Végeztem a Wolfensteinnel. Pofás kis játék, igaz, a botok intelligenciája és a játékélmény a közelébe sem jöhet pl. a MOHAA és a COD szintjének, de mégiscsak század eleji cuccról beszélünk. A sztori és a szövegek kibaszottul okésak, és csak ezért csináltam végig. Megérte, buli volt.

"You know as well as I that I cannot be destroyed!

Yes you can sucka'. "


Mwuhahaha!!!

Időközben Római is elérte a 30-at, és a helyzet csak fokozódik. Sűrű születésnapokkal tarkított évnek nézünk elébe.

Apeh pillanatnyilag kushad, de azért még sokág fogom érezni a bűzös leheletét. BQA.

Forrest pedig lehányta a Descartes fordításom eredetijét. Már mindegy, a pénzt megkaptam, így mindenképpen kihajítottam volna, de ez a bajtársiasság azért jólesett. Jó cica.

Rámszállt az adóhivatal. Pénzem nincs, adósságom sok.

A születésnapomra kapott ajándékok között volt annak a könyvnek a folytatása is, amelyet tavaly nyáron fordítottam. Nos, távol álljon tőlem, hogy autofellációt kövessek el, de szerintem egész tisztességes munkát végeztem annak idején. Az alapanyag nem volt rossz, és az ezernyi nyomorom ellenére igyekeztem még jobban feldobni, anélkül persze, hogy megerőszakoljam az alaphangulatot egy szöges tűzcsappal. Amikor a kezembe vettem a második kötetet, és láttam, ki fordította, már tudtam, hogy ez rendkívül fos lesz. Nem csalódtam. Ugyan, természetesen van bennem annyi szakmai szolidaritás, hogy ne írjam le a mind szerzőként, mind fordítóként hírhedten tehetségtelen "kollega" nevét.


Baszd meg, faszkalap, hamár stílusod nincs, ha egyszer nulla érzéked van a dramaturgiához, és még a fogalmazáshoz sem ugatsz többet, mint egy alsós, legalább azt tanuld meg, hogy az ige előtti igekötőt egybe kell írni a kibaszott igékkel, hogy a jóisten akárhova tegye azt a hülye fejedet.

Kedves Sony, isten hozta Önt a Búvárzenekar által bojkottált cégek kicsiny, de dinamikusan növekvő listáján. Illusztris banda ez; jelen van rajta a Volkswagen, a T-Com és összes leányvállalatuk valamint filiáléik, a Cold Steel, a Lidl és a Nike. Tudom, hogy a nevezett vállalatok vezetőin most nem vesz erőt a féktelen pánik, de nem ez a fontos. A lényeg az, hogy legyek a jövőben bármilyen gazdag, változzon bármennyire az ízlésem, vagy az említett cégek termékválasztéka, az én pénzemet soha a büdös életben nem fogják látni. Ez elvi kérdés.

Montag, Whoisnot, Zöldíjász, welcome. A házigazda kibaszottul lusta, mint mindig, de csak felrezzent végre. Nah. És most igyunk.

Asszonyállat nincs kimondottan elragadtatva a helikopternevektől, de noprob,. kispöcs sorsát időközben eldöntötte az, hogy miután feltűnően érdeklődött a söröm után, kísérletképpen adtam neki egy csepp Szalont. Megitta. Tehát a macska csukaszürke, és szereti a sört. Egyértelmű a választás: Wilhelm.


Überalles, Gotterhalte, meg minden.

Pár hete, amíg még volt pénzem efféle faszságokra, vettem az Ikeában egy tükröt. Kicsit extrém formája van az én reménytelenül konzervatív ízlésemnek, de olcsó volt, megfelelő méretű, és ráadásul aránylag kevés macerával szállítható. Aki póbálta, az tudja, hogy fullsize tükröt hurcolni azért jó tömegközlekedési eszközön, mert nagy, nehéz, törékeny, drága, és nincs fogása. Namost. A cucc megteszi, ott punnyad a hálószobában becsomagolva, csak ugye ezek után azt kell kikombinálni, hogy hova a halál faszára pakoltam azokat kis műanyag biszbaszokat, amelyek a sarkokat a falhoz rögzítenék, mert az üveglapokon furat az kurvára nincs. Pozitív, hogy aránylag kicsi a kéró, és negatív, hogy a nevezett biszbaszok még kisebbek.


Az új macskának továbbra sincs neve, ideiglenesen a "Kis Pöcs" azonosítót kapta, de a helyből felemelkedésre való képességét, valamint instabilitását figyelembevéve talán nem rossz ötlet Kamov 26-ra keresztelni.

Az idei volt életem legjobb - és felnőttkorom első - születésnapi bulija. KIöszönöm mindenkinek, aki eljött - de főleg neked, béjb.

30.

Forrest megszabadította szenvedéseitől Asszonyállat szobanövényét.

Hol az a kurva seprű?

Van valahol a kristályszférák alatt/között egy világ, amelyet meglehetősen kedvelek. Ha ott élnék, és a regényem hősei nem vernének agyon egy szöges hintótengellyel, tuti lenne pár törzskocsmám arrafelé, egy nyugodt helyen, például Erionban.


Sokan szaggatták meg és taposták össze, többek között én is. Mentségemre szolgáljon, hogy az én nyomaimat Caterpillar bakancs hagyta, nem lánctalp.

Épp hagytam volna nyugton oszlani a tetemet, de most talán történik valami odaát. Habár a dolog nem teljesen mentes mindenféle zászlóemelgetésektől, azért ígéretes. A szervezés nem rossz, a kollégák kedvelnivalók, és ha a zsákmány megéri a ráfordított időt és fáradságot, lehet, hogy csendben kilépek a Torozon'sból, elhajítok egy sörösüveget a kapuk tere felé, és a kedvenc járműveimet hátrahagyva elindulok valamerre még odaát.



