Aktuális Hölgy Mark Sok látogatásának tiszteletére kitakarítottam a fürdőszobát. Korrekt munka volt, igazán azonban akkor lennék büszke magamra, ha idejében rájövök, hogy a felmosóvödör alatt is fel kell nyalni a követ.
Mindegy bazeg, pár ilyen lecke és kész házitündér leszek.

Szopatós meló No. 1 leadva, Szopatós meló No. 2 célegyenesben. A párnahuzatnyi scotch később jön. Mondjuk akkor, amikor a Mr. Johnsonok fizetnek. Most alvás, az ingyen van, és az utóbbi időben sokkal kevesebb jutott belőle, mint kellett volna. És kérnénk egy díszlövéses temetést Taurin havernak, aki nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Taurin, én most elfelejtelek egy időre. Ne aggódj, ha megint négy munkát vállalok el párhuzamosan, lehetetlen határidőre, azonnal szólok.

Hisztis hajnali telefon egy nemkevésbé hisztis Búvárzenekarnak. Holnap majd mindenki kibaszottul szégyellni fogja magát meg egymást, mára maradt az atomvillanás és a gombafelhő.

Hát persze kislány, csókolom mindenedet, természetesen lehetünk barátok így, ennyi évnyi szoros ismeretség után! És mégis, ez alkalommal hogy parancsolod a barátkozást, baszás előtt, után, vagy a változatosság kedvéért most kivételesen helyette?

Undorító, végigmelózott nyár elé nézek. Oké, a dolog persze előmyökkel is jár; először is, a végén talán lesz pénzem. Másodszor, elképzelhető, hogy a gépelés-fekvőtámasz kombók szüneteibe beiktatott Aktuális Hölgy Mark Sokak eléggé lefoglalnak majd ahhoz, hogy még véletlenül se gondoljak ex-asszonyra a szokásos 04:00-ás szivarszünetemben, mint most is.

Ha majd egyszer jobb hangulatom lesz, akkor talán eszembe jut az is, hogy a munkám felét tulajdonképpen élvezem, és akkor majd képes leszek a jövőbeli Hölgy Mark Egyesekről is ábrándozni, de most nem. Igazság szerint annyira tele van a tököm az egésszel, hogy legszívesebben légpisztollyal várnám a menetrendszerint érkező chemotox-rezisztens galambokat, bár attól félek, hogy még ez se dobna fel.

Ööö... ezt a fílinget hívják gótulásnak a szofisztikáltabbak? Mert ha igen, akkor ideje törölnöm a ezt a playlistről.


Rinyaszünet megvolt, szivar leégett, menetelek tovább.

És most következzék pár perc antireklám.

Aki jót akar magának, a Dózsa és a Marek József utca sarkán lévő Borsodi éttermet kerülje, mint a pestist, mert szar. Persze, ha valakinek teszik a félig nyers, mócsingos tarja generálszószban, akkor nem szóltam. Vissza is küldtem, remélem, a szakácsnak legalább ízlett. Bon appetite, Monsieur Chef.

A Königsberg sört gyártó cég sem lesz búvárzenekari udvari szállító. Ezt a retek, híg, vízízű löttyöt maximum ellenségeink mobiltelefonjának rongálására szabadna használni, esküszöm! Kár, mert összetétele alapján korrektnek látszott, csak a szükséges maláta, komló és víz volt benne, a C vitamint, a kukoricagrízt, az antioxidánst, a karamellt és az aszkorbinsavat, amit a többi lóhugyba kevernek, ebből kihagyták. Talán azért, még az E224-et is drágállották.

Kiváló termék ellenben a Caola-Alfa Rt. Chemotoxa. Ízeltlábúak ellen ugyan még nem próbáltam ki, de amióta centi vastag rétegben borítja az ablakpárkányomat, a kurva galambok a szomszédban landolnak hajnalonként. Persze, a levegőből még mindig összeszarhatják az egészet, de ennyi kockázatot vállalnom kell, hacsak nem akarok egy ütegnyi Flakot telepíteni az ablakba.

Welcome, kedves Alie és Naivdiva.
A cipőtöket ne vegyétek le, hacsak nem páncélozott a talpatok, sört a hűtőben, scotchot az íroasztal alatt találtok, kávét azonnal hozok a legtisztább üvegpohárban, amit csak elő tudok keríteni. Hamutartóval és sörnyitóval ne bajlódjatok, az errefelé található tárgyak 50-50 százalékban alkalmazhatóak valamelyik célra. Érezzétek otthon magatokat, itt mindent szabad, talán csak a plafonra köpni nem.

A hölgy olvasók kedvéért elmondom, hogy azért nem tanulok meg főzni, mert főzés után mosogatni kell, az meg abso-fucking-lutely no way. Arról nem is beszélve, hogy az éhség még akkor is sokkal jobb szakács lesz, mint én.

A mai menü: chillisbab-konzerv füstölt marhával (nem konzerv) és kukoricakonzervvel, desszertnek halvakonzerv. Tegnap halkonzerv volt, konzervspárgával. Ez így megy már egy ideje, és én véget vetek a dolognak. Holnap étterem. Period.

Alvás? Francot. Ha ezzel a fos melóval végzek, akkor nem is tudom, mit csinálok majd, de ez nem rossz megközelítés:

"Először is, bemegyek egy kocsmába, és szárazra vedelem a készletet. Ezt követően belekötök öt kidobóba, és csont nélkül péppé verem őket. Ha ezzel is is végeztem, akkor döbbenetes számú prostituáltat bérelek, és az sem fog zavarni, ha kiderül, hogy közülük néhány valaha a feleségem volt. Ezek után pedig drogokat szerzek. Mi több, magammal viszek egy nagy párnahuzatot, és teletöltetem anyaggal. Amikor pedig ez is megvan, az egész cuccost elszámoltatom költségként."

No igen, ajándékozni jobb, mint kapni, főleg ilyesmit. Srakker kollega már biztosan rég kitekerte azt a két kecses üvegnyakat, arckifejezése azonban mindent megért. Gondolom, a hattyúk lelke már a démonoké, de attól félek, bosszút forral. Az tuti, hogyha a jövőben feltűnően vidám fejjel hoz nekem ajándékot, körültekintően bele kell hallgatóznom a csomagba, és ha nem ketyeg, az azt jelenti, hogy nem úszom meg egyszerű felrobbanással.

Most én vagyok láma, ahogy szokásos, vagy tényleg seriously fucked up a blogspot.com?

Egyszer vége lesz ennek a melónak, és akkor ki fogom aludni magam. Ezt nyugodtan vegye mindenki fenyegetésnek.

Huhh, ha ez kijön, és ugyanúgy vonatkozni fog rá az unconditional lifetime guarantee, mint a többi Swamp Rat halefra, akkor azt hiszem, komoly vetélytársa lesz a Buck Stridernek.

Érzelmi fehérzaj és hangyafoci vagyok, és esküszöm, most éppen élvezem.

"I gotta get out, gotta get out, in"

Kaptam egy SMS-t. Holnap felugrik ex-asszony, és felvarrja az inggombjaimat. Ha akarnék, protestálhatnék, de nem teszem. Imádom nézni, ahogy van, és szeretem, ha vannak gombok az ingemen.
This could get ugly.


Ma pedig összefutottam egy dögvészesen kúl csajjal. Nem lesz a dologból semmi, istenigazából egyikünk sem kér a lehetőségből, de mégis, jó látni, hogy vannak még olyan nők, akikbe bele tudnék szeretni, ha akarnék. Remény, baszod. Ahol egy van, ott van több is.

Figyelem T. közönség, igazzy szarbafulladás tanúi lehetünk. Nem vesztegetnék szót a kérdéses mű színvonalára, és azzal se fárasztom magam, hogy minősítsem a szerkesztőket, a szerzőket, az ismertető és a fülszöveg íróját, csak kiemelném az "antológiáskötet" kifejezést. Azt hiszem, ez mindent elmond. Innen nem vezet lefelé út.

Die motherfucker, die!

Hell yeah!

Kár, hogy a Jack Daniels árát ez semmiben nem befolyásolja, és az Old Smuggler árát sem fogják még lejjebb vinni, de ez azért tényleg jó hír.

Jah, és isten hozott a linkek között, Psyclonejack kollega. Remélem, később sörözünk is.

Esedezem, árulja el valaki, hová tűnt két doboz dögerős (A terhes nők dohányzása károsítja a magzat egészségét.) Ronson a 48 órája vásárolt fél kartonból! Biztosan elkínálgattam, vagy leöntöttem sörrel és kidobtam, vagy a másik télikabátom zsebében hagytam, vagy esetleg lucskos dohánytörmelékké őrlődött az esti Fear Factory koncerten. Ugye így történt, és teljesen kizárt, hogy azt a 40(!) szál koporsószöget egy nap alatt elszívtam? Szóval nem látta valaki? Ön? Ön? Esetleg ön?
Hazudjatok nekem valami szépet plíz, mert a végén még kiderül, hogy nagyon kemény voltam, és megint sikerült legyőznöm azt a rohadt akaraterőmet!

Ráadásul még ez is.
Hát, ezek után egyet tehetünk; reménykedhetünk benne, hogy legalább egyszer tilosban parkolnak ezek a szarcsimbókok az egyéves próbaidő alatt. Komolyan, könny szökne a szemembe a meghatottságtól, ha azt olvashatnám, hogy az egyik hulladék tényleg felkötötte magát, amikor kézbesítették neki a bírósági idézést, a másiknak pedig a végbelén át toltak fel egy zsáknyi tudatmódosítót a sitten.

This was one of those days...

Kedves 2004 június 17., nagyon örültem neked, de valahogy sokkal nyugodtabb vagyok most, hogy 2004 június 18. behintette oltatlan mésszel a kibelezett hulládat.

