Ma megkérdezte tőlem egy litván, hogyaszongya: "And how is Hungary now?" Vállat vontam és közöltem vele: "Downhills. Tits up any minute now." Erre megfogta a vállam, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: "My country is exactly like that. And we are a minority in our own land!" Egy pillanataig kis híján egymás vállára borulva zokogtunk, de inkább elszívtuk a ciginket és kotródtunk vissza dolgozni. Amúgy meg meghívott céges ebédre a két csicsergő hangú, kórosan elhízott főnöknőm. A lengyel és a spanyol. És edzéstervekről faggattak, miközben két pofára zabálták a hamburgert. Dupla adag baconnel. Aztán ziháltak, amikor fel kellett menniük két lépcsőn. Aranyosak voltak, na. Ráadásul az egyiknek a Prometheus a kedvenc filmje. Inkább befogtam.

Nah. St. Neotsban vagyok, remélem, maradok is egy darabig. Sok érdekes dolgot tudnék mondani erről a helyről, meg egyáltalán, mindenféléről, de pillanatnyilag legyen elég annyi, hogy a helyi Lidlben 13 font a kenguruszték kilója. Bár tudnék főzni!

Próba