Azt mondják, kis ország vagyunk, így egy csőcselékünk van. (Szerb Antalt idézném?) Szélsőbal, szélsőjobb, egyremegy.
Majdnem. A helyzet az, hogy kis bolygó vagyunk, a csőcselék remains the same.
'53-as Pravda, Völkischer Beobachter, és a kóbor balfasz müezzin, - akit amúgy egész népe a pokolba kíván - egyremegy.
"It is your politicians who send your sons to kill and be killed despite your opposition to the war. We are just like you, victims of injustice perpetrated by your politicians.
"But is your blood more valuable than our blood?"
Gratulálok, "humanista" köcsögök. Kíváló szövetségeseket találtatok. Hamarosan tutira megérkezik a Vér&Becsület söpredéke is. Boruljatok egymás nyakába bátran, de ha lehet, inkább válasszatok egy másik bolygót. A Plútó megteszi, a szkafander pénzkidobás lenne.
Isten adjon nyálat, hogy köpni tudjak.
kedd, április 27, 2004
Nagy-Britannia 1.
Dícséretes a jószándék fiúk, de legközelebb ügyesebben dobáljatok. Ha úgy vesszük, ez egy egész ügyes újrafelhasználási módszer, a szemét nem is lehetne jobb helyen, mint LePen szájában.
Nagy-Britannia 2.
Ugye erre mondta annak idején Ben Franklin, hogy "Those who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety deserve neither liberty nor safety."?
Juteszembe, Franklin ugye amerikai volt, mi több, az egyik első amerikai. Szerintem valaki tanítson némi történelmet annak a pöcsarcú kretén W. Bushnak.
Vagy nem is, inkább lőjék agyon. Lehetőleg minimum ekkora
kaliberrel, elvégre biztosra kell mennünk.
Dícséretes a jószándék fiúk, de legközelebb ügyesebben dobáljatok. Ha úgy vesszük, ez egy egész ügyes újrafelhasználási módszer, a szemét nem is lehetne jobb helyen, mint LePen szájában.
Nagy-Britannia 2.
Ugye erre mondta annak idején Ben Franklin, hogy "Those who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety deserve neither liberty nor safety."?
Juteszembe, Franklin ugye amerikai volt, mi több, az egyik első amerikai. Szerintem valaki tanítson némi történelmet annak a pöcsarcú kretén W. Bushnak.
Vagy nem is, inkább lőjék agyon. Lehetőleg minimum ekkora
kaliberrel, elvégre biztosra kell mennünk.
hétfő, április 26, 2004
Hétvégén volt amúgy pár súlyos buli, a szünetekben melóztam ezerrel, ilyesmik. Business as usual. Szombaton gazdagítottam Srakker és Fattyzerg kollegák új, közös háztartását néhány tányérral, pohárral, és egy páncélozott, szovjet étkészlettel.
Ha már ott jártam, körülnéztem.
A lakás nagyon okés, semmi sem szikrázik, semmi sem csöpög, semmi sem válik le, szóval említésre méltó alig-alig volt benne, de egyvalamiről egyszerűen muszáj megemlékeznem.
Affene ide fotó kéne, de megpróbálok szemléletes lenni. Szóval, a szóbanforgó tárgy egy sarkvidéki rejtőszínben pompázó porcelán asztali óra. Formája kábé amorf, mint egy félig lelángszórózott alienkirálynőé, ehhez pedig parasztian giccses számlap járul, rozsdás mutatókkal, amelyeket gondosan csigaürülék-formájúra reszeltek a Mester gondos kezei. Döbbenetes. Amint megláttam, azonnal vesztettem vagy kéttucat sanity pontot. Mi tagadás, ezek után a házigazdák is elsápadtak, és nagyon hamar elrekkentették valami távoli helyre. Hiába beszélünk jó ízlésű emberekről, azért mégsem zúzhatják szét őrült kacajjal a főbérlő tulajdonát, bármennyire is kedvük lenne hozzá.
Ha már pofánbaszóan gusztustalan tárgyakról van szó, megemlíteném a VII. kerületi Nefelejcs és Garay utca sarkán lévő boltot. Azt hiszem, The good shop (Shoppe?) a neve. Külsőre szabvány kínai üzletnek tűnik, de ha a gyanútlan mikroedény-vadász felkészületlenül lép be, komoly sokkban lehet része. Ilyen mennyiségű, és ilyen mélyen gusztustalan giccsparádéval még soha, sehol nem találkoztam, pedig láttam én már, hogy épül középkori lelet Székesfehérváron. Aki teheti, nézzen el oda, de ne mondjátok, hogy nem szóltam! Kezeljétek múzumként, úgy könnyebb lesz. Srakker és Fattyzerg óráját ugyan még innen is kinéznék, de azért legyetek ott nagyon óvatosak.
Amúgy súlyosan korrekt a kéró népek, használjátok egészséggel, érezzétek jól egymást!
Ha már ott jártam, körülnéztem.
A lakás nagyon okés, semmi sem szikrázik, semmi sem csöpög, semmi sem válik le, szóval említésre méltó alig-alig volt benne, de egyvalamiről egyszerűen muszáj megemlékeznem.
