No akkor jöjjön az a bizonyos kilenc nóta, nem fontossági sorrendben, és persze a teljesség igénye nélkül.

1. Rolling Stones - I go wild

...mert egy hibátlan rock&roll nóta, olyan szöveggel, amely nemcsak, hogy tökéletesen illett rám ivarérettségem elérésétől kezdve egészen addig, amíg meg nem ismerkedtem Asszonyállattal, hanem azért is, mert életem első novelláját is ebből loptam. (Jó kis cucc amúgy mai szemmel is, azt hiszem, fel fogom használni valahol.)

2. Faith No More - Falling to pieces

...mert olyan kis slágeres nótának látszik, aztán lezúzza az embert, mint Max Payne Vladot. Minden benne van, ami miatt a '90-es évek zenéjét szeretni érdemes. Brutál, de ízléses basszus és dob, pofátlanul fiatal és döbbenetesen tehetséges énekes, továbbá olyan szöveg, ami miatt annak idején érdemes volt megtanulni angolul. Ez a szám szerepel a Blackhawk Downban. Akkor hallani, amikor akcióhoz készülődnek a jenkik és többségük úgy dönt, baszik feltenni a hátat védő páncéllemezt.

3. Nine Inch Nails - The hand that feeds

...mert tökéletesen mutatja, hogy Trent Raznor akkor sem kurvul el, ha kultfigura válik belőle és kurva gazdg lesz, továbbá mert előbb-utóbb magam is kibaszottul csontig fogok rágni egy kezet, amelyik etet. Persze elképzelhető, hogy medvecsapdát alkalmazok majd, mert fő a higiénia.


4. Motörhead – March or Die

...faszé' fárasszam magam, le van ez már írva.

5. Pearl Jam - Even flow

...mert nosztalgia van ezerrel, azért. Különben is, évekig a kedvenc zenekarom volt, ráadásul fogadok, hogy egész magyarországon nekem volt először Pearl Jam pólóm, mert én még '92-ben vettem Seattle-ben. 15 dollár volt. Volt még továbbá hátközépig érő hajam és hordtam kockás inget is. Ez utóbbi változatlan.

6. Dave Brubeck - Take five

...mert az egyetlen jazznóta, amit annak ellenére sem untam meg a picsába, hogy apám annak idején vagy 50 verzióban hallgatta éjjel-nappal. Van hozzá sztori is; a '90 es évek végefelé a Sziget jazzsátránál megláttam egy helyes csajt, aki egyedül hallgatta a műsort. A Take five annak ellenére jó indítótéma volt, hogy a legkevésbé sem néztem ki jazzrajongónak. Persze, hogy még aznap éjjel dugtunk, de nem ez volt az emlékezetes, hanem az, ahogy arra ténfergő haverjaim hisztérikusan felröhögtek, amikor meghallották az első ismerkedési kísérletemet. Alig tudtam idejében elhessegetni őket.

7. Korn - Freak on a leash

...mert az egyetlen banda a '90-es évek nagy zsanialitáshulláma óta, amelyik valóban valami eredetit alkotott. Naná, hogy kiválaszthatnék tőlük vagy harminc random nótát, de ennek tényleg kibaszott jó klipje van, mi több, megkockáztatom, hogy a kedvencem mind közül. Jah és ebből is loptam novellát, akarom mondani, inspirált egynek a megírására. (Azzal is vannak terveim, azt hiszem, szétkapom, mint majom a karórát, azt' beleteszem valami hosszabb cuccba.)

8. Nonpoint - Bullet with a name

...mert olyan a szövege, amilyen. Vagy kurvára zseniális, vagy én vagyok agresszív, beteg állat. Esetleg mindkettő. Zeneileg kakukktojás, elvégre 12 egy tucat újhullámos kis HC nóta, nem üt át rajta az a tehetség, ami a a többin. Azért elpogózgatok rajta magamban, ha azt hiszem, nem lát senki.

U2 - Zoo station

...mert U2 és mert Berlin, azért. A Có Stacion nekünk a Falon túl volt, nekik persze innen. Különben is, belefért volna zeneileg és szövegileg is vagy két tucatnyi U2 nóta a felsorolásba, de ezt dobta a gép. Különben is, a többi nyolchoz emlékeim fűződnek, de ezzel a számmal kapcsolatban terveim vannak. Végre fogom hajtani mindet. Akkor is. Just a stop down the line...



Kimaradt még egy és más a Suicidal Tenedenciestől, az Infectious Groovestól, Henry Rollinstól, a G'n'R-től, a Penterától, a Fear Factorytól, a KMFDM-től, a Kimnowaktól (Igen, attól! Nem teccik, getz?) és az RHCP-től, de ezek így jártak, jöhetnek hozzám panaszra. Feltéve, ha előbb dedikálják az illegálisan letöltött winampomat, amelyen a dettó illegálisan letöltött nótáikat hallgatom.

Várunk.

Ebben a helyzetben csak egyféle SMS-t lehet kapni 23:15-kor.

Viszlát, haver.

Ez az a fajta hír, amit szinte mindenki unottan átfut, miközben a reggeli kávéját vedeli, aztán klikkel, amerre akar. Többnyire én is. Ezt a motorost azonban ismertem. Nagyon régi, közeli haver. Ha igaz, amit az állapotáról mondanak, remélhetőleg hamar meghal. Hasonló helyzetben magamnak is ezt kívánnám. Egyetlen szerencséje van; többé tuti nem tér magához.

Fogyunk.

Ennek kibaszottul semmi értelme. Vaktában lövöldözni egy töküres épületre több tucat méterről? Mi a fasznak? Ez műbalhé és természetesen soha nem tudjuk meg, hogy ki volt. Egy biztos; az esetleges "puccsisták" soha az életben nem hívnák fel magukra a figyelmet ilyen baromsággal. Provokációszagot érzek.

Nem az a poén, hogy kemény munkával pénzt lehet keresni, hanem, hogy lógással is. Igaz, ritkábban, de azért ez melengeti azt az alig használt lelkemet. THX, kollega.

RIP Ryszard Kapuściński.