Komolyan írok majd valami szép új dolgot, ha lesz új melóm vagy új csajom. Mondhatnám, hogy előbb vagy utóbb valami csak bejön, de inkább Búvárzenekar leszek, és azt mondom, hogy előbb vagy utóbb valami megszerzek. Vérrel, vassal, tűzzel. Szarok rá. No more Mr. Nice Redguy.

http://www.cityofart.net/bship/usn_16in_turret.jpg

Elképzelhető persze, hogy mindent elbaszok. Dolgok néha elbaszódnak. Ha viszont minden elbaszódik, akkor az nem a körülmények hibája, hanem az enyém. Megint.

The buck stops here.

Hé, leírtam, hogy itten van R3dguy! Le baszdmeg buktam.

Úgy mutatkoztam be a céges takarítónőnek, hogy:

"Csókolom! Én vagyok az, akik azt a kurva nagy koszt szokta csinálni a fal melletti asztalnál. Elnézést."

Ez ér?

Az elkövetkező két hónapban hat darab egész életemre kiható, durva problémával kell szembenéznem. Csak négynek van olyan megoldása, amit akár a legcsekélyebb mértékben befolyásolhatok, a többi lutri. Ebből maximum kettő olyan jellegű, ami nem érint másokat, szóval nyilvános. Idővel írni is fogok róluk. A többihez le kell itatni. Négyszemközt.
De kurva sok értelme van ennek a blognak. Mint a pápa pöcsének, baszki.

Évek óta először lefordítottam egy teljes kibaszott regényt, és még mindig élek. Reggel elküldöm a kiadónak. Alig két hetet késtem vele. Az jó, nem?

Hé, ez midlife crisis!

Annyira nevetséges az egész, hogy sírnom kell rajta.

Szopóroller egy blog ez és szopóroller élet, ha kiderül, hogy a Motörhead már mindent elmondott, amit akartam, csak jobban.

És ez nem a Going to Brazil.


Mi van akkor, ha a macskákat jobban kedvelem, mint a humánokat? És akkor, ha macskák nélkül is ellennék a világ végéig?

A szívem szakad meg, bassza meg.
Abban a macskában benne volt szinte minden jó, amit átéltem az elmúlt években. Olyan, mintha egy barátot vesztettem volna el. Pedig enélkül is épp elég szarul voltam.

A Giró-Szász gyerekről csak nekem jut eszembe Az Al-Sahaf? Kár, hogy most én is iraki vagyok, ezért nem őszinte a mosolyom.