Az elmúlt egy hétben három darab köcsög biciklista jött nekem. Nem bicikliúton andalogtam, hanem a kibaszott járdán! Az egyik csak azért nem hajtott végig a lábamon, mert az utolsó pillanatban véraláfutást szorítottam a karjára. Ha mindez nem lenne elég, elmondom, hogy a Petőfi híd budai hídfőjénél rámcsengetett egy nagyon trendi harmincas paraszt, mert át mertem menni a híd korlátja és egy parkoló kocsi között. Lehetett vagy hetven centi helyem. Mit gondolhatott a tahó? Azt hitte, vaporizálódom a kedvéért? Azt sem értettem, miért biciklizett vissza ötven métert, hogy ismét elüvöltsem neki, mit tartok a büdös kurva anyjáról. Megjegyzés: akkor sem vert meg, csak nézett ádázul, utána a barátnője elvontatta.

Drága pesti biciklisek!

Miért? Miért picsogtok minden jelentős netes médiumon, hogy az autósok rátok se basznak? Ti sem törődtök a gyengébbel! Tíz-tizenöt kilónyi acél van alattatok, a sebességetek pedig lehet vagy 30-40 km/h. Ez elég hozzá, hogy embert öljetek! Rendben, engem nem fenyeget komoly veszély, de mi van a nőkkel, gyerekekkel, öregekkel? Miért nem fogjátok fel, hogy ebben a városban NEM lehet biciklizni? Miért kell megvárni, amíg kinyírtok egy gyalogost vagy titeket verdes pofán ki egy hozzám hasonló ingerlékenyebb egyed? Miért kell arra utazni, hogy egy hozzátok hasonlóan bunkó autós kivasal benneteket vagy épp sittre juttattok egy ártatlan példányt a faszságotokkal? Adjátok fel. Használjatok tömegközlekedést, vegyetek autót, gyalogoljatok, vagy költözzetek Hollandiába, gyökerek.

Ezzel a bejegyzéssel nem leszek népszerű, de szarok bele.