Affene ide fotó kéne, de megpróbálok szemléletes lenni. Szóval, a szóbanforgó tárgy egy sarkvidéki rejtőszínben pompázó porcelán asztali óra. Formája kábé amorf, mint egy félig lelángszórózott alienkirálynőé, ehhez pedig parasztian giccses számlap járul, rozsdás mutatókkal, amelyeket gondosan csigaürülék-formájúra reszeltek a Mester gondos kezei. Döbbenetes. Amint megláttam, azonnal vesztettem vagy kéttucat sanity pontot. Mi tagadás, ezek után a házigazdák is elsápadtak, és nagyon hamar elrekkentették valami távoli helyre. Hiába beszélünk jó ízlésű emberekről, azért mégsem zúzhatják szét őrült kacajjal a főbérlő tulajdonát, bármennyire is kedvük lenne hozzá.
Ha már pofánbaszóan gusztustalan tárgyakról van szó, megemlíteném a VII. kerületi Nefelejcs és Garay utca sarkán lévő boltot. Azt hiszem, The good shop (Shoppe?) a neve. Külsőre szabvány kínai üzletnek tűnik, de ha a gyanútlan mikroedény-vadász felkészületlenül lép be, komoly sokkban lehet része. Ilyen mennyiségű, és ilyen mélyen gusztustalan giccsparádéval még soha, sehol nem találkoztam, pedig láttam én már, hogy épül középkori lelet Székesfehérváron. Aki teheti, nézzen el oda, de ne mondjátok, hogy nem szóltam! Kezeljétek múzumként, úgy könnyebb lesz. Srakker és Fattyzerg óráját ugyan még innen is kinéznék, de azért legyetek ott nagyon óvatosak.
Amúgy súlyosan korrekt a kéró népek, használjátok egészséggel, érezzétek jól egymást!
Ma új távlatok nyíltak meg előttem, mind a virtuális, mind az IRL élet területén. Sokkal, de sokkal tisztábban látok. Jegyezzétek meg feleim: Komfort ablaktisztító! Döbbenetesen átlátszanak az ablakaim, a monitor és a tévé képernyőjét meg ezentúl nem kell max. fényerőn kínoznom.
Kézenfekvőnek látszik, persze, hogy az ember néha végigkenje egy ilyen basszal a lakásban található üvegfelületeket, de soha nem jutott volna eszembe, ha egy alaposan felrázott, dobozos Ottakringerrel végig nem fröcskölöm a szobám majd' összes légköbcentijét. Az ablaktisztítót mindenesetre megtartom, jó lesz még később is. Nem röhögni!
...és mégis, mi volt az első, amit meglátok salamontök-fényes, kváziúj monitoromon? Na mi? Hát ez a fos.
""Csak nem gondolta senki, hogy én Medgyessy Péterrel és a többiekkel együtt fogok szavazni?" - mondta Balogh Gyula."
Gyula, a jó kurva anyádat. Nem azért baszod a rezet a Parlamentben, hogy ellenkezz, és nem is azért, hogy egyetérts, hanem, hogy használj ennek az Magyarországnak csúfolt, porbafingó átjáróháznak. Mégis, mi lett volna, ha a többi 340 naplopó mondjuk a gravitációról szavazott volna? Ellentmondasz hobbiból, csak azért, mert az - egyébiránt totál idióta - Megyó gyerek nem a kupola alatt akar lebegni?
A faszom üsse ki a fogadat, Balogh Gyula.
Ez ellenben jó munka volt.
A baj csak az, hogy a terroristáknak csak egyszer kell szerencséseknek lenniük, a terroristaelhárítóknak ellenben mindig.
Keep up the good work guys, de ha lehet, csináljátok értelmesebben, mint a díszfasz politikusaitok.
Kimerítőbb világpolitikai elemzés most sem lesz, merthogy két hét múlva elgázol egy igen sportszerűtlen határidő.
Over.
Kézenfekvőnek látszik, persze, hogy az ember néha végigkenje egy ilyen basszal a lakásban található üvegfelületeket, de soha nem jutott volna eszembe, ha egy alaposan felrázott, dobozos Ottakringerrel végig nem fröcskölöm a szobám majd' összes légköbcentijét. Az ablaktisztítót mindenesetre megtartom, jó lesz még később is. Nem röhögni!
...és mégis, mi volt az első, amit meglátok salamontök-fényes, kváziúj monitoromon? Na mi? Hát ez a fos.
""Csak nem gondolta senki, hogy én Medgyessy Péterrel és a többiekkel együtt fogok szavazni?" - mondta Balogh Gyula."
Gyula, a jó kurva anyádat. Nem azért baszod a rezet a Parlamentben, hogy ellenkezz, és nem is azért, hogy egyetérts, hanem, hogy használj ennek az Magyarországnak csúfolt, porbafingó átjáróháznak. Mégis, mi lett volna, ha a többi 340 naplopó mondjuk a gravitációról szavazott volna? Ellentmondasz hobbiból, csak azért, mert az - egyébiránt totál idióta - Megyó gyerek nem a kupola alatt akar lebegni?
