Úgy érzem, hamarosan ki fognak baszni a munkahelyemről, vagy ha nem, hát magától elsüllyed a seggem alól. A gond az, hogy egyszerűen nem aggódom, és ennek nem a fásultság az oka.

A Ratzinger+Hitlerjugend* témakörben csatlakozom Örököröm kollegához. Nála az igazság. Én sem attól lennék szakmai kudarc pápaként, mert úttörő voltam.

*Micsoda kibaszottul okés keresőszavak!

Ratzinger. Hmmm. II. Bush gyanús figura, de szerencsére a vatikán lehetőségei azért korlátozottabbak, mint az Államokéi.

Átadtam a lakást a szimpatikus új tulajnak, a kedves lúzerházaspárnak. Kifutott a vér az arcukból, amikor az üres kérót meglátták. Persze, lehet, hogy az is siettette a hirtelen vérnyomászuhanást, hogy rosszul visszafojtott vigyorral el-elmagyarázgattam nekik, hogy mi az, ami NEM működik az új fészekben. Geci vagyok, tudom, de ők meg alkudtak félmillát. Igazi klasszikus idézettel adtam át a kulcsot; "Sok szerencsét balek, szükséged lesz rá!"

Good riddance.

Beköltöztünk. A lakás kibaszottul kúl, a költözés aránylag sima, és egyáltalán, ez a része okés. Magánjellegű adósságok túlnyomó rész eliminálva, köztartozás szöges bunkóval agyonverve, a legnagyobb tétel, az APEH tartozás kb sínen, de ehhez még nekik is lesz pár szavuk. Félelemre minden okom megvan, de rettegnem azért asszem nem kell.

Volt lakásbúcsúztató. Hát, korrekt buli volt, megvolt minden, amit szeretek egy házibuliban, kivéve talán a csajozós részt, de nyilvánvaló okoból ez nem is hiányzott. Azért jobban szeretem, ha egy házibuliban nem én vagyok a házigazda, és ehhez a jó szokáshoz a jövőben is tartani fogom magam. Egy töküres lakásban mindenesetre igen nehéz lett volna kárt tenni, de láttam én már szétrúgott cserépkályhát. Tudom, én is rugdostam. Fiatalság, bolondság, acélbetétes bakancs. Most csak a felesleges bútorokat juttattam erre a sorsra, és esküszöm, még pogózás nélkül is élveztem a dolgot, annak ellenére, hogy egyetlen adóellenőr sem rejtőzött a jobb sorsra érdemes ruhásszekrények egyikében sem.

A múlt héten vettem még továbbá 45 centis pengehosszú kínai Kalasnyikov bajonett-replikát 2500 HUF-ért. A hülyének is megéri, komolyan. Hát még nekem.

Itt is köszönet mindenkinek, aki segített átvészelni a 2003-2004-es szarzivatart, és special thanx azoknak, aki felemelték a seggüket azért, hogy ezt a költözéses balhét könnyebben megússzam.

Nem volt ez éppen egy szórakoztató post, vágom, de mínuszos hírnek azért megteszi, nah. Bár annak meg kurva hosszú.

Ó, a francba.


Nem tudom, haver, hová indultál. Remélem, egyben érkezel meg, és jobban érzed majd magad ott, mint ideát.

Bye, Mr. Jonhson.

Összecsomagoltunk.

Move it troops!

Nah, asszony lerakta a parkettát, én meg feszítettem, csapdostam meg nehézkedtem, ha kellett. Igen, az eszemért szeret, kusspofabe.

Próba: pornóadó.

Költözünk. Tudósítás itt.

A pápának pedig kívánok békés, boldig elmúlást, olyat, ami szinte minden 84 évesnek kijár. Nem többet, nem kevesebbet. Tényleg ideje lenne már véget vetni ennek. Terry Schiavo ügye simább volt.

Az a helyzet, hogy izomból keresztülgyalogolt a digitális korszak mindannyiunkon. Egy kibaszott fordítóirodában dolgozom, ahol ma behalt külső/belső hálózat. Oké, előfordul. De hogy a 15 birkából én legyek az egyetlen, aki nyomtatott szótárért kiált, és hogy ne legyen egy nyamvadt Országh az egész bolhacirkuszban, az azért elszomorító.