Happy birthday fucker.

Azt mondják, meghülyült a világ. Mindig azt mondják.

Mert faszok.

A világ nem hülyült meg. Mindig is hülye volt. Róma nincs többé, a pápának nincsenek hadosztályai.
Harmincéves háború, forradalmak, nemzetállamok, rövid szoknya, hatvankilences póz, zöld forradalom, néger elnök, bang, bang, bang, bang.

Soha nem lesz vége. Soha nem lesz nyugalom. Szokd meg ami van, és élvezd.

A blog marad. Marad, amíg a Volvók szögletesek.












A picsába. Mindegy, akkor is marad. Stay fuckin' tuned as usual.

Wilhelm elkapta élete első galambját. Büszke vagyok rá. Ritkítsd a szárnyas patkányokat!

És történt még sok más is. Majd megítom.

Ha valaha azt mondtam volna Mételyről, hogy igénytelen, akkor nem úgy gondoltam, hanem teljesen máshogy. Tulajdonképpen rajta kívül senki nem tudta volna fenntartani az aránylag civilizált állapotokat mellettem. Bocs, Métely.

És grats, Ms. Augiász, utólag is.

Hol is olvastam? Mindegy.

"I suggest you to choose your next words with enormous care."

Lepakot itt oldalt meg hamarosan megbaszom léccel.

Szólítsatok Don Ruiz Alvaro Gonzaleznek. Néha megvesszőzöm a csinos Conchitát és párbajozom, vagy tudja fasz.

Egy szappanoperába csöppentem, de élvezem. Ha megmarad a melóm is, akkor képes leszek akár felhőtlenül röhögni.

Faszom.

Mindenki klikkelgessen nyolc helyett itt: http://apps.facebook.com/alteroplay/

Komolyan beszélek, háromra mindenki játsszon és lájkoljon.

Ismétlem, ez nem gyakorlat! Ez kibaszottul komoly. Ja, és mindenki szól mindenki másnak, amíg nem ezzel szórakoznak az Alpha Centaurin is. Nyomás!

http://apps.facebook.com/alteroplay/



Még mindig itt vagytok?

http://apps.facebook.com/alteroplay/

Staruss-Kahn, mi? Kurva életbe, nem lehetne, hogy a svájci pénzügyminiszter hajkurásszon egy szál faszban szobaasszonyokat? Frankban van a hitelem, baszki.

Fuck this. Megyek aludni.

Napközben leszakadt a vécétartály a konzolról és rommá áztattam a szomszédot. Még jó, hogy amúgy is dolgom lett volna a biztosítóval, de azért too much of a hassle. Ezen kívül van vagy +50K adósságom a betervezetthez képest, valamint kénytelen voltam új cipőt venni, mert a régi leszakadt a lábamról. Mindezen túl ki kell cserélni ennek az ótvar lakásnak az elektromos rendszerét, mielőtt leég az egész kupleráj, és elhagytam két kibaszott csekket valahol, pedig kéne már fizetnem. Sok volt ez egy napra. Most lefekszem és megpróbálok aludni 6 szabályos órát, de tudom én, hogy baszottul nem fog menni.

Kiderült továbbá, hogy egy kibaszott szörnyeteg is vagyok, de erre már csak legyintek. Békafül az ölemben dorombol mellesleg. Ő még nem tudja, hogy még nagyon sokáig teheti.

Vettem az Ikeában citromos snapszot és négy sört, de nem adtak melléjük imbuszkulcsot.
O tempora o mores!

Surpise, surprise...

Ma nem Motörhead van.

Szaúd-Arábia pedig egy foshalom, olajban pácolva. Bigott, korrupt, tehetségtelen emberek irányítják. A velejükig romlott sötét gecik. Gondolom, nem mondtam újat. Alig várom, hogy a világ más energiahordozót válasszon az olaj helyett és csődbe menjenek. Márpedig el fognak menni a levesbe, mert Szaúd-Arábiát minden kicsit is tanultabb ember otthagyta már. Negyven kibaszott év nem volt elég nekik hogy rájöjjenek, ki kellene építeni valami gazdaságfélét, mert fanatikus, félanalfabéta tevehajcsárokkal még akkor sem lehet országot építeni, ha aranyból van a kötőfék.

Iránról később. Legyen szívetek, War Nerd, a zseni is kihagyta Osama fejlövésének napját.