A faszom üsse ki a fogadat, Balogh Gyula.
Ez ellenben jó munka volt.
A baj csak az, hogy a terroristáknak csak egyszer kell szerencséseknek lenniük, a terroristaelhárítóknak ellenben mindig.
Keep up the good work guys, de ha lehet, csináljátok értelmesebben, mint a díszfasz politikusaitok.
Kimerítőbb világpolitikai elemzés most sem lesz, merthogy két hét múlva elgázol egy igen sportszerűtlen határidő.
Over.
csütörtök, április 22, 2004
Hahh! Follow me, filthy assistants, I feel a post coming on!
Rühellem a verseket. Nem értem őket, fogalmam sincs, mit kell velük kezdeni, hacsak nem éppen dalszövegeknek hívják őket. A prózát még veszem, félig-meddig mégiscsak az a szakmám, ami pedig a zenét illeti, well, az volt az ex-szakmám. Az elektromosgitártalan rímek zavarhatnak meg. Tuti.
So fucking what?
De ez a vers megrugdosott, izomból. Egészen más kérdés persze, hogy ezt is csak valamilyen kommersz bunyós-baszós-partraszállós filmből ismerem, dehát a műveltség forrásai kifürkészhetetlenek, vagy mijafasz.
Sokan, nagyon sokan galoppoznak végig az álmaimon, én pedig - ha tehetem - szelíden eltöröm a sípcsontjukat. Más kérdés, hogy politikusokkal, hazug újságírókkal nem nagyon van mit kezdenem, ami pedig a többi viháncoló Caterpillar bakancsost illeti, lehet, hogy nekik van igazuk.
Elképzelhető, hogy az én álmom nem más, mint az ő lidércnyomásuk. Ezek után tekintettel kell lennem rájuk. Azt hiszem, komolyan koncentrálnom kell rá, hogy távol tartsam a talpéleket, vasrudakat, Stridereket, meg miegymásokat a kibaszott sípcsontoktól.
Az álmaim állagán pedig nem biztos, hogy sokat ront egy-két lábnyom.
Rühellem a verseket. Nem értem őket, fogalmam sincs, mit kell velük kezdeni, hacsak nem éppen dalszövegeknek hívják őket. A prózát még veszem, félig-meddig mégiscsak az a szakmám, ami pedig a zenét illeti, well, az volt az ex-szakmám. Az elektromosgitártalan rímek zavarhatnak meg. Tuti.
So fucking what?
De ez a vers megrugdosott, izomból. Egészen más kérdés persze, hogy ezt is csak valamilyen kommersz bunyós-baszós-partraszállós filmből ismerem, dehát a műveltség forrásai kifürkészhetetlenek, vagy mijafasz.
Sokan, nagyon sokan galoppoznak végig az álmaimon, én pedig - ha tehetem - szelíden eltöröm a sípcsontjukat. Más kérdés, hogy politikusokkal, hazug újságírókkal nem nagyon van mit kezdenem, ami pedig a többi viháncoló Caterpillar bakancsost illeti, lehet, hogy nekik van igazuk.
Elképzelhető, hogy az én álmom nem más, mint az ő lidércnyomásuk. Ezek után tekintettel kell lennem rájuk. Azt hiszem, komolyan koncentrálnom kell rá, hogy távol tartsam a talpéleket, vasrudakat, Stridereket, meg miegymásokat a kibaszott sípcsontoktól.
Az álmaim állagán pedig nem biztos, hogy sokat ront egy-két lábnyom.
szerda, április 21, 2004
Bekk.
Több okból nem postoltam az utóbbi időben. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy csak.
Ma elsétáltam a Pesti Srác szobra előtt. Tudjátok, a Corvin mozi elé baszták ki azt a retket. Undorító. Egy kilencéves kis hülyegyerek, puskával. Ez a basz az emberi történelem egyik leggusztustalanabb aspektusának állít emléket; nevezetesen, amikor nagy, felelősségteljes felnőtt férgek fegyvert adnak egy kiskölyök kezébe, és őt küldik el meghalni maguk helyett. Efféléket Hitler csinált, és az a sok, meg nem nevezett hadúr, akiket max. egy cirkálórakétára méltatnék. Érdekes módon többnyire a vesztes oldal megalúzer képviselői vetnek be hasonló kamikaze-gyerekeket, aztán meg fogják magukat, hónuk alá vágják a kasszát, lelépnek a picsába, és a biztonságos távolból lázítgatják a népet.
Sosem lesz vége.
Ha már a szobrokról és emlékművekről van szó, megemlíteném a személyes kedvencemet is. A Tóth Árpád sétány egyik felén, nem messze a Bécsi kaputól meg lehet találni Abdurrahman pasa sírkövét. Fene tudja, tényleg alatta nyugszik-e az öreg, vagy csak amolyan fiktív fejfa, de a lényeg a felirata. Mintha nem is egy városban lenne ez a darab kő, és a Pesti Srácot ábrázoló darab bronz. Ha arrafelé jártok, T. olvasók, toljatok le egy italt az öreg egészségére! (Tudom, muzulmán volt, de szerintem elnézné.) Nemcsak ő érdemli meg, hanem az is, aki annak idején emléket állított ott neki.