Talán. De azért előtte ezt még a tenyeremre tetoválom:



"There's one hole in every revolution, large or small. And it's one word long----PEOPLE. No matter how big the idea they all stand under, people are small and weak and cheap and frightened. It's people that kill every revolution."

Six levels of the French terror scale.

1 Empathize
2 Sympathize
3 Run
4 Hide
5 Surrender
6 Collaborate

Ugyan, emberek, túlbonyolítjátok a helyzetet. Ez itt nem etnikai/vallási/társadalmi probléma, hanem kriminalisztikai. A csőcselék vallástól, nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül csőcselék, és tökmindegy, hogy gyújtogat, vagy hidat foglal, egy megoldás van: könnygáz, gumilövedék, és ha a helyzet eszkalálódik, eléslőszer meg gyerektörő-rács a Renault Magnumokra, azt' induljon a rock&roll.

"God made man and God made woman, but Samuel Colt made them equal."

Buli készül, aszony sminkel, és én nem merek neki beszólni. Remélem, hajnali egykor meglesz a szokásos leszbishow, mert ha már én nem kenhetem el a sminkjét, legalább egy másik csaj tegye meg., és lehetőleg úgy, hogy lássam.

"Ugye Önnek is van kedvenc Chevrolet modellje?" Jah, persze, hogy van, több is, de szerintem kurvára nem örülne a nyomorult Daewoo díler és a marketingesei, ha kiderülne, hogy a Chevrolet márkanévről sem nekem, sem másnak nem az ímmel-ámmal négyhengeres, alufóliából hajtogatott koreai juppimobbil ugrik be, hanem például ez. Mivé lesz így a világ, bassza meg? Tudom, badge engineering, de akkoris.

Hűt.

Beüzemeltük az "új" hűtőt. Azt, amelyiket ugye kizárólag állva lett volna szabad szállítani, de a 130 literes Lehel és a Renault 5-ös csomagtartója nem teljesen kompatibilis. Imádkozzunk.

Szerelmes vagyok a saját nőmbe. Beteg féreg vagyok, tudom, de akkoris.

Tegnap összefutottunk Hombre haverral. Sokszáz más téma mellett érintőlegesen megemlékeztünk Hombre melóhelyének - Királyi Tévé - perverzióiról. Figyelem, az alább link kurvára gyilkos.

Ezért a fostalicskáért huszonötmilliót áldoztak a pénzünkből. A mi kibaszott pénzünkből, igen. Teljes hosszában természetesen nem néztem végig, mert azért mindennek van határa, de az agylebenyt érő mustárgáz-támadás időpontját megjegyeztem. Ez 03:31-kor kezdődik, amikor Sebestyén Büdöskurvaanyját Márta elkezdi a következő sódert, hogyaszongya: "Magyar izmos/török vézna/erről tudósít a Géza/a Gárdonyi Géza". Utána rapbetét balalajkakísérettel. Mindenki hallgassa meg, baszki, ne csak én szenvedjek egyedül. Szellemi nihil extraordinaire.

Az egy dolog, hogy én személy szerint kiütést kapok a nyomorult sznoboktól, akik "világzene" címen magyar és nemzetközi lagzilajcsikat és zámbódzsimiket hallgatnak, és ezek után azt hiszik, hogy ők az emberi kultúra zászlóvivői. De ennek a takonyfolyamnak még ez a legvesbé negatív aspektusa. A világ megérett a pusztulásra.

Ha az ember magával hurcol egy frissen vásárolt fémhokedlit a kurva zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, mindig lesz ülőhelye, továbbá feldobja a napját az értetlenkedő idióták, és a mindenáron az ülés átadására felszólító kombatnénik döbbenete. Csakis arra kell ügyelni, hogy a nevezett bútordarabot ne hagyjuk merő felelőtlenségből a villamoson, mint pl. ahogy kis híján én tettem. Érdekes volt a cikk, nah.


Amúgy a sámli extrém esetét kivéve soha nem hagyok el semmit, kivételt talán az esernyők képeznek. Lapzártakor vagy tíz esernyőm van a világ két kontinensének kilenc városában.

My blog is worth $4,516.32.
How much is your blog worth?

Ó bassza meg, eladom én 10 százalékért is.

A húszéves Minszk hűtő javíttatása 30K lenne, egy öt-tíz évvel fiatalabb használt cucc kábé ugyanennyi. Lehet töprengeni, vajon melyiket fogom választani. Kölcsön kell kérnem. Megint. A kurva életbe, már azt hittem, túlvagyok a nehezén. Lófaszt.

Mellesleg mindenkit megbaszott az őszi depi, de nem ezért.

Tegnap Zöldíjásznak köszönhetően bekurbliztuk a közelmúltban megbeszélt középkori vámpír gémet.

Béjb toreador, Gimp tremere, Kötéltánc nosferatu, Srakker Brujah színekben indul, részemről a dán ventrue. A nemzetiséggel nem volt komoly gáz, mert mindig ki akartam próbálni egy normann karaktert. A norvég hamar kiesett, mert ez a nép hirhedten kevés vizet zavart az 1100-as évektől egészen a XX. századig, az meg lehet hátrány. A svéd karakternek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a kérdéses korban az egyetlen jelentősebb városuk a rendkívül nemes csengésű Birka volt, és ez számtalan tréfás asszociációra adhat lehetőséget, pedig a partink eddig sem a gótikus horror maradéktalan átéléséről volt híres. Kizárásos alapon dán lettem.

Fog ez menni, nah. A társaság többségéhez képest aránylag kevéssé vagyok geek, de most a legjobbkor érkezett a cucc.