Jah, Osama... tegyük fel, hogy minden úgy van, ahogy a hivatalos álláspont sugallja. Ez esetben sem változik semmi a halálával. Semmi. De azért mosolyt csal az arcomra.

...és ma volt egy kibaszott rémálmom. Fasza, mert évek óta nem álmodok. Nőkről szólt, nyilván.

Nah. Kezdetnek magánélet. Megkezdődött a lakásfelújítás, hálás köszönet a résztvevőknek. A festés szép, fasz se érti, mit lehet ezen a szakmán amúgy évekig tanulni! A legnagyobb eredmény azonban a lomtalanítás. Elférek. El is határoztam, hogy ezentúl úgy jön be a lakásba tartós fogyasztási cikk, ha egy legalább ugyanolyan méretű cucc távozik. És igen, lemostam a tűzhelyet. Aki látta már azt a kibaszott szennyet, az tudja, mekkora eredmény ez.

És nem, nem vagyok hajlandó semmit belefektetni a továbbiakban, amíg meg nem hosszabbítják a szerződésemet, ami május végén lejár. Igaza cég minden tagja így van ezzel. Végre maradjon talpon valami, amire felszállok, a kurva életbe!

Ma sem írtam blogbejegyzést, de legalább nem is határoztam el, hogy fogok.

Boldog steak & blowjob dayt mindenkinek.
Tisztában vagyok vele, hogy lógok Szaud-Arábiával és Iránnal. Majd. Stay fuckin' tuned.

Ha belinkelek még egy Motörhead klipet akkor az elég súlytalan lesz, ugye? Oké, nem teszem.

Hölgyeim, ez nektek szól.

In the black.

Köszönöm. Köszönöm mindenkinek, aki volt, hálás vagyok annak, aki van, és külön köszönet azoknak, akik lesznek.

Senki nem távozik alvadtvér-pettyezte orchidea nélkül.

Nélkületek nem lennék az, aki vagyok. Sőt, nélkületek nem is lennék.

Rég volt már világpolitika. Igaz, más is régen volt már, de leszarom.

Szóval.

Egy arab ország fegyveres erői számára végre sikerült olyan célpontot találni, amelyik ellen van valamelyes esélyük. A saját polgári lakosságuk a szerencsés alany. Ha megnézzük az arab hadi sikereket, azt látjuk, hogy ez az egyetlen eset, amikor legalább sanszuk van arra, hogy nem alázzák őket szarrá. Az arabokat Szaladin óta rommá verték a mongolok, a bizánciak, a törökök, a franciák, az angolok, az amerikaiak, az izraeliek, sőt, még az olaszok és a perzsák is. A perzsák! Tiszta paraolimpia. És akkor tegyük hozzá, hogy még Szaladin is kurd volt.

Ha egy arab hadsereg háborút nyert az elmúlt 750 évben, akkor a vesztes fél is arab volt. Ha Izrael nincs a közelben, akkor a mesterségesen felpuffasztott hadseregeket, flottákat és légierőt nyilvánvalóan azért tartják, hogy a belső ellenzékkel elbánjanak, vagy azért, hogy legyen kinek kinevelnie a puccsistákat. Nincs ez máshogy Marokkótól Szaúd-Arábiáig (arra a szarhalomra még rátérek). A tömeghadseregek ideje kibaszottul lejárt. Ha sok szarul kiképzett kecskepásztort sok elavult harckocsiba, dreadnoughtra vagy biplánra pakolunk, akkor sok célpontot gyártunk. Nincs olyan arab haderő, aminek a legcsekélyebb esélye lenne mondjuk Görögország vagy Portugália ellen. Törökországot és Izraelt már meg sem említem, mert még az összehasonlítás is sportszerűtlen volna. Ez az alapvetés.

Egyiptom kicsit kilóg a képből. Egyiptom már majdnem működő ország. Elsődleges bevételi forrása a turizmus, amit nem lehet tanult és világi beállítottságú emberek nélkül csinálni. A lakosság erősen urbánus, a gyarmati lét nem zúzta le őket különösebben, polgárháború nem volt, az olajkészlet nem csinált belőlük nagyképű puhányt, szóval minden esélyük megvolt - és meg is van - hogy aránylag civilizált országot hozzanak létre. Hogy mivel baszódott el? A népszaporulattal, azzal. Rendes diktatúrákban sem tiltják a baszást, de a szülést az rendkívül. Ha az ország ötvenmillió embert tud eltartani, akkor rossz hír, ha nyolcvanmillióan állnak sorba névsorolvasásnál. Mindegy, milyen államformát választanak, akár juppik, akár imámok váltják Mubarakot, az oldszkúl katonai diktátort, ez az ország meg lesz baszva. Hacsak persze el nem jön ismét egy bibliai hét csapás. Olyat már láttak arrafelé. Közük volt hozzá a zsidóknak is, csak még nukleáris fegyverek nélkül. Persze, nem hinném, hogy a derék egyiptomiaknak annyira elment volna a józan eszük, hogy fejjel menjenek az IDF-nek.