Több okból nem postoltam az utóbbi időben. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy csak.
Ma elsétáltam a Pesti Srác szobra előtt. Tudjátok, a Corvin mozi elé baszták ki azt a retket. Undorító. Egy kilencéves kis hülyegyerek, puskával. Ez a basz az emberi történelem egyik leggusztustalanabb aspektusának állít emléket; nevezetesen, amikor nagy, felelősségteljes felnőtt férgek fegyvert adnak egy kiskölyök kezébe, és őt küldik el meghalni maguk helyett. Efféléket Hitler csinált, és az a sok, meg nem nevezett hadúr, akiket max. egy cirkálórakétára méltatnék. Érdekes módon többnyire a vesztes oldal megalúzer képviselői vetnek be hasonló kamikaze-gyerekeket, aztán meg fogják magukat, hónuk alá vágják a kasszát, lelépnek a picsába, és a biztonságos távolból lázítgatják a népet.
Sosem lesz vége.
Ha már a szobrokról és emlékművekről van szó, megemlíteném a személyes kedvencemet is. A Tóth Árpád sétány egyik felén, nem messze a Bécsi kaputól meg lehet találni Abdurrahman pasa sírkövét. Fene tudja, tényleg alatta nyugszik-e az öreg, vagy csak amolyan fiktív fejfa, de a lényeg a felirata. Mintha nem is egy városban lenne ez a darab kő, és a Pesti Srácot ábrázoló darab bronz. Ha arrafelé jártok, T. olvasók, toljatok le egy italt az öreg egészségére! (Tudom, muzulmán volt, de szerintem elnézné.) Nemcsak ő érdemli meg, hanem az is, aki annak idején emléket állított ott neki.
hétfő, április 12, 2004
Rákerestem pár Sheryl Crow klipre a kazaalite-on. Vannak a hölgynek jó nótái ugyan, de látvánnyal együtt valahogy jobban tudom élvezni még a Leaving Las Vegast is. Hiába, Sheryl Crow a legjobb nő a világon, hands down, de az ilyen mondatok miatt akkor is hallgatnám, ha úgy nézne ki, mint R2/D2:
"I'm standing in the middle of the desert
Waiting for my ship to come in"
Wow, kiadott a kazaa egy ilyet: "Shery Crow stripping/Hot amateur redhead naked". Szerintem túl szép, hogy igaz legyen, de azért letöltöm.
"I'm standing in the middle of the desert
Waiting for my ship to come in"
Wow, kiadott a kazaa egy ilyet: "Shery Crow stripping/Hot amateur redhead naked". Szerintem túl szép, hogy igaz legyen, de azért letöltöm.
Hát mikor baszódjon tönkre a magamfajta szerencsétlen lúzer klaviatúrája? Természetesen húsvét vasárnap, hajnali egykor. Először az A betű adta be a kulcsot, utána az S, majd szép lassan az összes többi a rendezői bal oldalon. Végülis, egész szépen fordítani és elbaszott pszeudofantazi könyveket írni QAYWSXEDCRFV billentyűk nélkül, de ugye felmerül a kérdés, hogy mi a fasznak? Erősen eltöprengtem rajta, hogy adok egy viking temetést a kis plasztikszemétnek. (1. lelocsolás Zippo naftával. 2. Gyufapöccintés. 3. Körbe-indiánszökdelés farkasvonitással kombinálva. 4. A még parázsló darabok lehúzása a vécén, azt' lemondó sóhajjal utánanyomni egy löketet a toalettkacsából.)
Szerencsére győzött a józan ész, azt inkább egyszerűen szétvertük a kis rohadtat duóban, Hombre haverral. Ügyesek voltunk, mert 12 órával később is találtam még egy eltévedt CapsLock gombot egy használaton kívüli kávéspohárban. Aszittem, kockacukor, de baszott oldódni.
Most tehát Jybson haver cirill feliratú klaviatúráját használom ideiglenesen, a lágyjeleket meg a jeriket meg majd kijavítom kedden. Jybson amúgy valami dögvészesen súlyos effekteket szerzett be az utóbbi időben, most láttam például életemben először Mesa Boogie cumót testközelből. Már nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy szólhat. Remélem, összejön az új zenekar, mert kezdenek elvonási tüneteim lenni. Basszusgitározni jó, és 3 év kihagyás után most végre kedvem is lenne folytatni. Persze, 12 évvel a start után már nem ringatom magam abba hitbe, hogy valaha is profi zenész leszek, de végülis, nem lehet mindenkinek a Rolling Stones az előzenekara, valakiknek a garázsban is kell maradni, nemde?
Ezen kívül volt sok ivás, lelkizés, dumálás, röhögés mindenféle néppel, de hálistennek ez default, és aki ezt a blognak álcázott munkaterápiát olvassa, az amúgyis ott volt, azt' tudja.