És baszki, ez lenne az első bejegyzésem szerepjátékról másfél év alatt? Unfuckingbelievable.

Mivel naivan őszinte és/vagy módfelett tahó vagyok, még soha nem zavart, hogy a blog intézménye alkalmatlan rá, hogy bizonyos emberekről nyilvánosan nyilatkozzak. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd a az lesz problémás, ha azt akarom leírni, hogy egy állatot akarok megnyúzni, felkockázni, és kukoricakörítéssel feltálalni Forrestnek.


Minden rosszban van azonban valami jó; az tuti, hogy a fürdőszobaszekrény alatt csillogóan tiszta lesz a talaj.


Note to self: el ne felejtsem törölni ezt a bejegyzést hétfőig.

Úgy érzem magam, mintha egy kibaszott természetfilm közepébe cseppentem volna.

A lakásban ideiglenesen vendégmacska állomásozik, Borsó megtermett, szürke exnősténye. Forrest a sarokban parázik. Kiderül, hogy bírják egymást. Pillanatnyilag meglehetősen szórakoztatóak, de azért aggódom kissé. Vzipisztoly készenlétben.

A Szigeten temettük el. Ezentúl minden fesztivál első itala az övé.

Szar, nagyon szar.

Meghalt Dönitz. Ráesett a létra.

R.I.P.

Épp panaszkodni akartam mindenféle jelentéktelen dolog miatt, de már nem.

Köln. Erről beugrik egy régi sztori; annak idején négy haverral elzúztunk Amszterdamba. Nem volt egy eseménytelen látogatás, de most csak egy epizód ontopic. Utazunk haza a vonaton, mérsékelt flashback, másnaposság, csillárszem, effélék, de mindezeket leküzdve a társaság egyetlen hölgytagjával kimentünk a folyosóra cigizni. A távolban megjelenik a kölni dóm, mire a kislány ezeket a szavakat bírja előpréselni a Pall Mall filtere mellől: "Hülye németek, hát nem képesek voltak ezt a szép templomot pont a pályaudvar mellé építeni?"

Leírhatatlan arcot vághattam, mert azonnal kapcsolt, és erőnek erejével megpróbált visszatartani attól, hogy visszacsörtessek a kupéba, és mindenkinek elmeséljem a dolgot. Nem járt sikerrel. A mondatból innentől kezdve legenda lett, a komiszabb fajtából, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy így, évek múltán is izzé-porrá lehessen szivatni a delikvenst.

Ha az ember tanulmányozza Anglia (nem az UK, szigorúan Anglia) történelmét, eluralkodik rajta az undorral vegyes csodálat. Ez a bagázs a százéves háborútól az első világháború végéig mindent elért, amit csak lehetett, ráadásul úgy, hogy közben alig hozott áldozatot. Van magyarázat a harmincéves, a spanyol örökösödési és a hétéves háborúban való szereplésükre, balance of power, perszepersze.
Az aljasságnak azonban olyan lélegzetelállító szintjére sikerült süllyedniük a napóleoni háborúk korában, hogy az ember lélegzet után kapkod az olvastára is.


Történt, hogy Franciaország megtámadta, és elfoglalta Hollandiát, és Batáviai köztársaság néven korlátozott autonómiával rendelkező tartományt kreált belőle. Tehette; a hollandok csak a tengeren voltak erősek, szárazföldön - nyilvánvaló okokból - esélytelenek voltak.
És hogy mit tettek erre dicső angolok, a hollandok régi szövetségesei? Természetesen francia csatlósállamnak nyilvánították a csak papíron létező Batáviai Köztársaságot, hadat üzentek neki, és elszedték egy-két jelentős gyarmatát.

Ahogy olvastam, könny szökött a szemembe, mintha wasabival kenegették volna az összes nyálkahártyámat. Ez olyan gyönyörűségesen aljas, hogy a szofisztikált emberből csak a egy elhaló hubazmeg! törhet elő reakcióként.

Az angol elegancia ott jelenik meg, hogy mindezt legalább nem hívjék gloire-nak.

A lakás hőmérséklete 17 fok. Fűtés nincs, mert mi a faszért lenne? Senki ne kérdezze meg, mennyi a havi fűtésszámlám, mert sikoltozni fogok, mint egy hatéves kislány az óriáskeréken.

Lapszemle.


Vettem egyet a Késműves nevű időszaki kiadvány első számából. A cucc a damaszkuszi acél-mammutagyar-ezüstberakás-gyöngyház-scrimshaw ötszögben kempel. A 40 oldal jelentős részét a magyar bugylibicska-ipar, és a jó öreg Késmánia reklámjai teszik ki, de szorítottak helyet két oldal viccnek (igenbazmeg, VICCNEK!) és versnek is. Mocskosul hasznos. Szerintem kiváló forrásanyag mindenkinek, aki utálja a titánt, a G10-et, és még soha a büdös életben nem hallott a 440C-nél korszerűbb acélokról.
Megtudhatjuk még továbbá, hogy a 60 rockwellnél keményebb acélok módfelett törékenyek. Mindezt lazán, visszakézből, mintha a porkohászatot fel sem fedezték volna. Kurvára nem vártam jobbat, de azért jó lett volna kellemesen csalódni. Kiváló olvasmány lesz a vécén.

És ez itten az ország egyetlen szaklapja. Baszhatjuk, feleim.

Igen, visszanyávogok a macskáknak, ha azt hiszem, hogy senki nem hallja. Nem tetszik vazze?

A hátam mögött azt üvölti a reklámpicsa, hogyaszongya: "És ön hány kilótól akar megszabadulni?"
Ha már itt tartunk, elmondom: néhány grammtól, éppen annyitól, amennyit az állkapcsomra eszkábált géz+leukoplaszt installáció nyom.

