantáltan nem jön össze, sok az az 1500 kilométer.
Nagyon szerelmes voltam bele évekig, és amilyen istenbaszott lúzer fasz vagyok, az utóbbi két hónapban ismét sikerült beleszeretnem. Úgy vártam, hogy hazajöjjön, mint még soha semmit. Hát, kár volt.
Annak idején, 16 éves koromban jártam fél évet egy seattle-i highschoolba. A Northwestbe, nem, mintha nem lenne halálosan kurvamindegy. Jó jegyeim voltak, futott a dolog, komoly sanszom volt, hogy végleg kintmaradjak. Most lehetnék jenki. Nem lennének minden nap anyagi gondjaim, havonta járhattam volna Pearl Jam és Soundgarden koncertekre, nyáron nem izzadnám halálra magam, és ha jól sejtem, már törném a magyart. Persze egy nő miatt jöttem haza. Nagymellű szőke volt, és azt hittem, amit minden 16 éves kis pöcs. Persze, ahogy hazajöttem, (haza?) a csaj elhajtott a pék faszára. Hopp, ott úszik az amerikai ösztöndíjam, a zöldkártyám, a kopott, fekete Impalám, és az aranyos, tejeskávészínű seattle-i és/vagy a vörös, tejfehér bőrű newyorki zsidó nőm.
Whatever.
Persze, ha máshogy alakul, lehet, hogy például a porondról nézhettem volna végig ahogy egy baszottfejű féreg leBoeingozza a WTC-t. Mondjuk, ha az elmúlt 48 órámat, vagy éppen a következő pár hónapot nézem, a kerozingőzben elégés határozottan kellemes opciónak látszik.

szerda, május 19, 2004

De kurva nagy lett ez a kép, és de szar az új blogspot. Ehh, whatever, lesz ez még így se.
Jóreggelt bazmeg.

Hé, nem akar valaki venni esetleg egy lakást? 60 négyzetméter, rendelőnek, irodának, kuplerájnak alkalmas, meg minden. El kéne sózni, venni egy olcsóbbat, kifizetni az adósságaimat, azt' élni, mint hekk a tűzben.
Tulajdonképpen reális terv, már fel is adtam a két legnagyobb online ingatlankajferben a hirdetést. Most jön a fecnik kihelyezése az lámpaoszlopokra, az IRL lakásügynökségek felkeresése, a könyörgés, a fenyegetőzés, az egészségügyi festés, és persze, a potenciális vevők pofánhazudozása. Hatalmas buli lesz. Fun fun fun.

Mindenesetre alkalmas lakások tucatjával vannak, most éppen a panel gondolatával kacérkodom. 10. emelet, 3 szoba, VIII. ker, a város legtetűbbnek tartott pontja, de sokkal szimpatikusabb, mint egy gyökkettő négyzetméteres, egyszobás, földszinti koporsó, ahonnan csak egy salétromosra hugyozott udvarra láthatok ki.
Aszongyák, panelben no hangszigetelés, de a szomszédok majdcsak megszeretik a Machine Headet. Sok választásuk nem lesz.

A picsába, pedig esküszöm, szerettem ebben a 120 éves bérházban lakni. Szmog, neon, 6 sávos főútvonal az ablak alatt, meg minden, de ez nem a rinya ideje, most adósságokat kell töresztenem. Majd picsogok, ha vége a háborúnak. De akkor nagyon.
Már, ha lesz kinek, és féktelen mániás depressziómban nem üldözöm el magam mellől azokat az embereket is, akiket kibaszottul nem akarok.

És most bekktuvörk. Igen, késni fogok a határidővel.



Call me when the war is over.

kedd, május 11, 2004

És mi lesz az S30V folderemmel, B+?
1039 olvasó? Kúl. Az ezredik érdeklődő között értékes hogyhíjjákokat sorsolok ki. legyen mongyuk Srakker és Zergling órája.

Népek, kösz az érdeklődést, komolyan jólesik. Tényleg.
Wow, megváltozott a blogspot.com bejelentkezési oldala. So cute and fluffy. Adjatok egy mutatóujjat, amit lenyomhatok a torkomon! Plííííz...