Huhh bazmeg, majdnem lebuktam. Oké, hogy népszerű kis blog ez, és rendben, hogy egyéb netes és IRL megnyilvánulásaim alapján meglehetősen letagadhatatlan, hogy ki a rák is az a Búvárzenekar, de azért nagyon, de nagyon fos dolog lenne lebukni, főleg valamelyik Hölgy Mark Sok előtt, nem is beszélve a számozottakról. Igen, tudom, hogy ez csak idő kérdése, de azért késleltessük, ha lehet. Bazmeg.

Az a véglény pedig, aki Rolling Stones koncertfelvétel MP3-nak álcázva feltette a kis adware-jét a kazaalitera, nyugodtan jelentkezhet egy parasztlengőért. Órákig tartott, amíg leírtottam, és még mindig nem vagyok biztos a dolgomban. Ügyes, mert mivel nem vírus, a Norton úgy engedte be, hogy körbecsaholta, és még a farkát is csóválta hozzá. Bad doggie.

Lenne még némi rinyálnivalóm azokról a hölgyekről, akik minden látható ok nélkül éppen olyan árnyalatúra festik a hajukat, mint ex-asszony, de ez már tényleg extrém. Hideg kirázott, víz kivert, épp csak a nap nem szívott ki, de ez már így is 66.6%-os remeteszex. És mindez egy - amúgy nagyon csinos - hajszín miatt. Hisztis állat vagyok, tudom, de mivel közeli ismerőseim túlnyomó többsége is az, garantáltan terepszínű maradok.

Most, hogy nappali fénynél is láttam egy olyan tányért, amit én mosogattam el, be kell látnom, hogy szánalmas a technikám. Nem is tudom, mihez kezdenék eldobható műanyagtányérok és háziasabb Aktuális Hölgy Mark Sokak nélkül.

Wow, azt hiszem, ez volt életem legrövidebb depressziós szakasza, az alábbi postot azért benthagyom a történelmi hűség kedvéért. Szerencsére régen volt az a
május 28, ezek már csak utórezgések.

Jah, és a nap e-mailje:

> aki meg nem tudja július vége augusztus eleje csüt-vasárnap (*****el egyeztetve -
neki
> előre szabit ki kell venni hétvégére is...)
> LOOSER TÚRA indul
> ajánlom figyelmébe mindenkinek hogy személyesen
megyünk körbe
> és rugunk picsán mindenkit aki nem jön!!!!
>
> elképzelés: ********** - ***** kirándulás (esetleges *******i
hegység
> kirándulással egybekötve)
> **********-kultura-szellem (a csapat civilizációs-kulturális
> beállítottságát ismerve fakultativ)
> *******i hg-kirándulás-test (a csapat gyenge eü-állapotát
tekintve csak
> saját felelősségre választható)
> *****-borospince-lélek (ismerkedési est loosereknek,
KÖTELEZŐ ,megjelenés
> illő viseletben)
>
> PS: gyengébb idegzetűek figyelmébe: valszeg a csapat jelentős része
> mindenhol merevrészeg lesz de ez nem lehet gond
>
> igény szerint alvás a szabad ég alatt/sátor/faház/hotel/kocsi
> van A és B csapat + egy csomo B terv
> A csapat kocsival közlekedik vagy valami ilyesmi
> B csapat megpróbálkozik kenuval lecsorogni a ******on (ha
lehet - még utána
> kell nézni)
>
> nos hozzászólásokat és résztvevőket várunk illetve egyéb terveket és
> ötleteket ha máshova szeretnétek menni
> továbbá hogy tökös legényként ki vállalna be egy vizi közlekedést a
******on
> ergo A vagy B csapat
>
> hijjatok vagy irajtok nekem vagy a listának
> üdv
>
> PS:hülye kifogásokat nem fogadunk el , ne is próbálkozzatok... ha
más nem a
> hétvégét tegyétek szabaddá BUZIK
> + időben reagálni mer meg kéne szervezni is ám!!!

Az én haverjaim. Fejenként átlagban másfél diploma, nagy karrierek hajnala, házasság sehol, gyerek senkinek (bár a fene se tart számon minden lyukas kotont), és mindenki lyuksógor mindenkivel, de féltékenység sehol. Büszke vagyok rájuk így tíz év után is. Sőt, egyre büszkébb. És igen, a látszattal ellentétben mindenki a rohadt nagy tévét választotta. Még én is.

Havi nagybevásárlás a Tescoban. A zsákmány: MaNcs, HVG
vagy öt kiló konzerv, tabasco, szójaszósz, barnacukor, kiló kávé, karton Hunor, öt doboz Ronson, két csomag szemétzsák, két liter citromlé, gagyi kínai torx készlet, fogkrém, fogkefe, borotvahab, egy raklapnyi műanyag kávéspohár, két kiló füstölt marha, fél kiló bacon, egy üveg olcsó de eredeti scotch, hat doboz Holsten, és ez.

Csupa olyasmi, amire minden rendes agglegény-háztartásban szükség van. Semmi spéci. Szót sem érdemelne az egész, ha nem vettem volna mindezek mellett egy csomag csirízállagú mozzarellát, egy doboz paradicsomszószt és négy doboz kaukázusi kefírt. Ilyesmiket én nem eszem, ezeket az extrém tételeket ex-asszony szokása volt megrendelni, amikor tudta, hogy bevásárolni megyek. A szokás hatalma bazmeg.

Egy kicsit még bámulom a cuccot, aztán kiszórom az egészet a picsába.
Bassza meg, pedig tegnap már majdnem képes voltam végighallgatni egy lassú nótát.

A depressziométerem mutatója ismét kiverte a műszer oldalát, és alacsonyan szállnak az önmarcangok. Eső lesz, méghozzá a radioaktív, esernyőoldó fajtából.

Másnapos vagyok, pedig garantáltan egy kortyot sem ittam tegnap. Hiába, mindig sikerül kicsipegetnem a kalácsból a mazsolát.

Ennyi. Lights, camera, silence on the set, alvás.

Nah. Új mailcím megvan, számlálók e-mailje átirányítva, Bodzilla kollegina, Egyiptomi kollega, kösz a segítséget, a továbbiakban már csak a template miatt foglak zaklatni benneteket. A ti kis lámátok talpraállt. Hát nem megható?

Azt a júzert meg külön tiszteltetem, aki a "lógómellú+nők" keresőszavakkal talált rám. Hát, ízlések és pofonok haver, és bocs, hogy csalódást okoztam.

A Checkpoint Charlie, a hangszigetelés, a Batman rajzfilm, a Samurai Jack, és az Aston Martin után érdeklődőktől is elnézést, szerintem nem ezt várták.

És yesssz, már nem félek attól, hogy elálmosodom meló közben. Érzem, hogy már akkor sem tudnék aludni, ha szabadna.

"Until I’m six feet under
Baby I don’t need a bed
Gonna live while I’m alive
I’ll sleep when I’m dead"

Nédda' bazmeg, ez egy Bon Jovi szöveg... Hogy miket elő nem hoz belőlem a taurinmérgezés.

Egy V8 Volvo!
Azt hiszem, ideje elkezdeni a gyűjtögetést.

"De jó neked, te otthon dolgozol!"

Lófaszt, bazmeg, én a munkahelyemen lakom.

Copyright by Brainoiz kollega, ha nem tévedek, bár azt hiszem, ő szalonképesebb volt.

67.467 csekkolt minőségű leütés 14:00 óta. Sok, de nem elég. Aludni már késő van. Koffeint és taurint nekem, na meg Fear Factoryt háromjegyű decibellel!

Most.

...és nem ma fogok leszokni a cigiről, a fekvőtámaszokról és az online kellemetlenkedésről sem. Kár, hogy ezek közül csak a második az, ami egyértelműen egészséges.

Meló vége 12:00-ig, mert technicolor karikák pogóznak a szemem előtt. Söröm ellenben még van féldoboznyi, így blogokat olvasgatok. Ez még engem is meglep, elvégre exhibicionista vagyok, nem voyeur.
Most azonban úgy tűnik, két olyan kollega (oké, egyikük kollegina) blogja is belerül a linkek közé, akiket amúgy nem ismerek IRL. Egyikük dögös dolgokat ír, és ráadásul nyilvánosan dícséri az első könyvet, amelynek 75%-ban társszerzője/egyes számú gyanúsítottja vagyok, másikuk pedig egyszerűen kedvemrevaló pszichopata.

Azért előtte megbeszélem velük a dolgot, vagy legalábbis értesítem őket, nehogymár váratlanul érje őket, hogy egyik oldalról a bbc.co.uk, a másikról meg a srakker.com szorongatja őket.

Nédda' egy post nevű word file! Jah, igen, ezt tegnap tettem félre, amikor behalt a havi 15K HUF-os Chello, hogy az isten akárhová tegye a hülye fejüket. Se net, sem a Discovery békés, néma villódzása a háttérben. Szar volt így dolgozni, bazmeg. Anyátok.

Hétvégén összefutottam @mil haverral. Kiszámoltuk: idestova 22 kibaszott éve vagyunk barátok. Igen, ez azt jelenti, hogy általános első óta, alig túl az ágybavizelős korszakon. Ultrabrutál sokfogásos ebéddel (vacsorával?) kezdtük a De Niroban, utána szerény barlangomban folytattuk. (Jah, Wittmanék meg leszophatnak, a De Niro a budai oldal legjobb étterme, a sajtmártásos lazacuk pedig kimondottan egy költemény.) Volt Gösser Ice, Ottakringer, bourbon és scotch. Tisztára, mintha urak lennénk, pedig erről hálistennek szó sincs, maximum ízlésünk van.
@mil még a jenki hadsereg alkalmazásában áll, időközben Emersonos lett, és továbbra sem tanult meg sem inni, sem éjszakázni, de egyig, amíg bírta ugyanolyan kellemes társaságnak bizonyult, mint húsz éve, amikor a bolgár tankmodelleket robbantgattunk petárdával.
Később megérkezett Srakker kollega, ittunk, dumáltunk, röhögtünk, és hetek óta először kerültek szóba nők úgy, hogy nem csikorgattam a fogamat közben.