Sajnálattal tudomásul kell vennem, hogy Asszonyállat telivér fogyasztózombi. Tökmindegy, milyen szart reklámoznak a TV-shopban, pillanatokon belül "Akarok egy ilyet! Meg egy ilyet is!" csatakiáltással bociszemeket mereszt felém, mintha nem tudná, hogy akkor sem vennék Ninjatron 3000 márkájú késkészletet, ha lenne rá pénzem, pedig erről szó sincs. A halefok egyetlen előnye, hogy rozsdamentesek, és ugye hiába vesz az ember dögös szénacél Mora Ericssonokat, ha azokról törvényszerűen lerohad az él a mosogatóban. Felesleges kütyünek tartom továbbá az apró áramütésekkel operáló fogyasztóbaszokat is, mert keserúen meg kellett tapasztalnom, hogy az edzés akaraterő dolga. No pain, no gain.

Forrest pedig annak ellenére, hogy totál szobatiszta, lefosta a saját oldalát, ezért kénytelen voltam bevágni a fürdőkádba. Ez alkalommal nem mulasztottam el vizet is engedni rá.

Huhh, bassza meg, azt mondta a tévéshopos lúzer, hogy "Telefonáljon most!" Haladéktalanul ki kell csavarnom a csajom kezéből a mobilt.

Fél óra. Nem is olyan rossz, főleg, hogy holnap megyek utoljára.

A fejemben novellatémák rohamoznak. Lánctalpcsörgés, lódobogás, bakancstalpak csattogása, hajtóműsivítás. Sort fogok keríteni mindannyiukra, nyugi.

Csak előbb keresek egy kis pénzt.

Tegnap 4 órát vártam a doktorluvnyára. A ma várakozási időt egy órára saccolom, fogadásokat a tagboardon lehet kötni. Eleinte egy vaskos Hemingway kötetet akartam vinni unaloműzőnek mára, de aztán mégis inkább asszonyállat mellett döntöttem.

Kötéscsere.
Ártatlanul hangzik, ugye? Lágy, meleg, érző női kezekre asszociál az ember, amelyek ropogósan fris gézlapokat helyeznek a sebre. Hát a nagy büdös lófaszt. A "kötéscsere" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy feltépik a sebet, és kívül-belül nyúltagyik bedörzsölik a páciens fejét 100%-os kénsavval, vagy valami effélével. Érzéstelenítés természetesen nincs, pedig a metódus deklaráltan sokkal fájdalmasabb, mint maga a műtét. Kaptam is dícséretet Dr. Ms. Mengelétől, hogy milyen stramm fickó vagyok, mert ugye szisszenés nélkül tűrtem a tortúrát. Jah, ha tudtam volna, hogy szabad a verbális kommunikáció, hát hajókürthangon méltattam volna a családfáját hetedíziglen. Külön fájdalmas, hogy az eljárás közben tilos megütni az eü. dolgozót, mert a végén még eltörik, vagy ilyesmi.

Új olvasók kedvéért: tavaly megcsípte egy darázs az arcomat. Allergiás vagyok a kis rohadékok mérgére, így akkorára dagadt a fél fejem, mint egy Zeppelin. Megműtöttek, bekötöztek, elmentem vedelni Troll haverrel, stb. business as usual.

Idén a bal pofám ismét ugyanezt a mutatványt produkálta, így hagytam magam ismét orvoshoz kergetni.
Eredmény: ismét itt ülök szemtől kulcscsontig bekötözve, pár deci gennyel szegényebben. Unom.
Mrs. Bakó/Mészáros/Hóhér, vagy mi a franc azt mondta, ezzel nem úszom meg, mert később tényleg be kell feküdnöm 2-3 napra, hogy végleg kiszedjék belőlem azt a faggyúmirigyet, amelyik konstans be van gyulladva a kurva rovar miatt.
Hát lófaszt. Ezt a kis kozmetikai műtétet letudom, azt' hazazúzok saját felelősségre még aznap, ahogy ma is.

Ha lehet, szeretem magam gézben tartani a dolgokat. Jah, külön örülök neki, hogy a hülye Ms. Mengele szombatra és vasárnapra egyaránt csak 7.30-ra tudott berendelni kötéscserére.

Rossz doki, nincs hálapénz.

Note to self: ezt itt okvetlenül meg kell vennem. Aztán majd beidézem a 23. oldal 5. mondatát. Tuti, ígérem.

Nah, ezért néz ki úgy a magyar scifi, ahogy. Egymás faszát szopó tehetségtelen, de hatalmas egójú dilettánsok, stb.

Még egy verseny, amelyet megnyerni szégyen, elveszteni méltánytalan.

Hát baszki, ismét kétszeres életnagyságúra dagadt a pofám. Úgy látszik 2004-ben mégis bennem hagytak néhány ízeltlábat. Nem örülök. Ha hétfőig nem múlik el, megyek dokihoz, és ez alkalommal talán egy olyat választok, aki érti is a kibaszott szakmáját, hamár befizettem vagy másfélmillió forintot a kövönbaszott tébének semmiért. Valami nagyon nem stimmel az egésszel, mert átaludtam a fél napot. Őszi punnyadás, vagy csak a gyulladás dolgozik az állkapcsom bal felén?

Jah, és persze meló miatt parázom. Két meló miatt, hogy pontos legyek.

Mivégre vagyunk a földön?

Mi az élet értelme?

Miért hordanak nyáron túlsúlyos nők olyan szűk nadrágokat, amelyekre lányan ráhullámzik a derekukon lerakódott zsír?

...és végezetü:l miért próbál mindenféle faszarc akkora adag szemetet lepasszírozni a szemétledobón, amekkora szemmel láthatóan el fogja tömni az érzékeny berendezést?