Egyéb események: szombat hajnalban jöttömben-mentemben két bebaszott tini a pénztárcámat követelte a Moszkva téren. Szar kedvem volt, józan voltam és éhes, továbbá elkapott egy kezdődő koffinmérgezés is, és az efféle nálam veszedelmes robbanóelegyet alkot. Már tudom, hogy egy szigorúbb pillantás, vagy egy határozott felszóltás is elég lett volna ahhoz, hogy nyugi legyen, de azért az egyiknek lenyomtam egyet. Arcra. Nagy baja nem eshetett, mert miután a másik feltámogatta, el tudott futni, de már kibaszottul utálom magam. Nem is azért, mert utálok 50 kilós kamaszokat bántalmazni, hanem mert ott és akkor élveztem a dolgot. Azóta gyakran köptem magam pofán a tükörben. Az üveg lemosása felfogható vezeklésnek.
Srakker kollegával meg volt szerencsénk végignézni, ahogy egy aranyszín Alfa 147-es porig ég a Lánchidon. A kilátás jó volt, a tűzoltók hamar kiértek, mentő nem kellett, az égő abroncs meg szépen, látványosan füstölt, és a Heinekenünk sem melegedett fel túlságosan az Alagút tetején a langymeleg tavaszban. Még a körülöttünk pettingelő gimnazisták is kiszálltak egymás mandulájából a nem mindennapos látványra, a fritz turisták meg tutira azt hitték, hogy a showt csak az ő kedvükért rendezték meg. Gulasch, tchikosh, fokosch, meg Wollt Ihr Das Alfa In Flammen. Undorító egyetértésben tunkoltunk a más bajában ott mindannyian, nah.
***
Szerencsére győzött a józan ész, azt inkább egyszerűen szétvertük a kis rohadtat duóban, Hombre haverral. Ügyesek voltunk, mert 12 órával később is találtam még egy eltévedt CapsLock gombot egy használaton kívüli kávéspohárban. Aszittem, kockacukor, de baszott oldódni.
Most tehát Jybson haver cirill feliratú klaviatúráját használom ideiglenesen, a lágyjeleket meg a jeriket meg majd kijavítom kedden. Jybson amúgy valami dögvészesen súlyos effekteket szerzett be az utóbbi időben, most láttam például életemben először Mesa Boogie cumót testközelből. Már nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy szólhat. Remélem, összejön az új zenekar, mert kezdenek elvonási tüneteim lenni. Basszusgitározni jó, és 3 év kihagyás után most végre kedvem is lenne folytatni. Persze, 12 évvel a start után már nem ringatom magam abba hitbe, hogy valaha is profi zenész leszek, de végülis, nem lehet mindenkinek a Rolling Stones az előzenekara, valakiknek a garázsban is kell maradni, nemde?
Ezen kívül volt sok ivás, lelkizés, dumálás, röhögés mindenféle néppel, de hálistennek ez default, és aki ezt a blognak álcázott munkaterápiát olvassa, az amúgyis ott volt, azt' tudja.
Egyéb események: szombat hajnalban jöttömben-mentemben két bebaszott tini a pénztárcámat követelte a Moszkva téren. Szar kedvem volt, józan voltam és éhes, továbbá elkapott egy kezdődő koffinmérgezés is, és az efféle nálam veszedelmes robbanóelegyet alkot. Már tudom, hogy egy szigorúbb pillantás, vagy egy határozott felszóltás is elég lett volna ahhoz, hogy nyugi legyen, de azért az egyiknek lenyomtam egyet. Arcra. Nagy baja nem eshetett, mert miután a másik feltámogatta, el tudott futni, de már kibaszottul utálom magam. Nem is azért, mert utálok 50 kilós kamaszokat bántalmazni, hanem mert ott és akkor élveztem a dolgot. Azóta gyakran köptem magam pofán a tükörben. Az üveg lemosása felfogható vezeklésnek.
Srakker kollegával meg volt szerencsénk végignézni, ahogy egy aranyszín Alfa 147-es porig ég a Lánchidon. A kilátás jó volt, a tűzoltók hamar kiértek, mentő nem kellett, az égő abroncs meg szépen, látványosan füstölt, és a Heinekenünk sem melegedett fel túlságosan az Alagút tetején a langymeleg tavaszban. Még a körülöttünk pettingelő gimnazisták is kiszálltak egymás mandulájából a nem mindennapos látványra, a fritz turisták meg tutira azt hitték, hogy a showt csak az ő kedvükért rendezték meg. Gulasch, tchikosh, fokosch, meg Wollt Ihr Das Alfa In Flammen. Undorító egyetértésben tunkoltunk a más bajában ott mindannyian, nah.
***
szombat, április 10, 2004
Megvan a mai vágyálmom is. Szeretném ezeknek a férgeknek kinyomni a szemét, mint fogkrémet a tubusból.
Valahonnan szerezni kellene egy épeszű jobboldali pártot, mert ha ez így marad, akkor a faszkalap
baloldaliak azt fogják hinni, hogy nekik mindent szabad. Hiába, a politikus olyan, mint a krumpli: föld alatt a helye.