Kötöttünk továbbá hármasban egy megállapodást, miszerint ha II. Bush megbukik novemberben, akkor örömünkben olyan durván berúgunk együtt, hogy a végére el is felejtjük, miért is kezdtünk el vedelni. Addig minden kedves érdeklődő csatlakozhat, feltéve, ha nem zavar senkit, hogy ugyanezt a procedúrát fogjuk követni akkor is, ha megválasztják azt a faszt még egyszer. Igaz, akkor bánatunkban.
Az összeesküvéselméleteket meg nagy általánosságban rühellem, de mégis, nehéz nem elgondolkodni rajta, hogy Bin Ladent már rég egy ultratitkos Fort Knox kópiában őrzik, csak azért, hogy októberben előszedhessék.

Vazze, már vagy 48 órája az Opiate-et nyomatja a fejemben egy megkergült DJ. Nem gond, tényleg jól szól még a homlokom mögül is, sokkal rosszabb volt, amikor pár évvel ezelőtt ezt a monstrosityt kellett kivernem a fejemből. Esküszöm, akkor kis híján jégcsákányhoz folyamodtam.

Állítólag nagyon sok helyen panaszkodott rám a mocsok. Gondolom, mindenhol mélyen megértették. (Haha! Hahaha! Mwuhahahaha!!!)
Örülök, hogy fáj neki a dolog, és remélem, hogy a jövőben talán a becsületességnek legalább a látszatát képes lesz fenntartani, bár az ő esetében ez is valószínűtlen.

Tulajdonképpen nem is értem, miért indítottam kereszteshadjáratot ellene, elvégre személy szerint nekem soha nem ártott. Vagy az a mérhetetlen igazságérzetem teszi, vagy egyszerűen csak jólesik bántanom valakit. Ha ez utóbbi - és erre gyanakszom - akkor ez alkalommal legalább az alanyt jól választottam meg.

Ez a nóta egyszerűen döbbenetes. Kár, hogy mindezidáig nem találtam még egy olyan Tool számot, amelyik akárcsak megközelítené, de azért még próbálkozom. Pesze, lehet, hogy csak egyszeri próbálkozás volt, mint ez a Live-tól. Azért ez utóbbit nem a szövege miatt szeretjük.

A plüssfóka pedig hiányozni fog. Ha egy kicsit s figyelte a monológjaimat és a geszusaimat, többet megtudhatott rólam, mint az összes exem együttvéve. Remlélem, legalább nőstény volt, a kurva anyját.

Rómaiék dögös is zenekart dobtak össze, frankó koncert volt. Váratlan fordulattal Aktuális Hölgy Mark I is elkísért, kis híján meg is hatódott a Zombie feldolgozástól. Make no mistake; a nótától, még véletlenül sem az én társaságomtól.Tulajdonképpen nem is rossz elkeseredett, félromantikus biovibrátorrá válni. Igen, ha sokáig mondogatom, talán még el is hiszem.
Árnyékok a múltból, mondanám, ha szorult volna belém valami költőiség. Ideje lesz új nők után néznem, mert a végén még összebalhéznak a csontvázak a szekrényemben.

Csontzene.

Kúl.

Persze, hogy szavazok. A szavazati jog olyan, mintha a kezembe adnának egy fegyvert egyetlen lőszerrel a tárban, és kizavarnának az Omaha beachre. Valószínűleg bedarálnak, de azt az egy lövést kurvára le fogom adni. Remélem, győz a legkevésbé aljas féreg.

Jön ex-asszony és ex-anyós a cuccokért. Segítek neki lehurcolni a nehezebb darabokat, kedvesen vicsorgok rájuk kettőt, utána megyek, letolok egy egészségtelenül nagy darab steaket, aztán megnézem Rómaiék koncertjét.

Berúgni nem merek, pedig talán segítene.

És most röpke Blitzkieget kezdek a magyar sci-fi/fantasy/rpg élet lógómellű, tágrabaszott pinájú testén élősködő pondrók ellen. Tessék szépen nekem drukkolni, mert bármennyire is nehéz elhinni, én vagyok az egyik legkevésbé rossz alternatíva.
Igen, elég szánalmas ez így, tudom.

A sci-fi és a fantasy épp a legtisztább, legromlatlanabb eszképizmust testesíthetné meg, lehetne igazzy Shangri-La, de ameddig magukat művésznek tartó csődtömegek és magukat embernek tartó férgek rombolják a mindennapi álmokat, addig marad a posvány.

Lehet, hogy kiállhatatlan, brutálagresszív állat vagyok, lehet, hogy akkor sem tanulok meg írni, ha dijoni mustáros satuba fogják a heréimet, de legalább nem kisemmizett alkotók és összezúzott álmok punnyadt pöcséről szopom le a verítéket 0.5 HUF/leütésért.

Szerencsére nagyon ritkán álmodom, és még ritkább az, hogy ébredéskor is emlékszem rá, mivel bombázott a tudatalattim alvás közben. Ma sem volt másként, de az biztos, hogy izgalmas dolog lehetett, mert arra riadtam, hogy egy négyzetmilliméter bőr sem maradt a jobb öklöm bütykein, és aranyos kis vérfoltok vannak az éjjeliszekrényem sarkán.
Nem tudom, kivel bunyóztam, de remélem, sikerült elijesztenem.
Mindenesetre mák, hogy Aktuális Hölgy Mark Sok ma nem fordult elő mellettem, tutira nem örült volna, ha péppé verve ébred.

Akkor ma mulatunk. Főúr, még egy doboz Hansaplastot!

A mai napon kaptam vagy négy ilyen levelet:

"Tisztelt Búvárzenekar úr!

Amennyiben nyolc napon belül nem egyenlíti ki tartozását, úgy cégünk kénytelen lesz Önt torkondöfni fasszal."

Picsába, ha ez így megy tovább, pár hét múlva aggódni kezdek.

/Unott ásítás

Az alábbiakért a felelősség felerészben Hombrét terheli.

Fiktív párbeszéd:

(Slash belép a decens londoni pubba. Laza, mint a hátsó fogam, as usual.)
Slash: - Egy hordónyi Jack Danielst/Kék Smirnoffot, de máár!
Csapos: - Sajnálom uram, de öt óra előtt nem szolgálhatunk fel alkoholtartalmú italt.
Slash: - Valahol most öt óra van.
Csapos: - Akkor vedelj ott, baszod!

Okéoké, mentem aludni. Talán végre sikerül.

Persze, tudom, hogy a Filter nem Kurt Cobainról írta ezt a nótát, de mégis olyan jó elhinni.
Már akkor is az agyamra ment az a tehetségtelen bohóc, amikor élt, nemhogy most, hogy elásták, és ettől rögtön ő lett az atyaisten. Már maga a Seattle-stílus meghatározás is egetbaszóan nagy baromság, de ha már itt tartunk, akkor adjuk a kreditet az igazi zenészeknek, és úttörőknek. Mond az még egyáltalán valakinek valamit, hogy Mother Love Bone, Soundgarden, meg Green River?
A kreatív múltértelmezés már a rockba is betette a lábát, és ha egyszer Reagan is nagy elnök lehet, akkor maholnap az is kiderülhet, hogy Jagger és Richard is a Nirvana roadjaiként kezdték.

Megjavították.

A pontos szöveg a következő: "A Fiumei úton/Rottenbiller utcán a lámpa pirosra váltott. Kérem, már ne lépjen az úttestre."

Értitek, aszongya, kérem. Nem kérjük, mintha a kihelyező szervet (rendőrség? főváros? önkormányzat?) képviselné, hanem a saját nevében beszél. Egy öntudatra ébredt, beszélő jelzőlámpa. Mivel azonban nincs lehetősége, hogy be is tartassa az utasítását, létezése teljesen céltalan. Akár el is nevezhetnénk Marvinnak.
Alapjában véve hálás sci-fi téma lehetne, ha nem volna totálisan érdektelen. Talán szólnom kéne egy-két zsoldosdíjas zseninek is a dologról. Garantáltan írnának belőle egy trilógiát.
Igen, geci vagyok, tudom.

Jah, mellesleg van időjárás is. Olyan átható Summer in the city hangulat van éjjel még a Keleti aluljárójában is, hogy kedvem lett volna elsétálni a város sokkal vonzóbb pontjaira, hogy bután krúzoljak egy dobozos sörrel a töküres hajnali utcákon. Persze, nem tettem meg, mert itthonról integetett utánam a meló. Újabban tényleg csak ő vár haza. Talán vennem kéne egy kutyát. Egy darabig hízlalgatnám, utána megnézném, tényleg nem lesz-e belőle szalonna.

Valami azt súgja, tetű egy nyár lesz ez. Majd tárcsázok keményen.

Dial Hard

Oké, értem én, legfőbb érték a bevétel, de a diesel Jaguar kombit már a perverziók közé sorolom.

Minden pillanatban várom a Ferrari kisteherautót, az Aston Martin SUV-ot, és a Rolls-Royce buggyt.

Cadillac harckocsi már volt.

A magyar Word nem ismeri a légitámadás szót. Javaslat: légytámadás. Szemem se rezdül.

A hideg kiráz bazeg. Miért van az, hogy az amúgy kedves, intelligens, érzékeny, imádnivaló nők csakis egyféleképpen képesek megszabadulni a magunkfajtától?
Bassza meg, mintha magnóról hallgattam volna vissza az ex-asszony szavait ma egy havertól, pedig garantáltan két, teljesen különböző nőről és szituációról volt szó.
Egy kis fantáziát, hölgyeim! Jöjjön a világvége, ha kell, de legalább ez a pitiáner kis armageddon legyen testreszabott és egyedi, ha lehet.

Ezen a héten különösen intenzív szociális életem lesz. Eddig jó. A rossz hír, hogy a találkozók mintegy felére az általános tavaszi megzuhanás alkalmából kerül majd sor. Hiába, kölcsönrinya visszajár. Kurvára az agyamra megy, ha olyanok kerülnek a padlóra, akiket szeretek, majdnem annyira, mintha az élet velem törölné fel a padlót. Végülis, ha csak annyi segítséget tudok adni, amennyit én kaptam, már megérte.