Úgy látszik, a végén megint lesz aránylag okés, rendszeres melóm. Könyveket kell fordítanom (Mily kibaszottul meglepő!) Tűrhetően fizetnek, ha nem szakadok meg, de rendszeresen ledolgozom a 8/5-öt, akkor lehet majd annyit keresni, mint a cégnél, év elején. Pozitív, hogy ez még kezdő lóvé, és nagyon pozitív, hogy mindezt itthonról, kényelmesen kipárnázott fotelből. Már csak a közeljövőtől félek, mert hiába lesz ez okés, az elkövetkezendő két hónapot semmiképpen nem vészeljük át kölcsönkérés nélkül. Megint. Hánynom kell. Jah, a Deák téren a kilences busz megállójánál Yog-Sothot népszerűsíti a budapest2010.hu honlapot. Creepy.

Besüt a nap az ablakon, én meg napoztatom a hátam meló közben. Egész nyáron nem napoztam (nem kell sajnálni, a napozás nálam azt jelenti, hogy cipőben és farmerban monokinizek az árnyékban egy/sok hideg sörrel) ezért most pótlom, mert amúgyis mindig olyan színem lesz őszre, mintha egy uránbányában nyaraltam volna. Kivételt azok a ritka alkalmakjelentenek csak, amikor a Tiszán evezek, mert akkor a golyóállóan vastag réteg napolajréteg ellenére is szénné égek.
Hogy eközben a két macska a lapockámon nyáladzik, hogy megfájdul a derekam a hasonfekve gépelésől, és hogy a kurva napfénytől szart se látok a monitorból, az már collateral damage.

Tudom, nehéz a kedvemre tenni.

Csókolom, készül ám atomcsapásra a kurva anyátok retkes picsája, amiből a szenzációhajhász, hazug fejetek először kipislogott, az. Már elnézést. Ez itt egy körülbelül ötvenöt éves katonai doktrína része, amelyet nemcsak a NATO, hanem a keleti blokk is magáénak vallott.

Bassza meg, tudom, mit beszélek, voltam újságíró, méghozzá külpolos. Tisztában vagyok vele, hogy az uborkaszezon nagy úr, de ilyen esetekre az a bizonyos kódex azt írja elő, hogy sok kis színest kell nyomatni, de az aljas hazugságok terjesztéséra nincs bocsánat.

A nagy gáz az, hogy az esetek túlnyomó részében sajtópárti vagyok. Most nem megy.

Megy ez.

PRÓBA
próba

Bloghegesztés folyamatban.

Nah, akkor találtam a blognak egy korrekt háttérképet, így mostantól minden a HTML szakértőkön múlik. Tudom, inkább írnom kellene, és átkozottul rendszeresen, de C. Northcote Parkinson zseniálisan elmagyarázta, hogy az intézmények csak akkor omolhatnak össze, ha már szépen felépült a székházuk.
Például a brit gyarmatügyi minisztérium márványdíszes epületét bőven a XX. században avatták fel. Amíg a birodalom csillaga még kivilágított a béka kloákájából, addig különféle kormányhivatalok ablaktalan hátsó szobáiban döntöttek a gyarmatügyekről. Well.

Épp most készülök letörölni a monitort az utolsónak maradt Suicidal Tendencies pólóm cafatjaival. Múlik az idő, én meg konszolidálódom. Nyugi, nyakkendőt azért még nem tudok kötni, és nem is szándékozom megtanulni.

Erre vártam. "A civilizáció olyan, mint a hibrid patkány. A világ leghatásosabb mérge sem elegendő az elpusztításához" mondta a legjobb magyar sci-fi író*, és igaza volt.

*Vagy lopta valakitől.

Én a civilizációnak drukkolok.

...feltéve, ha túlélem az Asszonyállat megszólításra adott reakcióját. Stay tuned.

Most, hogy Asszonyállat bepakolta a linkjei közé a BBC-t, nyugodtan felvehetem a blogját kezdőlapnak.

Tízezredik olvasóm között kisorsolok majd valamit, de pillanatnyilag csak az jut eszembe, hogy az illető leszaladhatna nekem sörért, azért meg ugye, nem igazán érte volna meg.

Vizeléshez ritkán hordok magamnál feszítővasat és/vagy álkulcskészletet. Hiba. Miután óvatlanul becsuktam az elbaszódott zárú klozetajtót, kénytelen voltam a jobb sorsra érdemes nyílászáró lezúzásával elhagyni a vécét. Oké, az erőnlétem kielégítő, de azért erre az incidensre nem vagyok különösebben büszke.

Mindegy, ez egy meghatóan őszinte blog.

Nah, akkor tehát pihenés megvolt, életem első esküvői tanúskodása megvolt, jöhet a meló. Pénzt kell keresnem, meg minden. Sokat. Különféle módszerekkel. Megteszi a történelemtanítás is, olyat még soha nem csináltam.

Az izzó drótok átkerültek a torkomba és az összes derék feletti testrészem ízületeibe. Influenza? Kurva jó, épp indultunk volna nyaralni. Mindegy, hétvégétől sok buli, jó haverokkal, és én jól fogom érezni magam, ha beledöglök is.

Közérdekű: az eddigi telefonszámom hősi halált halt mobilommal együtt elesett. Szolgáltatót is váltottam, de kábé egy hónapig nem tiltatom le magam a tudakozóból, így aki ismeri a polgári nevemet, az megtalál.

Az új telefonom egy - számomra - zavarbaejtően korszerű Ericsson R320S. Használt ugyan, de kurva jó állapotban van, az ára meg bőven ötjegyű. Lapos, mint egy Szélesi regény, elég nagy, hogy egy kézzel is kezelhessem a gombjait, éppen annyit tud, amennyit kell, továbbá fémből van a háta, tehát baj esetén kubotanként is megállja a helyét. Elégedett vagyok.