Valahonnan szerezni kellene egy épeszű jobboldali pártot, mert ha ez így marad, akkor a faszkalap
baloldaliak azt fogják hinni, hogy nekik mindent szabad. Hiába, a politikus olyan, mint a krumpli: föld alatt a helye.
péntek, április 09, 2004
Naszóval. Jelentkezett valaki, hogy talán megvenné az
M9-esemet úgy 40.000 kicsi HUF-ért. Nem lenne rossz, elvégre, amióta megvan a Buck Strider Solution, semmi szükségem rá, csak a port fogja. Érdekes, Gimp haver nagyon le akar beszélni a dologról, azt mondja, ne szabaduljak meg semmitől, aminek érzelmi értéke van számomra, de kivételesen nagyot téved. Hiába látszom késbuzinak a négyzeten, egyetlen halefom sem ér többet számomra, mint a pénz, amit kiadtam érte, és az idő, amit ki kell várnom, hogy meghozza őket a UPS a Nagy Pocsolyán túlról. Hálistennek futószalagon készült CNC szökevény pengékről beszélünk, nem apuci órájáról, amit évekig hordott a seggében, amikor a vietkongok elkapták. Megjegyzem, a Strider esetében például amúgyis különösen fájdalmas gyakorlat lenne. A lényeg, hogy az M9-est 35K alatt nem adom el, mert annyi lóvé már segít rajtam valamit, kevesebb meg nem. Jah, és annyit is ér kábé.
Ha tehát bekövetkezik az a valószínűtlen eset, hogy komolyabb mennyiségű elbaszható pénzhez jutok, akkor beszerzek a Cuda mellé egy Dominátort, vagy egy Buck Strider egykezest, aszongyák az illetékesek, hogy még az idén lesz néhány új darab, S30V-ből, Paul Bos edzéssel. Fixpengésből pillanatnyilag nem kell másik, a BG-42-es Solution igazzy nehézsúlyú példány, és városlakó lévén azt is csak ritkán használom. Egy tuti, a következő már valódi Strider lesz.
Igen, sznob mocsok vagyok, és ráadásul "hardcore individual" bazeg, elvégre tele van a winamp Suicidal Tendencies nótákkal.
Who ya callin' a mallninja, muthafucka'?
M9-esemet úgy 40.000 kicsi HUF-ért. Nem lenne rossz, elvégre, amióta megvan a Buck Strider Solution, semmi szükségem rá, csak a port fogja. Érdekes, Gimp haver nagyon le akar beszélni a dologról, azt mondja, ne szabaduljak meg semmitől, aminek érzelmi értéke van számomra, de kivételesen nagyot téved. Hiába látszom késbuzinak a négyzeten, egyetlen halefom sem ér többet számomra, mint a pénz, amit kiadtam érte, és az idő, amit ki kell várnom, hogy meghozza őket a UPS a Nagy Pocsolyán túlról. Hálistennek futószalagon készült CNC szökevény pengékről beszélünk, nem apuci órájáról, amit évekig hordott a seggében, amikor a vietkongok elkapták. Megjegyzem, a Strider esetében például amúgyis különösen fájdalmas gyakorlat lenne. A lényeg, hogy az M9-est 35K alatt nem adom el, mert annyi lóvé már segít rajtam valamit, kevesebb meg nem. Jah, és annyit is ér kábé.
Ha tehát bekövetkezik az a valószínűtlen eset, hogy komolyabb mennyiségű elbaszható pénzhez jutok, akkor beszerzek a Cuda mellé egy Dominátort, vagy egy Buck Strider egykezest, aszongyák az illetékesek, hogy még az idén lesz néhány új darab, S30V-ből, Paul Bos edzéssel. Fixpengésből pillanatnyilag nem kell másik, a BG-42-es Solution igazzy nehézsúlyú példány, és városlakó lévén azt is csak ritkán használom. Egy tuti, a következő már valódi Strider lesz.
Igen, sznob mocsok vagyok, és ráadásul "hardcore individual" bazeg, elvégre tele van a winamp Suicidal Tendencies nótákkal.
Who ya callin' a mallninja, muthafucka'?
A nap idézete: Your menstruating heart
It ain't bleedin' enough for two.
Magyarázat nincs, ez mégiscsak egy nyilvános blog, vagy mijafasz.
Az elmúlt napokban súlyosan ittam, hajnalonként megváltottam a világot, meg ilyenek. Egyre kevésbé kívánom a sört, és egyre több scotch kell hozzá, hogy tisztességesen berúgjak, pedig whiskyrezisztenciám azelőtt is közmondásos volt. (Juteszembe, Vilmos kollega, azt a bizonyos vedelőpartit tarthatnánk esetleg freestyle kategóriában, azaz mindenki ihat, amit akar, feltéve, ha a méreg tartalmaz legalább 40% alkoholt. Fair ajánlat, nemde? Van olyan költői, mint a porotherm-rárbaj itten. Belépőt kéne szednünk.)