Addig meg munka. A mosogatást persze még szabotálom. Ha szusszanok is pár percre, azt arra használom majd, hogy a template-et abuzáljam, merthogy végre találtam megfelelő epitheton ornanst Srakker kollega blogjára.

A nap első kérdése: vajon lehet-e még borostának nevezni azt a drótakadályt, amit négy napi borotva-ignore után visel az ember az arcán, vagy ennek már totál más a neve?

Már biztos, hogy nem úszom meg, holnap mosogatnom kell, ráadásul teregetnem is.

Fuck.

Az ember azt hinné pedig, hogy kevesen ejtenek könnyet a vén faszfejért. Well, whatever.

Hónapok óta először készülök egy tévéműsorra. 21:00-től D-Day a Discoveryn, és én nézni fogom, mint egy zombi. Hideg sör, cigi, és semmi dolgozgatás-netezgetés közben.

Jah, Magamura kollega, megnéztem az Opinel-árfolyamokat. 2000 és 5000 HUF közötti összegbe fájnak. Szerintem megéri.

A statszektor meg bekaphassa.

Ez nem ingyenkoncert volt, hanem zavargás, kezitcsókolom. Mi mindenesetre még Suzanne Vega előtt elhúztunk a retekbe. Már a ki és a bejutás is felért egy súlyos Korn koncertes pogóval, szegényebb is lettem néhány inggombbal. Mindenesetre most láttam életemben először főttkukorica-árust crowdszörfölni a talicskáján, és már ezért is megérte. Now I've seen everything.

Koncert helyett a törzshelyre mentünk, és ittunk hajnalig, as usual, sokan voltunk, korrekt kis buli volt, Jack Danielssel, szívhzszóló beszélgetésekkel, lájtos flörtökkel. Az meg kimondottan kurvajó, hogy a Rómaival annyi év után ismét feléled a mindennapi kapcsolatunk. Ideje volt.

Ex-asszony pedig mégis a jövő héten hurcolja el a cuccát. Nagyon remélem, hogy nem óhajtja sokáig húzni az időt.

Ez a fickó meg egy kibaszott zseni. És igen, ezt még nagyon gyakran el fogom mondani.

ZOO TV

Look what you've done to me. You've made me very famous and I thank you.
I know you like your popstars to be exciting so I bought these. Now my
time among you is almost at an end, the glory of ZOO TV must ascend and
take its place with all the other satellites.

Don't fear, for I'll be watching you. I leave behind video cameras for
each of you!

**Tape each other, tape yourselves, children tape your parents...parents
take care. Tape all of this, and watch it. I'll be with us always. As close to you
as your vcr and your personal headphones**

So many listening tonight I have a list....

People of America: I gave you Bill Clinton, I put him on CNN, NBC,
C-SPAN. Too tall to be a despot, but watch him closely.

People of Asia:

Your time is coming.
Without your tiny transistors none of this would be possible.

People of Europe:

When I came among you, you were squabbling like children. Now you're all
hooked up to one cable, as close together as stations on a dial.

People of the former Soviet Union:

I've given you capitalism so now you can all dream of being as wealthy
and as glamorous as me.

People of Sarajevo:

Count your blessings. There are those all over the world who have food,
heat and security. but they're not on TV like you are.

Frank Sinartra, I give you MTV, demographic.

Salman Rushdie, I give you decibels.

Goodbye Squidgy, I hope they give you Wales.

Goodbye Michael.

Goodbye all you Neo-Nazis. I hope they give you Auschwitz.

Hirtelen jó kedvem lett, de ötletem sincs, mitől. Igen, teljesen józan vagyok. Oké, már kitöltöttem magamnak egy műanyagpohárnyi ultraszutyok vodkát, és behűtöttem két doboz sört, (Szigethangulat, hell yeah!) de eddig egy korty se. Valami spontán önvédelmi reakció lehet. Vagy a random Aerosmith hatása.
A munkatempóm is lelkesítő, bár fasse tudja, legoptimistább esetben is kések vagy egy hónapot vele, azt hiszem, ezt a kontaktot temethetem. Fuck. És nem, nem gondolok bele. Semmibe.

Holnap mindenesetre súlyosan leisszuk magunkat egy olyan hölggyel, aki nem mérhető Markban, merthogy haver. Holnapután meg nem lesz Vampire, mert Sting tata ingyen zúzik, és annyit még nekem is megér.

Az alvás persze nem megy, ezért megnézem a fellow bloggereket, vajon ki említi meg a magyarok közül a Rolling Stonest? Googlemode on, rettegjetek.

Mosogatnom kellene. Meg porszívóznom.

Hát nem. És akkor sem.

Ex-asszony nálam aludt. Úgy kapaszkodtunk egymásba elalváskor, mint két fuldokló a lyukas fehércápába. Így is ébredtünk, és ez már furcsább. Megvan neki is a maga baja, de ezen sajnos már nem tudok segíteni.
Mindenesetre tisztáztuk a tisztáznivalókat, és már tudom, hogy a mi öt és fél évünket szép emlékei között őrzi meg. Röhögjetek ki, de ez jó. Nagyon jó.
Néha még összefutunk, azt legalábbis határozottan megígérte, hogy az inggombjaimat felvarrja a jövő héten. Mosogatni ellenben kurvára nem fog, efelől semmi kétséget nem hagyott.

Nah, sikerült leírnom. Nem hittem volna.

Ez meg itt a kötelező napi bazmeg, ki ne maradjon.

Ugyan, miért nem tudnak az emberek közlekedni ebben a telibaszott városban? Ha csak kocsival lennének balfaszok, mindent értenék, de gyalog is olyanok, akár az agresszív lemmingek. Komolyan, nem várok semmi spéci szolgáltatást, csak annyi udvariasságot és józan észt, amennyit én szoktam tanúsítani. Esküszöm, az se sok, de legalább valami.

Példa 1. A buszról az emberek le szoktak szállni, vagy legalábbis kurva ritka, hogy valaki a hetes csuklójában alapít családot, és onnan is megy nyugdíjba. Következtetés: a megállóban szépen oldalra sasszézok az ajtóból, mert tudom, hogy úgyis fel fogok férni, és nem keserítem embertársaim életét azzal, hogy buta szemekkel bámulok az arcukba, amikor belémütköznek. Komolyan, ennyi. Namármost ezek után miért csodálkozik a sok létforma, ha nekem sincs kedvem lekígyózni a lépcsőről? Sajnálattal jelentem, hogy a holttesteteken keresztül is le fogok szállni az Astoriánál, férgek. Ezentúl is.

Példa 2. Az aluljáró lépcsőjén sokan közlekednek. Metróhoz, a túloldalra, meg minden. Következtetés: nem éppen a lépcső közepén fogom árulni a biliacélból készült manikűrkészletemet, és nem ott üldögélve teszem közszemlére a rózsadombi műpunk pofámat, mert a terhes nők, és az öregek dolgát kurvára megnehezítem, továbbá azt is kockáztatom, hogy a kósza Búvárzenekarok élveteg vigyorral felrúgnak, mint kakas a lószart. Nem, itt sincs bocsánatkérés, és legközelebb is ezt fogom tenni, akkor is, ha rendőrt hívsz, te szar.

Példa 3. Nem andalgunk négyes menetoszlopban a Rákóczi úton, mert fennáll a lehetősége, hogy mások sietnek, és a mi nyugodt tempónk miatt meglehetősen fontos dolgokról késnek le. Ha mégis ragaszkodunk a csatárlánchoz, akkor az udvarias kérésre nem oldalra nézünk dacosan, hanem félreállunk, és elengedjük a futóbolondot, és nem, a világért sem élünk vissza azzal, hogy hölgyek vagyunk, és a Falling Down-közeli Búvárzenekarok úgyse fognak minket fizikailag és/vagy verbálisan bántalmazni.

I hate it here
I hate it here
I hate it here

Meló, a háttérben jól hallhatóan Discovery Channel, háttérzajnak Front Line Assembly.
Évek óta bosszantanak a szar fordítások, többnyire már csak legyintek, ha az aircraft-carriert repülőgép-anyahajóra ferdítik, vagy összekeverik a hadihajót a csatahajóval. Az viszont, hogy a tarack jelentésű Howitzer szóról azt hitte a szakma szégyene, hogy márkanév, már tényleg sok. Persze, olvastam én már 45 milliméter átmérőjű pisztolyról is, azóta magasabb az ingerküszöböm.

Linkelgetni és HTML-ezni meg most nincs időm, ha valaki kíváncsi, miért említem meg a dolgot, javaslom a google-t.

Bassza meg, remélem, egy év múlva röhögve olvasom ezeket a picsogós postokat.
Remélem, akkor mélyen meg fogom vetni magam minden kibaszott képernyőre vetett sorom miatt, és nem azért, amiért most.
Remélem, egy év múlva okosabb leszek, és többé nem követem el ugyanezeket a hibákat.
De leginkább abban reménykedem, hogy ex-asszony jobban érzi magát, mint én, és tud nyugodtan aludni.

Ébredéskor még majdnem minden rendben, a nappal is egész okés, de ilyenkor, lefekvés előtt jönnek a démonok. A faszom legyen a fogkeféjük.

A Magány nevű pondró a legfeltűnőbb, de őt rövid tétovázás után felhőtlenül pofán tudom röhögni. Megszoktam.

A Féltékenység valamivel nehezebb eset, de mert mivel tartása is van az embernek (még a Búvárzenekaroknak is) így őt lenyomom, mint a bélyeget, azt' ha sokat lappang, megmagyarázom neki, hogy amit a francia gyerek csinált egy alkalommal, az nekem valóságos életformámmá vált a nemi érésem óta. Legalábbis, egyetlen olyan alkalomra sem emlékszem, hogy megkérdeztem volna a Hölgy Mark Sokaktól, mit szólna hozzá a barátjuk, ha tudna rólam. Kezelhető.