Ja, és sokat teszek kevés ellen, hogy nem lesz vallási fordulat. Egyiptom lakosságának jelentős része nagyvárosi és nyugati életet él vagy élne, ha hagynák. Ragaszkodni fognak a sörükhöz, az internetes pornójukhoz, a csíkos fogkrémükhöz és a gyorsbüféikhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden kellemes és rózsaszín lesz arrafelé, de a dolgok nem csak egyféleképpen baszódhatnak el. Főleg akkor, ha arabok is szerepelnek a képletben.

No és akkor a kedvencem...

Líbia.

Kadhafit szarba nézem. A fickó mélységesen aljas, gyáva, gerinctelen féreg. Pezsgőt bontanék, ha egyenes adásban végignézhetném, ahogy a heréinél fogva felkötik egy Tripoli villanyoszlopra. Utána visszanézném lassítva. Újra és újra. És hisztérikusan röhögnék közben.

Diktátornak túl puhány, kényúrnak túl buzi, hadúrnak túl gyáva, diplomatának túl ostoba, terroristának túl komikus. Máshol soha nem húzta volna 42 évig. Egyiptomban egy Szadat vagy egy Mubarak percek alatt ágyelőt csinált volna a bőréből.
Az egyetlen épeszű gondolata az volt, hogy negyven tenyeres-talpas szűzből állította össze a testőrségét. Ha eltekintünk a nyilvánvaló előnyöktől, akkor is van egy szempont, amit kevesen vesznek számításba, pedig most lehet, hogy komoly jelentősége lesz. Ha a tomboló arab csőcselék és egy buzoid diktátor között nőszerű szüzek állnak, akkor a testőrkislányok tényleg kénytelenek lesznek halálig küzdeni az urukért, mert a kapituláció ilyenkor nyilvánvalóan nem opció.

Líbia tehát nem Egyiptom. Líbiát elfoglalták az olaszok. Igen, azok az olaszok, akiket az abesszín lándzsások tönkrevertek a '30-as években, azok. Innentől kezdve nyugodtan mondhatjuk, hogy maga Líbia egy vicc. Rossz tréfa, sok olajjal. A lakosság tanulatlan, reményvesztett, identitás nélküli. Túl megosztottak, hogy közös platformra helyezkedjenek, túl kevesen vannak, hogy tényleg számítsanak és túl forgalmas helyen vannak, hogy megfeledkezzen róluk a világ. Nagyon rossz kombináció. Nem lennék most líbiai. Igaz, eddig sem lettem volna. A partvonaltól 30 kilométernyire húzódó parti sávban él az ország lakosságának vagy 90 százaléka. A többi sivatag. Egy tökös huszadik századi állam haditengerészetével sakkban lehetne tartani az egészet. Ha az a pár csepp olajuk nem lenne, éhen is haltak volna a faszba. Ipar nincs, termőföld nincs, képzett lakosság a két nagyváros kivételével nincs, nem volt és még vagy két generáción keresztül nem is lesz. Hatmillióan lézengenek azon a kurva nagy, haszontalan földdarabon amin ott zörög egy Tripoli és egy Bengázi és néhány olajkút. Szigetek a sivatagban. Ha Tripoli városállam volna, még lehetne belőle valami... Mondjuk egy picike Szingapúr. Egy pici, punnyadt, lusta, koszos és vérszomjas Szingapúr, ahol nem szeretnek dolgozni és szar a kaja.

Mindegy, hogy Kadhafi megy-e vagy marad. Mindegy, hogy polgárháború lesz vagy kitör a béke. Nem számít, hogy az Al-Kaida diktál-e a jövőben, vagy az Artisjus. Líbiának két árucikke van; az olaj és a természetes határok, amik elválasztják Európát a wannabe bevándorlóktól. Ha Kadhafit elevenen megnyúzzák, az olaj akkor is áramlani fog, a bevándorló-jelöltek pedig - remélhetőleg - akkor sem.