Egyébiránt újítottam a ruhatáramon, beszereztem életem első nem kockás rövidujjú ingét. Well, paradicsommadár ezentúl sem leszek, tekintve, hogy kábé olyan színe van, mint a sivatagi patkányok uniformisának '41 táján. Tobrukban mindenesetre tutira nem találnának meg benne.
Bodzilla kolleginában biztos egy világ omlott össze , hogy kemény fél órámba is beletelt a keresgélés, de mi tagadás, én is kissé ledöbbentem a mostani divaton. Azt hittem, hogy a magamfajta végsőkig konzervatív, poszt-hácés mindig negyed óra talál majd megfelelő öltözéket, amíg gyártanak fekete bőrcipőket, Levi's 501-eseket és porrongyszín ingeket, de az élet bonyolult. Fuck.
Special thanx Bodzilla kolleginának, és mindazoknak, akik elmagyarázták a magamfajta kardfogú őslámának a HTML kódok használatát és nemi életét. Külön köszönet továbbá azoknak is, akik elmagyarázták volna, ha nem isszuk le magunkat inkább. Nem rajtatok múlott, lúzereim az Úrban! Love ya all.
No thanx az istenbaszta OTP-nek, hogy mára sem érkezett meg a lóvém az új megbízómtól, és ismét kölcsön kellett kérnem. Lassan kénytelen leszek megbízni egy tökös heraldikust, hogy tervezze meg új címeremet. Eddig az tuti, hogy valami nyitott tenyér-alakú pajzs kéne, és középen én állok majd, amint ötezres-lila mezőben kölcsönkérek.
It ain't bleedin' enough for two.
Magyarázat nincs, ez mégiscsak egy nyilvános blog, vagy mijafasz.
Az elmúlt napokban súlyosan ittam, hajnalonként megváltottam a világot, meg ilyenek. Egyre kevésbé kívánom a sört, és egyre több scotch kell hozzá, hogy tisztességesen berúgjak, pedig whiskyrezisztenciám azelőtt is közmondásos volt. (Juteszembe, Vilmos kollega, azt a bizonyos vedelőpartit tarthatnánk esetleg freestyle kategóriában, azaz mindenki ihat, amit akar, feltéve, ha a méreg tartalmaz legalább 40% alkoholt. Fair ajánlat, nemde? Van olyan költői, mint a porotherm-rárbaj itten. Belépőt kéne szednünk.)
Egyébiránt újítottam a ruhatáramon, beszereztem életem első nem kockás rövidujjú ingét. Well, paradicsommadár ezentúl sem leszek, tekintve, hogy kábé olyan színe van, mint a sivatagi patkányok uniformisának '41 táján. Tobrukban mindenesetre tutira nem találnának meg benne.
Bodzilla kolleginában biztos egy világ omlott össze , hogy kemény fél órámba is beletelt a keresgélés, de mi tagadás, én is kissé ledöbbentem a mostani divaton. Azt hittem, hogy a magamfajta végsőkig konzervatív, poszt-hácés mindig negyed óra talál majd megfelelő öltözéket, amíg gyártanak fekete bőrcipőket, Levi's 501-eseket és porrongyszín ingeket, de az élet bonyolult. Fuck.
Special thanx Bodzilla kolleginának, és mindazoknak, akik elmagyarázták a magamfajta kardfogú őslámának a HTML kódok használatát és nemi életét. Külön köszönet továbbá azoknak is, akik elmagyarázták volna, ha nem isszuk le magunkat inkább. Nem rajtatok múlott, lúzereim az Úrban! Love ya all.
No thanx az istenbaszta OTP-nek, hogy mára sem érkezett meg a lóvém az új megbízómtól, és ismét kölcsön kellett kérnem. Lassan kénytelen leszek megbízni egy tökös heraldikust, hogy tervezze meg új címeremet. Eddig az tuti, hogy valami nyitott tenyér-alakú pajzs kéne, és középen én állok majd, amint ötezres-lila mezőben kölcsönkérek.
kedd, április 06, 2004
Csak óvatosan a felelőtlen kívánságokkal, a végén még beteljesülnek.
Aktuális Hölgy Mark 1 instabilabb, mint egy háromlábú bográcsállvány a Csomolungmán, ezen kívül azonban szinte minden okés vele. Szép, kedves, jó vele beszélgetni, dinamit az ágyban, ráadásul még főzni is tud. Ráadásul aktuális Hölgy Mark II-vel ellentétben nem vega és nem antialkoholista. Nem dohányzik ugyan, de legalább így nem nyúlja le a szivarjaimat. Örvendezzünk. De mégsem.
Hiába, idióta módon három évig kergettem szegényt. Persze, csak módjával, voltak hosszabb-rövidebb szünetek, különben mindketten beledöglöttünk volna. Mondjuk így sem volt könnyű, egyszer például pánikszerűen lekotródtam egy buszról, mert a mellettem ülő csaj ugyanolyan kölnit használt, mint ő.
Sűrű három év volt, de azt hiszem, nem nehezítettem meg nagyon a dolgát, és jelen pillanatban erre vagyok a legbüszkébb.