A Félelem megfoghatatlan, így nem is próbálom megfogni. Kerülgetem, elfutok előle, néha ráijesztek, esetleg elbarrikádozom magam a "meló.txt" fájlba vagy egy plüssfókátlan sarokba. Megoldom, nah.

A Lelkiismeretfurdalás ellenben egy kemény kurafi. Erősebb, gyorsabb, nagyobb, képzettebb, mint én, és van egy kurva nagy Matriarch az összes kezében.

Két jótanács a művészet világából.

1. "No one gets left behind"

2. "All that you can, leave behind"

Most akkor mi legyen, bazmeg? Még töprengek.

Mindenesetre a Black Hawk Downban is feltűnik a Faith No More, ráadásul az aktuális kedvenc nótám. Pedig abban a kurva filmben garantáltan csak egy nő van, azt is lelövik.

Ma közös ebéd Srakker kollegával, utána sör. Kösz társaságot, és a meghívást, mindkettő rámfért.
Amúgy franc az egészbe, éppen ma akartam egy dögös kis postot írni a Rottenbiller-Fiumei-Rákóczi kereszteződésében álló, beszélő jelzőlámpákról, de a város egyetlen Bladerunneres cucca ma éppen bőszen kussolt. Ha megint megszólal, okvetlenül beidézem.
Szóval. Meló again.

Fáradt vagyok, halálra melóztam magam, punnyadt vagyok, dühös vagyok, búvalbaszott vagyok, de ex-asszony ultramega-drága-magyarországon-beszerezhetetlen-jajjbazmegmileszhamegolvad francia sajtját kizárólag azért fogom megenni, mert éhes vagyok, mint három másik.

Ha nem tetszik neki, pereljen be.
I'm soooo evil tonight.

Well... oké, S30V, titánmarkolat, flipper, tip down, tanto hegy, Camillus, meg minden, de mégis, olyan kis törékeny darabnak látszik. Sokkal, de sokkal jobbat vártam. Ennél még az ATR is dögösebb, pedig én aztán a legkevésbé sem vagyok Spyderco fan.

Nah, vajon hány szerencsétlen talál ide a google-ról, a Spyderco szóra, ha kiadja majd nekik a blogomat a magyar nyelvű oldalak között? Mindent a látogatottságért.

Mai mottónk:

"It takes a strong man to cry, but it takes an even stronger man to laugh at that man."

Sírni sajnos nem igazán tudtam, a röhögésem meg még kábé olyan őszinte, mint W. Bush, de azért ez is egy kezdet.

Péntek óta elszívtam egy karton cigit. Kék Gauloisest és Camelt, felváltva. Az addig oké, hogy ezt a tempót anyagilag sem fogom bírni, de gazdag még lehetek, tüdőlebenyből ellenben csak öt van. Ezt tehát sürgősen abba fogom hagyni. Ex-asszony búcsúajándékként pofánvert két csomag kék csíkos Fisherman's Frienddel, és gondolom, nem azért adta, hogy ereklyeként őrizgessem.
I've got mints, and I'm not afraid to use it. Hétfőtől visszatérek a napi 5 Hunorra, kibékülök a fókával, és szépen elkezdek kimászni magam alól.

Nem történt semmi.

Az embereket néha elhagyják a nőik, és ha valaki úgy bánik velük, mint én szegény, jobb sorsra érdemes ex-asszonnyal, akkor hülye, aki az én kis szappanoperámon csodálkozik.

A hörcsög halott, de a kerék forog tovább.

Most mindenesetre megyek, és ruppótlan módon bebaszok Vilmos kollegával, és közben elmagyarázok neki mindent, amit a Pontiac Parisienne-ről tudok.

A fóka él. Ismétlem, a fóka él.

Ha viszont az a rohadt plüssfóka tovább bámul a sarokból a gombszemeivel, akkor kibaszottul le fogom mészárolni, bassza meg.

Szorgalmasan öblítgetem a sebeimből a sót. Ginnel. Mar és szaggat, de legalább van benne alkohol.

Rossz hír: Fáj. Kibaszottul fáj, és nem kell nyomogatnom, nem kell a vart tépdesnem, nem kell egymáshoz dörzsölgetnem a törött csontvégeket, akkor is fáj, ha nem basztatom.
Jó hír: Miután (engedéllyel) kidobtam az ex-asszony baszait, végre kényelmesen elfér a borotvahabom és a fogkrémem. Mi több, ami azt illeti, egy tengeri mérföld hosszúságú borotvahab-csíkot is be tudnék tekerni az eddig olyan túlzsúfolt fürdőszobaszekrényembe, annyi a hely. A végén még ki is próbálom.

Válaszolt.

Azt mondta, én is neki, de nem úgy.

Hurrá.

Stay fuckin' tuned, a reklámszünet után becsapódunk ez Empire State Buildingbe is.

Valaki felírta a telefonszámát a tenyeremre. Szerencsére alkoholos filccel, így még mindig olvasható. Tegnap este éppen Hölgy Mark II-höz mentem, hogy rázúdítsam azt a hektoliteres lelkemet. Útközben egy aranyos barna leszólított a villamoson. Azt mondta, szomorúnak látszom. Tévedett, az igazat megvallva nem a szomorú lett volna a megfelelő kifejezés, de ha ragaszkodott volna a tényekhez, ezt kellett volna kérdeznie: „Figyelj, éppen úgy nézel ki, mint a Desperado
egyik rosszarcú statisztájának frissen exhumált hullája. Megkérdezhetem, mi a baj?” Ismerjük el, ez így nem lett volna olyan romantikus.
Szóval egy név egy telefonszám, és egy szmájli, épp a (kurva hosszú) életvonalam közepén. Fel fogom hívni. Majd.
Persze, teljesen kizárt, hogy éppen ő legyen majd Ms. New. Ilyen dolgok egyszerűen nem történnek meg. Legalábbis romantikus filmek forgatókönyvein kívül nem.
Call me a pessimist.
Aktuális Hölgy Mark Másfél, tudom, hálistennek nem olvasol ugyan, de itt is köszönöm, hogy elviseltél ma éjszaka.

Valaki magyarázza már el nekem, mi a faszért küldtem neki egy "Hiányzol" szövegű SMS-t. Nem, köszönöm, azt nem kell kifejteni, miért nem válaszol. Azt értem.

Jah, és ha már az a bizonyos valaki veszi a fáradságot a magyarázkodásra, akkor jó lenne, ha főzne nekem egy teát, lemosná az arcomat, ledugná az ujját a torkomon, ágyba dugna, adna egy puszit a homlokomra, és fogná a kezem, amíg el nem alszom. Ha ez nem megy, akkor megelégednék azzal is, ha iszonytatóan felpofozna. Megérdemelném.

Jé, van lelkem. Olyan régen nem használtam, hogy egészen elfeledkeztem arról a vacakról. Azért jobban örültem volna, ha soha nem kerül elő.

Ordas közhely alert: Nem tudjuk, mink van, amíg el nem veszítjük.

Előrelátó faszkalap vagyok. Néhány napja beszereztem vagy ötszáz eldobható, fröccsöntött kávéskanalat, kétszáz műanyagpoharat, és vagy fél kiló műanyagtányért. Utána persze megbántam a dolgot, mert tudtam, egy héten belül hazajön az asszony, és neki ugye, van egy olyan perverz szokása, hogy rendszeresen mosogat.

Berendezkedem az agglegény életre. Megint. Mondjuk, minden rosszban van valami még rosszabb.
Legalább nem hagyta nálam a macskáját, mint Korben Dallas exe.
Itthagyta ellenben a kurva szobanövényeit, a ruháit, egy havi fogamzásgátlóját, és az elbaszott, bociszemű plüssfókáját, amit négy éve vettem születésnapjára. Remélem, hamarabb viszi el a biszbaszait, mielőtt elfogy a türelmem, mert érzem, hamarosan lelángszórózom az egészet a picsába. Tényleg, ilyen túszcserére mindenképpen sort kell kerítenünk a közeljövőben. Vidám nap lesz, előre élvezem, bazmeg.

El akarok költözni. Már eggyel több okom van rá. Fejlemény: kisebb lakás is megteszi. A Hölgy Mark Sokak nem kimondottan helyigényesek, vagy ha mégis, hát legalább nem hosszú időre. Bassza meg, tényleg úgy terveztem, hogy vele maradok. Épp most határoztam el, hogy jókisfiú leszek, és a jövőben rácsavarom a fogkrémes tubusra a kupakot, nem gyújtok rá az ágyban, és nem csalom összevissza fűvel-fával. Mostantól persze már mindent szabad. De kurva jó nekem.

And now, the news.

Single vagyok.

Aktuális Hölgy Mark I. tegnap lelépett. Az illető nem összetévesztendő az itt tárgyalt Aktuális Hölgy Mark egyessel, akkor ugyanis ő volt Aktuális Hölgy Mark II. Bonyolult, tudom, de ez mégiscsak egy nyilvános blog, nem fogok nevekkel dobálózni. Se telefonszámokkal. Se mellbőségekkel, se szopási technikákkal.

Aki most lelépett, a nőm volt. Öt kibaszott évig. Életem első stabil, hosszútávú nője. Vele csináltam végig az évezred utolsó, és az új évezred első kettyintését. Vele terveztem először hosszú távra. És természetesen így ő volt az első is, aki itthagyott. Olyan közhelyes, olyan ócska, és olyan ruppótlan sztori, hogy szinte fáj leírnom.