1. A tépőzáras telefontok sux, és még fogazik is.
2. A Korn a '99-es bécsi koncert óta elfelejtett színpadon zenélni.

A többi már történelem. Öregszem, de kibaszottul.

Pihennem kéne.

Megyek Szigetre, mert a Korn zúzik, és nélkülem tuti nem kezdik el a showt, az az meg nagy kibaszás lenne az összegyűlt tinikkel. Vajon pogózzak az első sorokban, vállalva azt e lelki terhet, hogy letarolom a 60 kilós átlagsúlyú közönség jelentős részét, vagy öregesen, sörözve punnyadjak valahol hátul? Dilemmák, dilemmák.
Ami biztos, hogy a délutánt Hombre haverral fogom tölteni, kreatívan alázva a sötétzöldeket. A saját sátrukban. Már betáraztam a tavaly zsákmányolt "50 éves az atomenergetika" feliratú bandanámat.

Yeee-haw!

Jah, és élménybeszámoló valószínűleg nem lesz, mert brutál másnapos leszek holnap. Különben is, mi a faszom az az iPod?

Tudósítás a fotelem bal karfájáról:

Dönitz Forrest farkát kergeti. Forrest szintén Forrest farkát kergeti. Ráadásul egyikük bolhás.

Megnéztem, hogy bontják a Sajtópalotát. Kurva nagy, legalább 50 éves lánctalpas Caterpillarrel nyomultak Mr. Destructoék, volt is a dologban valami retrofíling. Nos, az épületet szemmel láthatólag pár sor téglából baszták össze annak idején, nem igaz, tehát a legenda, hogy csatahajó-lövegtoronyhoz hasonló vastagságú vasbeton védte volna a derék firkászokat. Erősen kétlem azt is, amit Gimp haver mondott; kizárt, hogy autónyi menekülőútvonal volt az épület alatt.
Annak idején tényleg újságírónak készültem, és bár ugyan nedves álmaim között nem szerepelt olyasmi, hogy épp a Sajtópalota falai között működő orgánumokban publikáljak, azért tényleg egy darab történelmet basznak egy halom téglává a Blahán. Nem, mintha kár lenne érte.

Megyek Római legénybúcsújára. Asszem, be fogok rúgni, mint két állat. Még soha az életben nem voltam legénybúcsún, de azért nem izgulok különösebben.

A második macska folyton periszkópozik valamiféle ökölnyi objektum mögül. Valószínűleg a Dönitz nevet kapja majd a keresztségben. Pezsgősüveg szétver, azt ki a dokkból. Forrest meg zavarbaejtő hasonlóságot mutat a véznaujjú makival (Daubentonia madagascariensis).

A terepszínűnek Forrest lesz a neve, v.ö.: "Run Forest run!"

Okéoké, kissé azért elfogódottnak látszanak.

Szereztem asszonynak két macskát. Az egyik őserdei terepszínű, a másik fekete-fehér-barna-félignyúzott.Valamelyik hím, a másik nőstény, de fassetuggya. Tökös kis szőrcsomók, alig pánikoltak be az út és az installálás alatt. Most felfedezőkörúton vannak, de azt már tudják, hol a kaja és hova lehet szarni. Macskának lenni egyszerű. Várom a csajomat, és a hatást. Biztos, ami biztos beszereztem három szál rózsát is, nehogy felbillenjen a flóra/fauna egyensúly. Jah, az ablakokat meg páncéloztam üvegszálas szúnyoghálóval. A vanádiumacél/kerámia páncél később jön.

Köszönet a közreműködőknek.

Remélhetőleg nem szükséges kívülről megtanulni, de hasznos ötletek azért vannak benne békeidőre is.

Somszédeláztatás, 4 óra alvás, meló, netes perpatvar, stb. Ez persze csak a hab, a torta az, hogy talán - annak ellenére, hogy nem a szelektív memóriámról vagyok híres - elbasztam valamit, és vagy 40K HUF-fal több az adósságom Adminhaver felé, mint eddig gondoltam. Nem kicsit baszna haza a dolog.

A csütörtöki napot várom, mert csak. Majd tudósítok. Stay tuned.

Kurvára zavar a dilettantizmus, mocskosul idegesít, hogy a barátaim fejjel mennek a falnak, felbassza az agyam a saját elkúrt természetem, és szöges deszkával lenne kedvem agyonbaszni ezt a kibaszott hőséget.

Mivel csak ez utóbbi ellen tudok tenni, most megyek teszkóba azt' veszek egy ventilátort.


...jah, és lenne még pár szavam a kínai PET palackfúvó gépek használati utasításáról is, de azt nem bántjuk, azért fizetnek. Jól.

Agyonverni? Ugyan, elég lett volna a péniszét megnövelni. Mondjuk két franciakulcs segítségével. Remélem, valami jótét lélek mindig pakol majd néhány szórólapot a sírjára.

Mintha egy izzó acéldrót lenne a jobb karomban inak helyett úgy csuklótól vállig. Legszívesebben sikoltoznék a fájdalomtól, mint egy tizenkétéves cserkészlány, ha izombasszák. 14 év versenyszerű sport kriplit csinált belőlem huszonéves koromra. Bassza meg.

Mai kérdés: elküldjem-e egy kedves ismerősöm kabalaállatát a büdös kurva anyjába online, ha a new-yorki és londoni merényleten élvezkedik, vagy ne?

Válaszlehetőségek:

1. Ne, mert a faszfej ugyan nem oszt nem szoroz, de a gazdája talán megsértődik, az meg kell a francnak.

2. Igen, okvetlenül, mert jólesik.

3. Szükségtelen, személyesen sokkal élvezetesebb az ilyesmi, és ha mákom van, még vissza is szól.

Megfejtés 2., fenntartva a 3. lehetőségét is.