A gond az, hogy leköröztem egy álmot, amiről azt hittem, még a féklámpáját sem pillathatom meg soha; már rég nem egy csinos, okos, imádnivaló nőt látok aktuális Mark I-ben, hanem valami sokkal többet, de mert lehetetlent várok, törvényszerűen csalódnom kell. Kevesebbtől is összeroppantak már, és semmit sem akarok kevésbé, mint bántani, igaz, az is erősen motivál, hogy én is ép bőrrel akarom megúszni ezt a halálugrást. Sok választásom nincs. Vagy kidöntöm alóla a piedesztált, és hagyom, hogy a karomba zuhanjon, vagy meghagyom emlékműnek, csendben elsétálok mellőle, és néha megkoszorúzom. Kérdés, ő melyik lehetőségre lesz vevő.
Najó, rinya off, úgyis fásult vagyok, mint egy mammutfenyő.
Aktuális Hölgy Mark 1 instabilabb, mint egy háromlábú bográcsállvány a Csomolungmán, ezen kívül azonban szinte minden okés vele. Szép, kedves, jó vele beszélgetni, dinamit az ágyban, ráadásul még főzni is tud. Ráadásul aktuális Hölgy Mark II-vel ellentétben nem vega és nem antialkoholista. Nem dohányzik ugyan, de legalább így nem nyúlja le a szivarjaimat. Örvendezzünk. De mégsem.
Hiába, idióta módon három évig kergettem szegényt. Persze, csak módjával, voltak hosszabb-rövidebb szünetek, különben mindketten beledöglöttünk volna. Mondjuk így sem volt könnyű, egyszer például pánikszerűen lekotródtam egy buszról, mert a mellettem ülő csaj ugyanolyan kölnit használt, mint ő.
Sűrű három év volt, de azt hiszem, nem nehezítettem meg nagyon a dolgát, és jelen pillanatban erre vagyok a legbüszkébb.
A gond az, hogy leköröztem egy álmot, amiről azt hittem, még a féklámpáját sem pillathatom meg soha; már rég nem egy csinos, okos, imádnivaló nőt látok aktuális Mark I-ben, hanem valami sokkal többet, de mert lehetetlent várok, törvényszerűen csalódnom kell. Kevesebbtől is összeroppantak már, és semmit sem akarok kevésbé, mint bántani, igaz, az is erősen motivál, hogy én is ép bőrrel akarom megúszni ezt a halálugrást. Sok választásom nincs. Vagy kidöntöm alóla a piedesztált, és hagyom, hogy a karomba zuhanjon, vagy meghagyom emlékműnek, csendben elsétálok mellőle, és néha megkoszorúzom. Kérdés, ő melyik lehetőségre lesz vevő.
Najó, rinya off, úgyis fásult vagyok, mint egy mammutfenyő.
hétfő, április 05, 2004
A Hölgy Mark Sokakról később majd talán postolok, ha lesz bátorságom Első az éberség, mert ha itten véletlenül elszólom magam, valaki még letépi a pöcsömet, tekintet nélkül arra, hogy rajtam kívül is akadnak még olyanok, akik használni akarják. Nem, most éppen nem azokra gondoltam, akik a csalánt vernék vele, bár affélékből is akad, nem is kevés.
Szóval semmi konkrétum a Hölgy Mark Sokakról, de az az egy, aki éppen ott punnyad az ágyamban, igazán elkotródhatna már a rákba. Rohadék vagyok, tudom, elvégre én hívtam, de eredetileg szó sem volt arról, hogy nálam is alszik. Megdugni valakit az egy dolog, de ez nem jelenti azt, hogy az illető mellett akarok felébredni is. Az már olyan lelki izé, és az ilyesmitől kiráz a hideg. Főleg most.
Mindenesetre most fogom magam, letolok egy Holstent, azt' megnézem a Wag the Dogot. Aszongyák, alapmű, főleg a magamfajta ex-firkásznak. 0600-ra végzek, picsába a nappali életmóddal!
Aggaszt amúgy az is, hogy szar a kaputelefon, így aktuális Hölgy Mark Sok csak úgy jut ki a házból, ha lekísérem, és ezt egyetlen porcikám sem fogja kívánni hajnali 0730-kor.
Szóval semmi konkrétum a Hölgy Mark Sokakról, de az az egy, aki éppen ott punnyad az ágyamban, igazán elkotródhatna már a rákba. Rohadék vagyok, tudom, elvégre én hívtam, de eredetileg szó sem volt arról, hogy nálam is alszik. Megdugni valakit az egy dolog, de ez nem jelenti azt, hogy az illető mellett akarok felébredni is. Az már olyan lelki izé, és az ilyesmitől kiráz a hideg. Főleg most.
Mindenesetre most fogom magam, letolok egy Holstent, azt' megnézem a Wag the Dogot. Aszongyák, alapmű, főleg a magamfajta ex-firkásznak. 0600-ra végzek, picsába a nappali életmóddal!
Aggaszt amúgy az is, hogy szar a kaputelefon, így aktuális Hölgy Mark Sok csak úgy jut ki a házból, ha lekísérem, és ezt egyetlen porcikám sem fogja kívánni hajnali 0730-kor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)