Új olvasók kedvéért: tavaly megcsípte egy darázs az arcomat. Allergiás vagyok a kis rohadékok mérgére, így akkorára dagadt a fél fejem, mint egy Zeppelin. Megműtöttek, bekötöztek, elmentem vedelni Troll haverrel, stb. business as usual.

Idén a bal pofám ismét ugyanezt a mutatványt produkálta, így hagytam magam ismét orvoshoz kergetni.
Eredmény: ismét itt ülök szemtől kulcscsontig bekötözve, pár deci gennyel szegényebben. Unom.
Mrs. Bakó/Mészáros/Hóhér, vagy mi a franc azt mondta, ezzel nem úszom meg, mert később tényleg be kell feküdnöm 2-3 napra, hogy végleg kiszedjék belőlem azt a faggyúmirigyet, amelyik konstans be van gyulladva a kurva rovar miatt.
Hát lófaszt. Ezt a kis kozmetikai műtétet letudom, azt' hazazúzok saját felelősségre még aznap, ahogy ma is.

Ha lehet, szeretem magam gézben tartani a dolgokat. Jah, külön örülök neki, hogy a hülye Ms. Mengele szombatra és vasárnapra egyaránt csak 7.30-ra tudott berendelni kötéscserére.

Rossz doki, nincs hálapénz.

Note to self: ezt itt okvetlenül meg kell vennem. Aztán majd beidézem a 23. oldal 5. mondatát. Tuti, ígérem.

Nah, ezért néz ki úgy a magyar scifi, ahogy. Egymás faszát szopó tehetségtelen, de hatalmas egójú dilettánsok, stb.

Még egy verseny, amelyet megnyerni szégyen, elveszteni méltánytalan.

Hát baszki, ismét kétszeres életnagyságúra dagadt a pofám. Úgy látszik 2004-ben mégis bennem hagytak néhány ízeltlábat. Nem örülök. Ha hétfőig nem múlik el, megyek dokihoz, és ez alkalommal talán egy olyat választok, aki érti is a kibaszott szakmáját, hamár befizettem vagy másfélmillió forintot a kövönbaszott tébének semmiért. Valami nagyon nem stimmel az egésszel, mert átaludtam a fél napot. Őszi punnyadás, vagy csak a gyulladás dolgozik az állkapcsom bal felén?

Jah, és persze meló miatt parázom. Két meló miatt, hogy pontos legyek.

Mivégre vagyunk a földön?

Mi az élet értelme?

Miért hordanak nyáron túlsúlyos nők olyan szűk nadrágokat, amelyekre lányan ráhullámzik a derekukon lerakódott zsír?

...és végezetü:l miért próbál mindenféle faszarc akkora adag szemetet lepasszírozni a szemétledobón, amekkora szemmel láthatóan el fogja tömni az érzékeny berendezést?

Úgy látszik, a végén megint lesz aránylag okés, rendszeres melóm. Könyveket kell fordítanom (Mily kibaszottul meglepő!) Tűrhetően fizetnek, ha nem szakadok meg, de rendszeresen ledolgozom a 8/5-öt, akkor lehet majd annyit keresni, mint a cégnél, év elején. Pozitív, hogy ez még kezdő lóvé, és nagyon pozitív, hogy mindezt itthonról, kényelmesen kipárnázott fotelből. Már csak a közeljövőtől félek, mert hiába lesz ez okés, az elkövetkezendő két hónapot semmiképpen nem vészeljük át kölcsönkérés nélkül. Megint. Hánynom kell. Jah, a Deák téren a kilences busz megállójánál Yog-Sothot népszerűsíti a budapest2010.hu honlapot. Creepy.

Besüt a nap az ablakon, én meg napoztatom a hátam meló közben. Egész nyáron nem napoztam (nem kell sajnálni, a napozás nálam azt jelenti, hogy cipőben és farmerban monokinizek az árnyékban egy/sok hideg sörrel) ezért most pótlom, mert amúgyis mindig olyan színem lesz őszre, mintha egy uránbányában nyaraltam volna. Kivételt azok a ritka alkalmakjelentenek csak, amikor a Tiszán evezek, mert akkor a golyóállóan vastag réteg napolajréteg ellenére is szénné égek.
Hogy eközben a két macska a lapockámon nyáladzik, hogy megfájdul a derekam a hasonfekve gépelésől, és hogy a kurva napfénytől szart se látok a monitorból, az már collateral damage.

Tudom, nehéz a kedvemre tenni.

Csókolom, készül ám atomcsapásra a kurva anyátok retkes picsája, amiből a szenzációhajhász, hazug fejetek először kipislogott, az. Már elnézést. Ez itt egy körülbelül ötvenöt éves katonai doktrína része, amelyet nemcsak a NATO, hanem a keleti blokk is magáénak vallott.

Bassza meg, tudom, mit beszélek, voltam újságíró, méghozzá külpolos. Tisztában vagyok vele, hogy az uborkaszezon nagy úr, de ilyen esetekre az a bizonyos kódex azt írja elő, hogy sok kis színest kell nyomatni, de az aljas hazugságok terjesztéséra nincs bocsánat.

A nagy gáz az, hogy az esetek túlnyomó részében sajtópárti vagyok. Most nem megy.

Megy ez.

PRÓBA
próba

Bloghegesztés folyamatban.

Nah, akkor találtam a blognak egy korrekt háttérképet, így mostantól minden a HTML szakértőkön múlik. Tudom, inkább írnom kellene, és átkozottul rendszeresen, de C. Northcote Parkinson zseniálisan elmagyarázta, hogy az intézmények csak akkor omolhatnak össze, ha már szépen felépült a székházuk.
Például a brit gyarmatügyi minisztérium márványdíszes epületét bőven a XX. században avatták fel. Amíg a birodalom csillaga még kivilágított a béka kloákájából, addig különféle kormányhivatalok ablaktalan hátsó szobáiban döntöttek a gyarmatügyekről. Well.

Épp most készülök letörölni a monitort az utolsónak maradt Suicidal Tendencies pólóm cafatjaival. Múlik az idő, én meg konszolidálódom. Nyugi, nyakkendőt azért még nem tudok kötni, és nem is szándékozom megtanulni.

Erre vártam. "A civilizáció olyan, mint a hibrid patkány. A világ leghatásosabb mérge sem elegendő az elpusztításához" mondta a legjobb magyar sci-fi író*, és igaza volt.

*Vagy lopta valakitől.

Én a civilizációnak drukkolok.

...feltéve, ha túlélem az Asszonyállat megszólításra adott reakcióját. Stay tuned.

Most, hogy Asszonyállat bepakolta a linkjei közé a BBC-t, nyugodtan felvehetem a blogját kezdőlapnak.

Tízezredik olvasóm között kisorsolok majd valamit, de pillanatnyilag csak az jut eszembe, hogy az illető leszaladhatna nekem sörért, azért meg ugye, nem igazán érte volna meg.

Vizeléshez ritkán hordok magamnál feszítővasat és/vagy álkulcskészletet. Hiba. Miután óvatlanul becsuktam az elbaszódott zárú klozetajtót, kénytelen voltam a jobb sorsra érdemes nyílászáró lezúzásával elhagyni a vécét. Oké, az erőnlétem kielégítő, de azért erre az incidensre nem vagyok különösebben büszke.

Mindegy, ez egy meghatóan őszinte blog.