Nem mondom, hogy nem volt igaza. Tényleg szarul bántam vele, talán jobb lesz neki egyedül. Sőt, jobb lesz neki mással is. A francia lyuksógorommal mindenesetre garantáltan nem jön össze, sok az az 1500 kilométer.
Nagyon szerelmes voltam bele évekig, és amilyen istenbaszott lúzer fasz vagyok, az utóbbi két hónapban ismét sikerült beleszeretnem. Úgy vártam, hogy hazajöjjön, mint még soha semmit. Hát, kár volt.
Annak idején, 16 éves koromban jártam fél évet egy seattle-i highschoolba. A Northwestbe, nem, mintha nem lenne halálosan kurvamindegy. Jó jegyeim voltak, futott a dolog, komoly sanszom volt, hogy végleg kintmaradjak. Most lehetnék jenki. Nem lennének minden nap anyagi gondjaim, havonta járhattam volna Pearl Jam és Soundgarden koncertekre, nyáron nem izzadnám halálra magam, és ha jól sejtem, már törném a magyart. Persze egy nő miatt jöttem haza. Nagymellű szőke volt, és azt hittem, amit minden 16 éves kis pöcs. Persze, ahogy hazajöttem, (haza?) a csaj elhajtott a pék faszára. Hopp, ott úszik az amerikai ösztöndíjam, a zöldkártyám, a kopott, fekete Impalám, és az aranyos, tejeskávészínű seattle-i és/vagy a vörös, tejfehér bőrű newyorki zsidó nőm.
Whatever.
Persze, ha máshogy alakul, lehet, hogy például a porondról nézhettem volna végig ahogy egy baszottfejű féreg leBoeingozza a WTC-t. Mondjuk, ha az elmúlt 48 órámat, vagy éppen a következő pár hónapot nézem, a kerozingőzben elégés határozottan kellemes opciónak látszik.

De kurva nagy lett ez a kép, és de szar az új blogspot. Ehh, whatever, lesz ez még így se.

Jóreggelt bazmeg.

Hé, nem akar valaki venni esetleg egy lakást? 60 négyzetméter, rendelőnek, irodának, kuplerájnak alkalmas, meg minden. El kéne sózni, venni egy olcsóbbat, kifizetni az adósságaimat, azt' élni, mint hekk a tűzben.
Tulajdonképpen reális terv, már fel is adtam a két legnagyobb online ingatlankajferben a hirdetést. Most jön a fecnik kihelyezése az lámpaoszlopokra, az IRL lakásügynökségek felkeresése, a könyörgés, a fenyegetőzés, az egészségügyi festés, és persze, a potenciális vevők pofánhazudozása. Hatalmas buli lesz. Fun fun fun.

Mindenesetre alkalmas lakások tucatjával vannak, most éppen a panel gondolatával kacérkodom. 10. emelet, 3 szoba, VIII. ker, a város legtetűbbnek tartott pontja, de sokkal szimpatikusabb, mint egy gyökkettő négyzetméteres, egyszobás, földszinti koporsó, ahonnan csak egy salétromosra hugyozott udvarra láthatok ki.
Aszongyák, panelben no hangszigetelés, de a szomszédok majdcsak megszeretik a Machine Headet. Sok választásuk nem lesz.

A picsába, pedig esküszöm, szerettem ebben a 120 éves bérházban lakni. Szmog, neon, 6 sávos főútvonal az ablak alatt, meg minden, de ez nem a rinya ideje, most adósságokat kell töresztenem. Majd picsogok, ha vége a háborúnak. De akkor nagyon.
Már, ha lesz kinek, és féktelen mániás depressziómban nem üldözöm el magam mellől azokat az embereket is, akiket kibaszottul nem akarok.

És most bekktuvörk. Igen, késni fogok a határidővel.



Call me when the war is over.

És mi lesz az S30V folderemmel, B+?

1039 olvasó? Kúl. Az ezredik érdeklődő között értékes hogyhíjjákokat sorsolok ki. legyen mongyuk Srakker és Zergling órája.

Népek, kösz az érdeklődést, komolyan jólesik. Tényleg.

Wow, megváltozott a blogspot.com bejelentkezési oldala. So cute and fluffy. Adjatok egy mutatóujjat, amit lenyomhatok a torkomon! Plííííz...

Aktuális Hölgy Mark kettő hamarosan visszatér Franciaországból. Jól teszi, mert esküszöm, hiányzik. Nem, mintha összeillenénk, de átkozotul szeretem. Tudom, nem vagyok normális. A barátaim (köszönet nekik) szerint ugyan Aktuális Hölgy Mark Egy és Aktuális Hölgy Mark Kettő is annyira ideális társam lenne, mint somlói galuskának a tabasco, de ha rájuk, vagy a józan eszemre hallgatnék, akkor baszhatnám a nehezen kivívott "Idióta" imidzsemet.

Bright kollega, te meg érezd jól magad a Nagy Pocsolya túloldalán. A WTC-ről már lekéstél ugyan, de hidd el, van azért még odaát látnivaló.

Szerváltam új képernyővédőt. Rulez. Valami úgyis azt súgja, az idei év amolyan Checkpoint Charlie lesz az életemben. Tudom, ennek fényében kissé pesszimistának tűnik a cucc, de gondoljuk csak végig: az ember ritkán bámulja a monitor hátulját, neh?

Najó, most aztán bekk tu vork. Túl sokáig basztam a rezet, a végén még visszabaszik.

"Copper II. Back with a vengeance!"

Már két napja salátát eszem. Döbbenet. Igaz, tegnap feldúsítottam két dögnagy lazackonzervvel, ma pedig negyed kiló szalonnával, de akkoris. Semmi fogyókúra, semi egészségmánia, csak így alakult. A végén még healthfreak leszek. Ideje meginnom egy bárpultnyi piát, és elszívnom egy dohánygyárat, mert ebből bajok lesznek ám. A végén még elkezdek fotoszintetizálni, vagy mi.
Zöldségről jut eszembe... Gyerekek, nem lehetne ezt kissé észerűbben? Nem mintha bármi kifogásom lenne a bálnák ellen, de mégis, IMHO jobb lett volna elfogadni a kis jeneket, azt' legalább tartózkodni azon a szavazáson. A japánok meg jöhetnének szigonyozni a Balatonra, a dagadtabb ex-NDK-s Hans-Jürgenek meg addig lörkölhetnének a parton.

Hé, hová tűnt a Cartoon Networkről a Samurai Jack? Valami Jack Colorado című posztapokaliptikus szörcsögés van helyette. Francba. Ráadásul a klasszik Batman rajzfilm helyett is valami tinihorrorba oltott cyberszutyok megy, Batman of the Future névvel. Kár, mert az origi sorozat hihetetlen dögös kis retro-gót-thriller volt.
A mai nap úgyis a heveny nosztalgiarohamoké. A Winamp véletlenszerű playlistje: Skid Row - 18 and life ---> G'n'R - Shotgun Blues ---> H-Blockx - Fuck The Facts ---> Faith No More - Midlife Crisis ---> Pearl Jam - Alive ---> Megadeth - Countdown To Extinction. Szép kis nosztalgiaműsor bazeg. Gyermekkorom legszebb dalai. Maholnap már a Pantera és az Infectious Grooves is a slágermúzeumba kerül. Hát, nem tegnap ráztam a hajamat a TotalCarban és a Rockokóban, az tuti. Nemcsak az 18 and Life-ot, de már a Lost at 22- t is jócskán elhagytam, hatóránál. (I keep watching my 6)
28 vagyok. Az addig oké, hogy a fejemen csak célfotó dönt a kopaszodás és az őszülés között, az is rendben van, hogy ráncosabb vagyok, mint Keith Richards, de hogy mindehhez még pattanásaim is vannak, az azért már zavar kissé. Más dolgok mondjuk jobban aggasztanak, de mit tegyek, ma kivételesen tükörbe néztem. Most vajon mit kéne tennem? Alapítsak családot, várjam be a nyugdíjszelvényt, vagy inkább menjek el egyet pogózni, és dugjak szőröslábú Nirvana polós csajokat a Szigeten?
Decisions, decisions.
Azt hiszem, azért még nem sietem el ezt a felnövés dolgot.

A hét idézete:

"I'm on a deadline, shiteyes. Stay out of my way and everything will be lovely."

Oké, már csak azt kell kitalálnom, hogyan takarítom el az útból a saját munkaundoromat. A többi zavaró tényezővel esküszöm, megbirkóznék.

Azt mondják, kis ország vagyunk, így egy csőcselékünk van. (Szerb Antalt idézném?) Szélsőbal, szélsőjobb, egyremegy.

Majdnem. A helyzet az, hogy kis bolygó vagyunk, a csőcselék remains the same.

'53-as Pravda, Völkischer Beobachter, és a kóbor balfasz müezzin, - akit amúgy egész népe a pokolba kíván - egyremegy.

"It is your politicians who send your sons to kill and be killed despite your opposition to the war. We are just like you, victims of injustice perpetrated by your politicians.

"But is your blood more valuable than our blood?"

Gratulálok, "humanista" köcsögök. Kíváló szövetségeseket találtatok. Hamarosan tutira megérkezik a Vér&Becsület söpredéke is. Boruljatok egymás nyakába bátran, de ha lehet, inkább válasszatok egy másik bolygót. A Plútó megteszi, a szkafander pénzkidobás lenne.

Isten adjon nyálat, hogy köpni tudjak.

Nagy-Britannia 1.

Dícséretes a jószándék fiúk, de legközelebb ügyesebben dobáljatok. Ha úgy vesszük, ez egy egész ügyes újrafelhasználási módszer, a szemét nem is lehetne jobb helyen, mint LePen szájában.

Nagy-Britannia 2.

Ugye erre mondta annak idején Ben Franklin, hogy "Those who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety deserve neither liberty nor safety."?
Juteszembe, Franklin ugye amerikai volt, mi több, az egyik első amerikai. Szerintem valaki tanítson némi történelmet annak a pöcsarcú kretén W. Bushnak.

Vagy nem is, inkább lőjék agyon. Lehetőleg minimum ekkora
kaliberrel, elvégre biztosra kell mennünk.