Kibaszottul fáj a könyököm. A jobb, amelyiket darabokra műtötték vagy hét éve. Vagy nagyon hülye időjárásra, vagy újabb operációra számítok.

Knock knock "Shit happens"

Nincs is jobb, mint reggeli kávé közben jehovakapuisokat rémisztgetni. Azt hiszem, fizikai fenyegetés nélkül ennyire hamar még sehonnan nem menekültek el. Fiúk, ezzel az értelmi szinttel, valamint ilyen hiányios teológiai, természettudományos és retorikai ismeretekkel jobb lenne, ha szakmát váltanátok, mielőtt egy magamfajta elvetemült állat vad szunnitát vagy szikhet farag belőletek.

Velkam Drótsáska.

Kezdődik.

Pukkant. Good.

Van egy kibaszott ronda, aranyszínű, műanyag öngyújtó az íróasztalomon, a pártízforintos, eldobható fajtából. Ha kényelmesen rá akarok vele gyújtani, egyik ujjammal önkéntelenül a fém rostélyához érek, és ilyenkor menetrendszerűen megráz a kis mocsok. Kurva piezo. Most kifogyott belőle a gáz, és ez tökéletes ürügy rá, hogy kibasszam az emeletről úgy, hogy csuklóból rásegítsek.
Remélem, pukkan, mikor földet ér.

Az apeh nem harap, csak fogazik, ellenben a büféjük is kurva drága. Lenne itt mindenféle megjegyzésem a "több, mint egymillió+235 HUF+sokszázezer többévi részletre =/= fél liter jeges tea" képletről, de ez már itten nem kimondottan publikus. Egy ideig mindenesetre talán nyugi lesz. Nem véletlenül cseréltem lakást, nah.

Még jó, hogy a rohadékoknak nem volt hegyes konyhakésük.

Cinikus geciséget félretéve; szerencsétlen londoniaknak a legcsekélyebb sanszuk sem volt megúszni. Egy nagyvárost esélytelen megóvni az efféléktől. Hacsak.

A képet nem teszem be, ízléstelen lenne.

Holnap showdown az adóhivatallal. Házhoz jönnek, ami rossz jel, de még nem foglalnak, max. helyet. Be tudom ugyan tömni a szájukat valamivel, de azért nem megy ki a fejemből az ominózus jelenet a Kelly hőseiből. Igen, a Tigris II vs. három jenki '45-ösökkel.

A különbség, hogy az én hátam mögött nincs bank.

Rohadt, negyve szál cigis napom volt, és még kurvára nincs vége. Első pofon, meg minden.

...az illetékesek szerint mégis rossz. Nem tisztem megítélni, mennyire van igazuk, pedig jólesne.
Ha pedig Zebegényben jár valaki, érdemes megnézni a privát hajózási múzeumot a vasútállomásnál, mert nagyon kúl. A trianoni emlékmű és a falu temetője közötti szex fakultatív program, de az még kúlabb.

...jah, és életemben először írtam novellát nappal, józanul. Nem is lett rossz. Sört ide!

Elutazott a csajom valahová a Dunakanyarba, hogy a tűzzománcozás rejtelmeire oktassa az új generációt. Nem tudom, milyen meló ez, de az tuti, hogy fizetik, márpedig júliusban ő lesz a családfenntartó. Alig 34 órája lépett le, de az entrópia máris nyerésre áll a lakásban. Kajám van, és lesz is, köszönhetően Béjb gondoskodásának. BTW ezt közkinccsé kell tennem:

TÉSZTA FŐZÉSE

A legnagyobb lábost, a halványsárgát töltsd meg vízzel úgy, hogy a vízszint kábé az edény fülének a magasságában legyen. Tedd a jobb hátsó gázrózsára a tűzhelyen, gyújts alá (a gázcsövön a csapot el szoktam zárni, mert szerintem ereszt a tűzhely valahol, szóval előbb ezt a csapot kell kinyitni, majd főzés után el is kell zárni). A vízbe szórj annyi sót, amennyi öt rázásra kijön a sótartóból (a kicsi sárgatetejűből). Ha a víz felforrt, tegyél bele egy borításnyi étolajat. Fogj egy marék tésztát – emlékszel, mennyi volt, mutattam  -, törd ketté, és tedd a vízbe. Kavargasd egy percig, aztán vedd le közepesre a lángot (kábé félúton legyen a full nagyláng és a pici takarék között). Kábé öt percenként kavard át alaposan, s ha letapadna a tészta a lábos aljára, feszegesd fel. Nagyjából húsz perc múlva halássz ki egy random tésztát, és középen harapd ketté. Ha a közepe más színű, és még ropogós, főzd tovább pár percig. Egészen addig, míg az egyik ilyen kihalászott tészta már teljes keresztmetszetében egyenletesen világos és puha nem lesz. Ha elérte ezt az állapotot, zárd el a gázt, és szűrd le a tésztát a mosogató fölött a nagy kék tésztaszűrővel. Közben folyasd a hideg vizet, hogy a forró szét ne csessze a mosogató csövét.

Jóétvágyat!