Aktuális Hölgy Mark kettő hamarosan visszatér Franciaországból. Jól teszi, mert esküszöm, hiányzik. Nem, mintha összeillenénk, de átkozotul szeretem. Tudom, nem vagyok normális. A barátaim (köszönet nekik) szerint ugyan Aktuális Hölgy Mark Egy és Aktuális Hölgy Mark Kettő is annyira ideális társam lenne, mint somlói galuskának a tabasco, de ha rájuk, vagy a józan eszemre hallgatnék, akkor baszhatnám a nehezen kivívott "Idióta" imidzsemet.

Bright kollega, te meg érezd jól magad a Nagy Pocsolya túloldalán. A WTC-ről már lekéstél ugyan, de hidd el, van azért még odaát látnivaló.

csütörtök, május 06, 2004

Szerváltam új képernyővédőt. Rulez. Valami úgyis azt súgja, az idei év amolyan Checkpoint Charlie lesz az életemben. Tudom, ennek fényében kissé pesszimistának tűnik a cucc, de gondoljuk csak végig: az ember ritkán bámulja a monitor hátulját, neh?

szerda, május 05, 2004

Najó, most aztán bekk tu vork. Túl sokáig basztam a rezet, a végén még visszabaszik.

"Copper II. Back with a vengeance!"
Már két napja salátát eszem. Döbbenet. Igaz, tegnap feldúsítottam két dögnagy lazackonzervvel, ma pedig negyed kiló szalonnával, de akkoris. Semmi fogyókúra, semi egészségmánia, csak így alakult. A végén még healthfreak leszek. Ideje meginnom egy bárpultnyi piát, és elszívnom egy dohánygyárat, mert ebből bajok lesznek ám. A végén még elkezdek fotoszintetizálni, vagy mi.
Zöldségről jut eszembe... Gyerekek, nem lehetne ezt kissé észerűbben? Nem mintha bármi kifogásom lenne a bálnák ellen, de mégis, IMHO jobb lett volna elfogadni a kis jeneket, azt' legalább tartózkodni azon a szavazáson. A japánok meg jöhetnének szigonyozni a Balatonra, a dagadtabb ex-NDK-s Hans-Jürgenek meg addig lörkölhetnének a parton.
Hé, hová tűnt a Cartoon Networkről a Samurai Jack? Valami Jack Colorado című posztapokaliptikus szörcsögés van helyette. Francba. Ráadásul a klasszik Batman rajzfilm helyett is valami tinihorrorba oltott cyberszutyok megy, Batman of the Future névvel. Kár, mert az origi sorozat hihetetlen dögös kis retro-gót-thriller volt.
A mai nap úgyis a heveny nosztalgiarohamoké. A Winamp véletlenszerű playlistje: Skid Row - 18 and life ---> G'n'R - Shotgun Blues ---> H-Blockx - Fuck The Facts ---> Faith No More - Midlife Crisis ---> Pearl Jam - Alive ---> Megadeth - Countdown To Extinction. Szép kis nosztalgiaműsor bazeg. Gyermekkorom legszebb dalai. Maholnap már a Pantera és az Infectious Grooves is a slágermúzeumba kerül. Hát, nem tegnap ráztam a hajamat a TotalCarban és a Rockokóban, az tuti. Nemcsak az 18 and Life-ot, de már a Lost at 22- t is jócskán elhagytam, hatóránál. (I keep watching my 6)
28 vagyok. Az addig oké, hogy a fejemen csak célfotó dönt a kopaszodás és az őszülés között, az is rendben van, hogy ráncosabb vagyok, mint Keith Richards, de hogy mindehhez még pattanásaim is vannak, az azért már zavar kissé. Más dolgok mondjuk jobban aggasztanak, de mit tegyek, ma kivételesen tükörbe néztem. Most vajon mit kéne tennem? Alapítsak családot, várjam be a nyugdíjszelvényt, vagy inkább menjek el egyet pogózni, és dugjak szőröslábú Nirvana polós csajokat a Szigeten?
Decisions, decisions.
Azt hiszem, azért még nem sietem el ezt a felnövés dolgot.



A hét idézete:

"I'm on a deadline, shiteyes. Stay out of my way and everything will be lovely."

Oké, már csak azt kell kitalálnom, hogyan takarítom el az útból a saját munkaundoromat. A többi zavaró tényezővel esküszöm, megbirkóznék.