Hétvégén volt amúgy pár súlyos buli, a szünetekben melóztam ezerrel, ilyesmik. Business as usual. Szombaton gazdagítottam Srakker és Fattyzerg kollegák új, közös háztartását néhány tányérral, pohárral, és egy páncélozott, szovjet étkészlettel.
Ha már ott jártam, körülnéztem.
A lakás nagyon okés, semmi sem szikrázik, semmi sem csöpög, semmi sem válik le, szóval említésre méltó alig-alig volt benne, de egyvalamiről egyszerűen muszáj megemlékeznem.
Affene ide fotó kéne, de megpróbálok szemléletes lenni. Szóval, a szóbanforgó tárgy egy sarkvidéki rejtőszínben pompázó porcelán asztali óra. Formája kábé amorf, mint egy félig lelángszórózott alienkirálynőé, ehhez pedig parasztian giccses számlap járul, rozsdás mutatókkal, amelyeket gondosan csigaürülék-formájúra reszeltek a Mester gondos kezei. Döbbenetes. Amint megláttam, azonnal vesztettem vagy kéttucat sanity pontot. Mi tagadás, ezek után a házigazdák is elsápadtak, és nagyon hamar elrekkentették valami távoli helyre. Hiába beszélünk jó ízlésű emberekről, azért mégsem zúzhatják szét őrült kacajjal a főbérlő tulajdonát, bármennyire is kedvük lenne hozzá.

Ha már pofánbaszóan gusztustalan tárgyakról van szó, megemlíteném a VII. kerületi Nefelejcs és Garay utca sarkán lévő boltot. Azt hiszem, The good shop (Shoppe?) a neve. Külsőre szabvány kínai üzletnek tűnik, de ha a gyanútlan mikroedény-vadász felkészületlenül lép be, komoly sokkban lehet része. Ilyen mennyiségű, és ilyen mélyen gusztustalan giccsparádéval még soha, sehol nem találkoztam, pedig láttam én már, hogy épül középkori lelet Székesfehérváron. Aki teheti, nézzen el oda, de ne mondjátok, hogy nem szóltam! Kezeljétek múzumként, úgy könnyebb lesz. Srakker és Fattyzerg óráját ugyan még innen is kinéznék, de azért legyetek ott nagyon óvatosak.

Amúgy súlyosan korrekt a kéró népek, használjátok egészséggel, érezzétek jól egymást!

Ma új távlatok nyíltak meg előttem, mind a virtuális, mind az IRL élet területén. Sokkal, de sokkal tisztábban látok. Jegyezzétek meg feleim: Komfort ablaktisztító! Döbbenetesen átlátszanak az ablakaim, a monitor és a tévé képernyőjét meg ezentúl nem kell max. fényerőn kínoznom.
Kézenfekvőnek látszik, persze, hogy az ember néha végigkenje egy ilyen basszal a lakásban található üvegfelületeket, de soha nem jutott volna eszembe, ha egy alaposan felrázott, dobozos Ottakringerrel végig nem fröcskölöm a szobám majd' összes légköbcentijét. Az ablaktisztítót mindenesetre megtartom, jó lesz még később is. Nem röhögni!

...és mégis, mi volt az első, amit meglátok salamontök-fényes, kváziúj monitoromon? Na mi? Hát ez a fos.

""Csak nem gondolta senki, hogy én Medgyessy Péterrel és a többiekkel együtt fogok szavazni?" - mondta Balogh Gyula."

Gyula, a jó kurva anyádat. Nem azért baszod a rezet a Parlamentben, hogy ellenkezz, és nem is azért, hogy egyetérts, hanem, hogy használj ennek az Magyarországnak csúfolt, porbafingó átjáróháznak. Mégis, mi lett volna, ha a többi 340 naplopó mondjuk a gravitációról szavazott volna? Ellentmondasz hobbiból, csak azért, mert az - egyébiránt totál idióta - Megyó gyerek nem a kupola alatt akar lebegni?

A faszom üsse ki a fogadat, Balogh Gyula.

Ez ellenben jó munka volt.
A baj csak az, hogy a terroristáknak csak egyszer kell szerencséseknek lenniük, a terroristaelhárítóknak ellenben mindig.

Keep up the good work guys, de ha lehet, csináljátok értelmesebben, mint a díszfasz politikusaitok.

Kimerítőbb világpolitikai elemzés most sem lesz, merthogy két hét múlva elgázol egy igen sportszerűtlen határidő.

Over.

Hahh! Follow me, filthy assistants, I feel a post coming on!

Rühellem a verseket. Nem értem őket, fogalmam sincs, mit kell velük kezdeni, hacsak nem éppen dalszövegeknek hívják őket. A prózát még veszem, félig-meddig mégiscsak az a szakmám, ami pedig a zenét illeti, well, az volt az ex-szakmám. Az elektromosgitártalan rímek zavarhatnak meg. Tuti.
So fucking what?

De ez a vers megrugdosott, izomból. Egészen más kérdés persze, hogy ezt is csak valamilyen kommersz bunyós-baszós-partraszállós filmből ismerem, dehát a műveltség forrásai kifürkészhetetlenek, vagy mijafasz.

Sokan, nagyon sokan galoppoznak végig az álmaimon, én pedig - ha tehetem - szelíden eltöröm a sípcsontjukat. Más kérdés, hogy politikusokkal, hazug újságírókkal nem nagyon van mit kezdenem, ami pedig a többi viháncoló Caterpillar bakancsost illeti, lehet, hogy nekik van igazuk.

Elképzelhető, hogy az én álmom nem más, mint az ő lidércnyomásuk. Ezek után tekintettel kell lennem rájuk. Azt hiszem, komolyan koncentrálnom kell rá, hogy távol tartsam a talpéleket, vasrudakat, Stridereket, meg miegymásokat a kibaszott sípcsontoktól.
Az álmaim állagán pedig nem biztos, hogy sokat ront egy-két lábnyom.

Bekk.

Több okból nem postoltam az utóbbi időben. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy csak.

Ma elsétáltam a Pesti Srác szobra előtt. Tudjátok, a Corvin mozi elé baszták ki azt a retket. Undorító. Egy kilencéves kis hülyegyerek, puskával. Ez a basz az emberi történelem egyik leggusztustalanabb aspektusának állít emléket; nevezetesen, amikor nagy, felelősségteljes felnőtt férgek fegyvert adnak egy kiskölyök kezébe, és őt küldik el meghalni maguk helyett. Efféléket Hitler csinált, és az a sok, meg nem nevezett hadúr, akiket max. egy cirkálórakétára méltatnék. Érdekes módon többnyire a vesztes oldal megalúzer képviselői vetnek be hasonló kamikaze-gyerekeket, aztán meg fogják magukat, hónuk alá vágják a kasszát, lelépnek a picsába, és a biztonságos távolból lázítgatják a népet.
Sosem lesz vége.

Ha már a szobrokról és emlékművekről van szó, megemlíteném a személyes kedvencemet is. A Tóth Árpád sétány egyik felén, nem messze a Bécsi kaputól meg lehet találni Abdurrahman pasa sírkövét. Fene tudja, tényleg alatta nyugszik-e az öreg, vagy csak amolyan fiktív fejfa, de a lényeg a felirata. Mintha nem is egy városban lenne ez a darab kő, és a Pesti Srácot ábrázoló darab bronz. Ha arrafelé jártok, T. olvasók, toljatok le egy italt az öreg egészségére! (Tudom, muzulmán volt, de szerintem elnézné.) Nemcsak ő érdemli meg, hanem az is, aki annak idején emléket állított ott neki.

Francot. Csak valami dagadt, tányérarcú luvnya dugdos fel magának egy vibrátort. Az élet kegyetlen.

Rákerestem pár Sheryl Crow klipre a kazaalite-on. Vannak a hölgynek jó nótái ugyan, de látvánnyal együtt valahogy jobban tudom élvezni még a Leaving Las Vegast is. Hiába, Sheryl Crow a legjobb nő a világon, hands down, de az ilyen mondatok miatt akkor is hallgatnám, ha úgy nézne ki, mint R2/D2:

"I'm standing in the middle of the desert
Waiting for my ship to come in"


Wow, kiadott a kazaa egy ilyet: "Shery Crow stripping/Hot amateur redhead naked". Szerintem túl szép, hogy igaz legyen, de azért letöltöm.

Hát mikor baszódjon tönkre a magamfajta szerencsétlen lúzer klaviatúrája? Természetesen húsvét vasárnap, hajnali egykor. Először az A betű adta be a kulcsot, utána az S, majd szép lassan az összes többi a rendezői bal oldalon. Végülis, egész szépen fordítani és elbaszott pszeudofantazi könyveket írni QAYWSXEDCRFV billentyűk nélkül, de ugye felmerül a kérdés, hogy mi a fasznak? Erősen eltöprengtem rajta, hogy adok egy viking temetést a kis plasztikszemétnek. (1. lelocsolás Zippo naftával. 2. Gyufapöccintés. 3. Körbe-indiánszökdelés farkasvonitással kombinálva. 4. A még parázsló darabok lehúzása a vécén, azt' lemondó sóhajjal utánanyomni egy löketet a toalettkacsából.)
Szerencsére győzött a józan ész, azt inkább egyszerűen szétvertük a kis rohadtat duóban, Hombre haverral. Ügyesek voltunk, mert 12 órával később is találtam még egy eltévedt CapsLock gombot egy használaton kívüli kávéspohárban. Aszittem, kockacukor, de baszott oldódni.
Most tehát Jybson haver cirill feliratú klaviatúráját használom ideiglenesen, a lágyjeleket meg a jeriket meg majd kijavítom kedden. Jybson amúgy valami dögvészesen súlyos effekteket szerzett be az utóbbi időben, most láttam például életemben először Mesa Boogie cumót testközelből. Már nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy szólhat. Remélem, összejön az új zenekar, mert kezdenek elvonási tüneteim lenni. Basszusgitározni jó, és 3 év kihagyás után most végre kedvem is lenne folytatni. Persze, 12 évvel a start után már nem ringatom magam abba hitbe, hogy valaha is profi zenész leszek, de végülis, nem lehet mindenkinek a Rolling Stones az előzenekara, valakiknek a garázsban is kell maradni, nemde?
Ezen kívül volt sok ivás, lelkizés, dumálás, röhögés mindenféle néppel, de hálistennek ez default, és aki ezt a blognak álcázott munkaterápiát olvassa, az amúgyis ott volt, azt' tudja.
Egyéb események: szombat hajnalban jöttömben-mentemben két bebaszott tini a pénztárcámat követelte a Moszkva téren. Szar kedvem volt, józan voltam és éhes, továbbá elkapott egy kezdődő koffinmérgezés is, és az efféle nálam veszedelmes robbanóelegyet alkot. Már tudom, hogy egy szigorúbb pillantás, vagy egy határozott felszóltás is elég lett volna ahhoz, hogy nyugi legyen, de azért az egyiknek lenyomtam egyet. Arcra. Nagy baja nem eshetett, mert miután a másik feltámogatta, el tudott futni, de már kibaszottul utálom magam. Nem is azért, mert utálok 50 kilós kamaszokat bántalmazni, hanem mert ott és akkor élveztem a dolgot. Azóta gyakran köptem magam pofán a tükörben. Az üveg lemosása felfogható vezeklésnek.
Srakker kollegával meg volt szerencsénk végignézni, ahogy egy aranyszín Alfa 147-es porig ég a Lánchidon. A kilátás jó volt, a tűzoltók hamar kiértek, mentő nem kellett, az égő abroncs meg szépen, látványosan füstölt, és a Heinekenünk sem melegedett fel túlságosan az Alagút tetején a langymeleg tavaszban. Még a körülöttünk pettingelő gimnazisták is kiszálltak egymás mandulájából a nem mindennapos látványra, a fritz turisták meg tutira azt hitték, hogy a showt csak az ő kedvükért rendezték meg. Gulasch, tchikosh, fokosch, meg Wollt Ihr Das Alfa In Flammen. Undorító egyetértésben tunkoltunk a más bajában ott mindannyian, nah.