RIZS FŐZÉSE

Fogj egy laposabb lábost, a mustársárgát vagy a világoskéket. Önts bele annyi olajat, hogy ellepje az edény alját kábé három-négy mili vastagságban. Tedd a jobb első gázrózsára, gyújts alá. Egy normál méretű, kb. két és fél decis bögrét tölts meg rizzsel, és ha forró az olaj (egy-másfél perc alatt forró lesz), borítsd bele a lábosba. Keverd össze alaposan, hogy az összes rizs olajos legyen. Kevergesd így egy percig, majd boríts rá két bögrényi hideg vizet (azzal a bögrével mérd, amiben a rizs volt). Sózd meg, öt-hat rázásnyi sóval. Keverd el, tegyél rá fedőt, és tedd közepes lángra (ld. tészta). Ötpercenként keverd át egy kicsit, hogy minél kevésbé ragadjon le. A fedőt mindig tedd rá vissza! Ha már nagyjából elfőtt róla a víz, kóstold meg rizst. Ha még kemény, boríts rá még egy fél bögrényi vizet, és fedő alatt, takaréklángon főzd további tíz percig. Elvileg mire teljesen megfő a rizs, a víz eltűnik róla, tehát nem szükséges leszűrni. Ha megpuhult, de maradt rajta egy kis felesleges víz, zárd el a gázt, és hagyd még ott az edényt pár percig fedő nélkül.

Jóétvágy!



KRUMPLI SÜTÉSE

Hámozd meg a krumplit (krumplikat), mosd le, és vágd fel olyan vastag szeletekre, mint a Red Alert. Fogd a nagy, mély serpenyőt, azt a ronda nyeles feketéspirosat, és töltsd meg kábé félig olajjal. Ez akár fél flakon étolajat is jelenthet. Tedd a jobb hátsó lángra, gyújts alá, és full lángon forrósítsd kb. két-három percig. Onnan tudod, hogy elég forró az olaj, hogy ha belelógatod egy krumpli csücskét, azonnal el kezd pezsegni körülötte a cucc. Ha ez így megtörtént, tedd bele az olajba a krumplit (ha többet is felvágtál, egyszerre kábé egynek megfelelő mennyiséget süss). Folyamatosan böszögetni kell azzal a lapos falapáttal. Addig süssed, míg a krumpli el nem éri a számodra leginkább kívánatos barna színt. Akkor fogd azt a lapos, lyukas, hosszúnyelű fémbaszt, és szedd ki a megsült cuccot az olajból. Ehhez használd például a nagy kék üvegtálat, amit előtte kibéleltél pár szalvétával. Az azért kell, hogy leitasd a fölös olajat a kajádról. Leitatás után mehet a cucc a detoxba – sózzad meg ízlésed szerint.

Étvágy!

Még mindig nem tudok főzni. Ennyire sem. Nem ez a lényeg, évekig elvoltam egy főzésképtelen nővel, utána meg full agglegénymódban, de ő törődik velem, és ez tényleg megható.

"Az amatőrnek ihlet kel, a profinak előleg"


Innen is látszik hogy amatőr vagyok. Mindegy, legalább nem dilettáns.

Az erkélyen állva láttam, ahogy az exmacskánk (még mindig macska, ex csak a birtokviszony megváltozása miatt lett) hihetetlen sebességgel keresztülzúz a parkolón, valami elmosódott izét üldözve. (Csak egy dioptriányit vagyok rövidlátó, de az éppen elég hozzá, hogy az efféle kétpixeles szarokból csak a mozgást lássam.)

Cicmic persze nem néz fel az erkély irányába pocsolyaszemekkel, mint az efféle disneyádákban szokás, csak szaggat a távoli Baross utca felé, keresztül a dús aljnövényzeten. Innentől nem látok belőle semmit, de azért még hallom, hogy valami kétségbeesetten felvinnyog, egy másik valami pedig diadalmasan kurrog. Mintha csak porrongyszínű inget belezne. Látszik, hogy belejött a dologba, hiába, a tapasztalat...

Be free lil' motherfucker.

Vetettem utána egy maréknyi teszkógazdaságos macskaeledelt, de rá se baszott. Elvégre, ma már tuti megvan a reggelije, vagy mije.

Üdv, kollegina.

A Sin City márpedig egy kurva jó film. Period.

Megyek írni. Ingyen. Sebaj, élvezem. Más melóm pillanatnyilag nincs, és ez aggaszt. Jah, és elkészültem a Transmet aktuális részével, hamarosan fel is kerül a szokott helyre, ékesen bizonyítván, hogy a látszat ellenére nem csak a bal herém vakargatásával töltöttem a tegnapi napot.

A szívem szakad meg. Este őrjáratozni fogok, bár macska+nyócker=tű+szénakazal-mágnes.

Éjjel eltűnt a macska.

Pillanatnyilag nem is tudom, mi bánt jobban; az, hogy a csajom gyászol, vagy a kistermetű ragadozó hiánya. Persze, indítunk expedíciót a környékre, és kiragasztunk pár tucat cetlit, de a helyzet kurvára reménytelennek tűnik.

Bonyolult problémát kell megoldanom. Kifinomult diplomáciai érzék, és nagy adag türelem kell hozzá.

El fogom baszni.

Baszódjon meg az a cég, amelyik azt a fordítóprogramot gányolja, amelyik nem a TRADOS. A kibaszott bugos hulladékuk miatt vagy 25K értékű megrendelésem ment el a levesbe. Ráadásul még le sem írhatom a márkát, mert Magyarországon csak egy iroda alkalmazza a szutykot, és nem szeretném, ha egy körmönfontabb kereséssel idetalálna a megrendelőm.

Szüljetek sünt.

Blogírás? Jah, perszepersze.

Először is, megjött az új késem. Tökéletes. 6 milliméter vastag M2 acél, halálpontosan 501-es zsebre méretezve, és vág, mint a vágóhíd. Már mindenen kipróbáltam, ami nem vérzik és puhább, mint 62 HRC.



Chase Axinn sensei meg megy szépen ide oldalra, a linkajánlóba, mert kurvára megérdemli.

Melóügyben a fejlemények nem rosszak, de majd akkor iszom medvére, ha betáraztam a 88-ast.

Jó érzés ugyan a félamatőr kétkezi meló, de ma csináltam valami félamatőr intellektuálisat is.
Most pedig két csipa őrzi az álmom.