Jemen eddig is halott volt, kurvára mindegy, mit tesznek a holttestével, Bahreinnel kapcsolatban pedig még nincs tippem. Szaud-Arábiára és Iránra meg hamarosan visszatérek.

És most reklám.

Egy teljes arcvonalon sikerült tegnap kiegyenesíteni a frontvonalat. A veszteségek felmérése még tart, de talán... talán kisebbek, mint gondoltam. Köszönet a segítségért annak, akit köszönet illet. Tényleg. Szmájli.




Picture unrelated.

Midlife crisis nóta.



Midlife crisis nóta II.

A Motörhead Vancouverben koncertezik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Clutch az előzenekar. Még rosszabb, hogy én meg itt rohadok. Ráadásul meghalt Gary Moore. R.I.P.

Az elalvás folyamatától azért még kicsit félek. Minden napszakban.

Jó éjt mindenkinek. Vagy jó reggelt.

Sőt, godspeed.

Ez a 667. bejegyzésem. The neighbor of the beast. Got it?

Ezt meg fogom bánni. Nagyon meg fogom bánni, de akkor is leírom, mert a elhatároztam, hogy a továbbiakban csak a lustaság cenzúrázza a blogomat.

Szóval.

Itt iszogatunk békésen Mirrorshade kollegával, mire kiderül, hogy az egyik macska seggéből lóg valami közelebbről meg nem határozható objektum. Mint kiderült, egy extrasíkosított Lifestyles. A hülye állatja ugyanis lenyelte a váratlanul szűknek bizonyuló, ezért használatlanul félredobott kotont, utána megpróbálta annak rendje és módja szerint kiszarni. Félsikerrel.
Hogy hogy találta meg és mi a francért volt rá gusztusa, arról fogalmam sincs.Hogy ezt hogy magyaráztam el a jóhiszeműségben kihívásokkal küszködő barátomnak, az külön sztori.

Disclaimer: A hölgy, akivel a kotont megpróbáltuk rendeltetésszerűen használni, tudtommal jól van. A macska jól van. Én is megvagyok.
Nem, nem dugok macskát, és nem szexelek macskával egy légtérben, kusspofabe.

Igen, Békafül volt. Métely, esedezem, vidd már el a narancssárga nyomoroncot, mielőtt komolyan megsérül valaki!



"Bejegyzéscímkék: robogó, nyaralás, ősz." Nyilván. Most komolyan tudni akarja bárki is, miért nincsenek itt tagek?
"macska, óvszer, szűk, ánusz"

Aki Pakisztánból nézi ezt a blogot, jelentkezzen kommentben. Lógok neki egy sörrel. Szerintem ráfér.

Pillanatnyilag azonosítatlan macska (igen Békafül, te négy lábon járó természeti csapás, tudom, hogy te voltál) felfeszítette a hűtő ajtaját és kilopott belőle minden hústartamú ételt.

In the name of tragedy.

Holnap macskát vacsorázom, mert más szénhidrát nem lesz a lakásban.

Ezt a nótát pedig már rég be akartam linkelni ide, miért ne épp most?

http://listen.grooveshark.com

"A kérdésre, hogy visszamenne-e Szudánba, azt mondta: „Nagyon rossz jel lenne a missziónak, ha nem mennék vissza. Azt mondanák: ha már a Papp Pista is megfutamodik, akkor mi lesz itt?”

Papp István egy hős. Ebben nincs semmi irónia, komolyan gondolom. Cinikus féreg vagyok, ezért kételkedem abban, hogy a munkájának hosszú távon valóban értelme van, de ennyire bátor, kemény, rendíthetetlen embert ritkán látni. Igyunk arra, hogy valóban megéri azt a bizonyos 80+ évet erőben, egészségben.

Emlékeim szerint Winston Churchill annak idején mondott valami ilyesmit: "Most rövid ideig megengedhetjük magunknak a béke és megnyugvás fényűzését." Az idézet nem pontos és az eredetijét nem találtam meg a 2 perc alatt, amit rászántam. Lehet, hogy nem is ő mondta, lehet, hogy nem így, de nekem ma ez frankó és találó, szóval marad.

Felvettek.

Ez persze csak egyetlen front. Nyugaton, keleten és délen a helyzet olyan kibaszottul változatlan, amennyire csak lehet.

De nekem ma jó.