Úgy mutatkoztam be a céges takarítónőnek, hogy:

"Csókolom! Én vagyok az, akik azt a kurva nagy koszt szokta csinálni a fal melletti asztalnál. Elnézést."

Ez ér?

Az elkövetkező két hónapban hat darab egész életemre kiható, durva problémával kell szembenéznem. Csak négynek van olyan megoldása, amit akár a legcsekélyebb mértékben befolyásolhatok, a többi lutri. Ebből maximum kettő olyan jellegű, ami nem érint másokat, szóval nyilvános. Idővel írni is fogok róluk. A többihez le kell itatni. Négyszemközt.
De kurva sok értelme van ennek a blognak. Mint a pápa pöcsének, baszki.

Évek óta először lefordítottam egy teljes kibaszott regényt, és még mindig élek. Reggel elküldöm a kiadónak. Alig két hetet késtem vele. Az jó, nem?