***

Megvan a mai vágyálmom is. Szeretném ezeknek a férgeknek kinyomni a szemét, mint fogkrémet a tubusból.

Valahonnan szerezni kellene egy épeszű jobboldali pártot, mert ha ez így marad, akkor a faszkalap
baloldaliak azt fogják hinni, hogy nekik mindent szabad. Hiába, a politikus olyan, mint a krumpli: föld alatt a helye.

Naszóval. Jelentkezett valaki, hogy talán megvenné az
M9-esemet úgy 40.000 kicsi HUF-ért. Nem lenne rossz, elvégre, amióta megvan a Buck Strider Solution, semmi szükségem rá, csak a port fogja. Érdekes, Gimp haver nagyon le akar beszélni a dologról, azt mondja, ne szabaduljak meg semmitől, aminek érzelmi értéke van számomra, de kivételesen nagyot téved. Hiába látszom késbuzinak a négyzeten, egyetlen halefom sem ér többet számomra, mint a pénz, amit kiadtam érte, és az idő, amit ki kell várnom, hogy meghozza őket a UPS a Nagy Pocsolyán túlról. Hálistennek futószalagon készült CNC szökevény pengékről beszélünk, nem apuci órájáról, amit évekig hordott a seggében, amikor a vietkongok elkapták. Megjegyzem, a Strider esetében például amúgyis különösen fájdalmas gyakorlat lenne. A lényeg, hogy az M9-est 35K alatt nem adom el, mert annyi lóvé már segít rajtam valamit, kevesebb meg nem. Jah, és annyit is ér kábé.
Ha tehát bekövetkezik az a valószínűtlen eset, hogy komolyabb mennyiségű elbaszható pénzhez jutok, akkor beszerzek a Cuda mellé egy Dominátort, vagy egy Buck Strider egykezest, aszongyák az illetékesek, hogy még az idén lesz néhány új darab, S30V-ből, Paul Bos edzéssel. Fixpengésből pillanatnyilag nem kell másik, a BG-42-es Solution igazzy nehézsúlyú példány, és városlakó lévén azt is csak ritkán használom. Egy tuti, a következő már valódi Strider lesz.
Igen, sznob mocsok vagyok, és ráadásul "hardcore individual" bazeg, elvégre tele van a winamp Suicidal Tendencies nótákkal.

Who ya callin' a mallninja, muthafucka'?

A nap idézete: Your menstruating heart
It ain't bleedin' enough for two.

Magyarázat nincs, ez mégiscsak egy nyilvános blog, vagy mijafasz.

Az elmúlt napokban súlyosan ittam, hajnalonként megváltottam a világot, meg ilyenek. Egyre kevésbé kívánom a sört, és egyre több scotch kell hozzá, hogy tisztességesen berúgjak, pedig whiskyrezisztenciám azelőtt is közmondásos volt. (Juteszembe, Vilmos kollega, azt a bizonyos vedelőpartit tarthatnánk esetleg freestyle kategóriában, azaz mindenki ihat, amit akar, feltéve, ha a méreg tartalmaz legalább 40% alkoholt. Fair ajánlat, nemde? Van olyan költői, mint a porotherm-rárbaj itten. Belépőt kéne szednünk.)
Egyébiránt újítottam a ruhatáramon, beszereztem életem első nem kockás rövidujjú ingét. Well, paradicsommadár ezentúl sem leszek, tekintve, hogy kábé olyan színe van, mint a sivatagi patkányok uniformisának '41 táján. Tobrukban mindenesetre tutira nem találnának meg benne.
Bodzilla kolleginában biztos egy világ omlott össze , hogy kemény fél órámba is beletelt a keresgélés, de mi tagadás, én is kissé ledöbbentem a mostani divaton. Azt hittem, hogy a magamfajta végsőkig konzervatív, poszt-hácés mindig negyed óra talál majd megfelelő öltözéket, amíg gyártanak fekete bőrcipőket, Levi's 501-eseket és porrongyszín ingeket, de az élet bonyolult. Fuck.
Special thanx Bodzilla kolleginának, és mindazoknak, akik elmagyarázták a magamfajta kardfogú őslámának a HTML kódok használatát és nemi életét. Külön köszönet továbbá azoknak is, akik elmagyarázták volna, ha nem isszuk le magunkat inkább. Nem rajtatok múlott, lúzereim az Úrban! Love ya all.
No thanx az istenbaszta OTP-nek, hogy mára sem érkezett meg a lóvém az új megbízómtól, és ismét kölcsön kellett kérnem. Lassan kénytelen leszek megbízni egy tökös heraldikust, hogy tervezze meg új címeremet. Eddig az tuti, hogy valami nyitott tenyér-alakú pajzs kéne, és középen én állok majd, amint ötezres-lila mezőben kölcsönkérek.

A nap mondata:
Vote Bush in '04: It's a no-brainer!

Csak óvatosan a felelőtlen kívánságokkal, a végén még beteljesülnek.
Aktuális Hölgy Mark 1 instabilabb, mint egy háromlábú bográcsállvány a Csomolungmán, ezen kívül azonban szinte minden okés vele. Szép, kedves, jó vele beszélgetni, dinamit az ágyban, ráadásul még főzni is tud. Ráadásul aktuális Hölgy Mark II-vel ellentétben nem vega és nem antialkoholista. Nem dohányzik ugyan, de legalább így nem nyúlja le a szivarjaimat. Örvendezzünk. De mégsem.
Hiába, idióta módon három évig kergettem szegényt. Persze, csak módjával, voltak hosszabb-rövidebb szünetek, különben mindketten beledöglöttünk volna. Mondjuk így sem volt könnyű, egyszer például pánikszerűen lekotródtam egy buszról, mert a mellettem ülő csaj ugyanolyan kölnit használt, mint ő.
Sűrű három év volt, de azt hiszem, nem nehezítettem meg nagyon a dolgát, és jelen pillanatban erre vagyok a legbüszkébb.
A gond az, hogy leköröztem egy álmot, amiről azt hittem, még a féklámpáját sem pillathatom meg soha; már rég nem egy csinos, okos, imádnivaló nőt látok aktuális Mark I-ben, hanem valami sokkal többet, de mert lehetetlent várok, törvényszerűen csalódnom kell. Kevesebbtől is összeroppantak már, és semmit sem akarok kevésbé, mint bántani, igaz, az is erősen motivál, hogy én is ép bőrrel akarom megúszni ezt a halálugrást. Sok választásom nincs. Vagy kidöntöm alóla a piedesztált, és hagyom, hogy a karomba zuhanjon, vagy meghagyom emlékműnek, csendben elsétálok mellőle, és néha megkoszorúzom. Kérdés, ő melyik lehetőségre lesz vevő.

Najó, rinya off, úgyis fásult vagyok, mint egy mammutfenyő.

A Hölgy Mark Sokakról később majd talán postolok, ha lesz bátorságom Első az éberség, mert ha itten véletlenül elszólom magam, valaki még letépi a pöcsömet, tekintet nélkül arra, hogy rajtam kívül is akadnak még olyanok, akik használni akarják. Nem, most éppen nem azokra gondoltam, akik a csalánt vernék vele, bár affélékből is akad, nem is kevés.

Szóval semmi konkrétum a Hölgy Mark Sokakról, de az az egy, aki éppen ott punnyad az ágyamban, igazán elkotródhatna már a rákba. Rohadék vagyok, tudom, elvégre én hívtam, de eredetileg szó sem volt arról, hogy nálam is alszik. Megdugni valakit az egy dolog, de ez nem jelenti azt, hogy az illető mellett akarok felébredni is. Az már olyan lelki izé, és az ilyesmitől kiráz a hideg. Főleg most.
Mindenesetre most fogom magam, letolok egy Holstent, azt' megnézem a Wag the Dogot. Aszongyák, alapmű, főleg a magamfajta ex-firkásznak. 0600-ra végzek, picsába a nappali életmóddal!
Aggaszt amúgy az is, hogy szar a kaputelefon, így aktuális Hölgy Mark Sok csak úgy jut ki a házból, ha lekísérem, és ezt egyetlen porcikám sem fogja kívánni hajnali 0730-kor.